Gyermekkori traumák feldolgozása (beszélgetés)

Én anyámat akarom elengedni, de talán azért nem sikerül, mert legbelül még nem tudtam megbocsátani neki.

Két éve halt meg, teljesen leblokkolódtam azóta.

Ő nem hagyott el, és még a normális férjétől (apám) is elvált. Viszont egész életemben manipulált és magához kötött. Tudom, a döntéseimet én hoztam, de ő képes volt erősen befolyásolni.

Nem értem, ezen a halála mit változtatott, előtte már évek óta nem lehetett beszélni vele. És mégis, a halála óta vagyok pszichésen nem jól.

Vannak, amiken az idő segített és/vagy az, hogy felnőttem és máshogy látom az átélteket, de vannak olyanok is, amik a mai napig kísértenek, vagy kihatnak az életemre, pl. a molesztálás (főleg hogy fiú vagyok, bár a lányoknak sem könnyebb, sőt...).

Igen, ha valaki nem tudja feldolgozni a traumá(i)t, akkor ajánlott pszichodoki segítségét kérni.

Sajnálom, hogy ezt meg kellett élned!

Na látod, ezt nem tudom ép ésszel felfogni. Miért gondolja a nők egy része úgy, hogy bármilyen pasi megteszi, csak pasiból legyen? Aztán a gyerekeik kaparják össze magukat, ha tudják.

Ami volt, elmúlt. Próbálj meg teljes életet élni!

.

Engem kétszer is majdnem megerőszakoltak. Igaz, már nem gyerek, hanem kamasz voltam, és szerencsére mind a kétszer sikerült nagy nehezen elhárítanom az erőszakos közeledést, de azért ijesztő volt.

Fura mód, ha ez egy férfivel történik, akkor mindenki csak röhög rajta.

.

Nincs lehetőséged máshova költözni?

Én szakemberhez mennék a helyedben, mert így hogy naponta látod, jelened lett, nem fogsz tudni egyedül túllépni.

Tudtam amúgy, hogy hiába is mondanám sajnos az lenne a válasz,amiz a férfi jósolt, hogy úgy sem hinne nekem senki.Nem történt az meg,de amikor fürödtem bejött és mondta hogy ,szereti a csupasz,hamvas....

Kérte hogy vegyem a combjaim közé a ... és szoritsam össze a combommal,vagy erőszakosan megcsókolt mikor senki nem látta 🤢

Igen, nem ártana. Felnőtt fejjel túl kellene tudni lépni az esetleges sérelmeken. Ha nem túl borzasztóak (mint molesztálás, verés, lelkiterror).

Én amúgy sorra bosszulnám meg a sérelmeimet azokon az embereken akik engem bántottak. Akár fizikailag, akár lelkileg. De mindenképp bűnhődnie kéne annak aki gyereket képes bántani.

Hát ez szörnyű! Én az ilyet kitudnám herélni és még finom voltam és nőies. Szüleid nem vettek észre semmit?

Az meg tényleg iszonyat balszerencse, hogy a szembe szomszédod:(

Nem szükséges, de sokat tud segíteni.

Én más miatt jártam szakemberhez, de a beszélgetések során szó volt a gyerekkorról is. Nem mondom, hogy elfelejtettem, csak már más érzés ha eszembe jut, könnyebb...

Nekem az egész gyerekkorom egy trauma-halmaz. Molesztálás azért legalább nem volt benne.

Én cipelgetem, talán kezd oldódni.