Gyermekkori traumák. Feldolgozható? (beszélgetés)
Nem dolgozható fel szerintem... nekem nem megy.
Én azért mondanám el nekik ,hogy tudják,a halál,nem a vég:))
Én elmondanám a gyermekemnek, ha beteg lennék. Pontosan azért, amit többen is mondtak itt, hogy ne érje váratlanul... az nagyobb traumával járna.
Djeanett
Szerintem profin viselkedtél és sokat segíthettél a gyerekeidnek.
Nekem is meghalt apám, mondjuk én már nagy voltam (18) és jó előre tudtuk már, hogy be fog következni, azt gondolom így sem volt könnyű, de ha hirtelen történt volna még nehezebb lenne a feldolgozása.
Nálunk a gyerkőcök az Édesapjukat veszítették el váratlanul,autóbalesetben,ekkor 2 és 4 évesek voltak,de nagyon is tudták,hogy mi a helyzet.Én sosem hoztam föl a témát csak amikor ők akarták,akkor viszont nagyon sokat beszélgettünk,az Apjukról és az elmúlásról is.Egy időben,kb.2-3 hónapig sokat sírtunk esténként,de napközben próbáltam ugyanúgy csinálni mindent mint azelőtt,soha sem sírtam előttük,ugyanúgy játszottunk kint a kertben-a szomszédok meg is szóltak,hogy milyen könnyen felejtek...-mindezt azért,hogy nekik könnyebb legyen.Volt,hogy a fiamnak beszóltak az ovodában,hogy neki nincs Apukája,de mivel beszélgettünk sokat,a kisfiam elmagyarázta,hogy erről ő nem tehet és sajnos bármikor bárkivel előfordulhat ilyesmi.Teljes komolysággal kioktatta!Azóta eltelt 3 év,van egy új kapcsolatom,közös gyerekek,a "nagyok"pedig teljesen normális életet élnek,szeretik a tesókat és az "új apukát".Nagyon nehéz volt nekem is,az első év kegyetlen,de egy gyereknek szerintem fontos,hogy ne zökkenjen ki a megszokott életéből,eltudja mondani a kételyeit,fontos a beszélgetés.Nálunk így dolgozták föl a gyerekek,de a mai napig beszélgetünk Róla,de mostmár nem sírnak,nem zaklatottak,inkább a közös élményeikről mesélnek.
Én úgy gondolom,hogy a gyerekek sokkal jobban elfogadják és tovább lépnek ,mint a felnőttek.
Na lassan mennem kell, mert nagyon fáradt vagyok, holnap leszek itt ezen a fórumon ismét. Remélem akkor folytatjuk személyes tapasztalatokkal, ismerősök körében bekövetkezett hasonló esetekkel, példákkal,azt gondolom ez sok embert foglalkoztat, megtörtént eseményekkel, véleményekkel. Jó éjt mindenkinek.Köszönet a válaszokért.
MIÉRT CSINÁLOD EZT VELEM???
Akkor most elmondom Eszty, hogy mit mondott a valaha még 10 éves fiam (ma már sokkal több) :)
már nem emlékezem hogy, de beszélgettünk az elmúlásról.
A fiam nézett, majd megszólalt.
-tudod anya, szerintem egy szülő elvesztését egy gyerek, akárhány éves, könnyebben elfogadja, mert tudja, mindig Ő fog hátra maradni, a szülő idősebb, neki kell elmenni először.
A gyereket elveszíteni nem tudom milyen érzés lehet, de biztosan fájdalmas.
Viszont szerintem a legfájdalmasabb amikor valaki a párját, akit maga válaszott és szeret nagyon, azt veszíti el. -
olyan okosan, kedvesen mondta, hogy ettől jobbat én sem tudok mondani, pedig már igen sok éve eltelt azóta .
És bármi van, készítsd fel a gyerekedet mindenre.Megérdemli, az ember tartozik ennyivel Nekik. Lehet többet tud segíteni ezek után, hogy tudja mi van,mintha hirtelen jönne és akkor már nehezebb feldolgozni.
Az, hogy nem éled túl nem biztos! Higgy a gyógyulásodban!
A gyereknek mindenképp kell tudni a betegségedről, aztán kérdezgetni fog, Te pedig majd válaszolsz, és ő fel fog rá készülni, ha tényleg ez lesz.
Nem rég voltam beteg. Megműtöttek, ez volt az első altatásom, műtétem.
Az én gyerekem már 20 éves, de felkészítettem mindenre. Nagyon zavarta, de kellett.
Írd meg, ha az jobb privben.
Hogyan lehet erre felkészíteni? Hogy megszülettünk, meg kell halni? Hogy ez az élet rendje? Még csak 10 éves , nem tudom mit mondhatnék neki. Nem is biztos, lehet hogy túlélem, de ahogy telik-múlik az idő azt mondanám , hogy nem valószínű.
Gondoltam..:(
Nem akarod megírni? Esetleg priviben...
Annyira rossz a helyzet vagy csak Te látod annak?
6évesen halt meg a nagypapám, mai napig hiányzik, pedig már 20 vagyok, és nem tudtam kiheverni. Nem is fogom tudni. El sem tudtam köszönni Tőle...
Az ember csak elkezd írogatni, aztán beugrik, miért kérdez valaki ilyet...
Mi a baj? Hány éves a gyerek?
Igen felnőttként teljes életet él az is, aki elvesztette bármelyik szülőjét gyerekkorában.
A teljesértékű élet nem csak akkor lehetséges, ha élnek a szülők. Úgy könnyebb....
A kulcsmondat tehát : " felnőttként teljes életet él" . AZt mondják a gyász eltart max egy évig. Mondjukén mai napig nem hevertem i az apámét. De ez másik téma, én már 19 voltam.
Szerintem a gyereket is fel kell készíteni rá. Persze az ő szintjén. Sokkal rosszabbul esne neki, ha csak évekkel később tudná meg.
Nem okoskodni szeretnék, de nekem fiatalon meghaltak a szüleim, nagyszüleim. Volt akitől nem tudtam elbúcsúzni, az a mai napig zavar, volt, akire fel tudtm készülni, és az nagyon jó.
Ugye nem Te vagy beteg?
Én most konkrétan rákérdezek: MI A BAJ?
Valószínűnek tartom nem véletlenül írtad ki ezt a fórumot.
Nézd, akkor én szintén gyerek voltam...utána még 5 évig egy osztályba jártunk...az én akkori szememmel nézve ugyanolyan rossz fiú volt mint a többi...nyilván a gyász után...amit ő lassabban dolgozott fel,mint a testvére...felnőttként találkoztunk párszor (véletlen összefutások, oszt.találkozók...)Nem beszélgettünk az anyukájáról, de tudom, hogy azért, mert 10 évesen elvesztette őt, még teljesértékű felnőtt életet él...az ember felejt...
Dehát az nem lenne kegyetlenség,ha a gyermek tudomást szerezne róla, hogy az anyja tegyük fel olyan betegségeben szenved, ami bármelyik pillanatban életének véget vethet? Vagy hogy gondoltad az erre nevelést?
Halálosan sokat segítettél. A gyermeknek van apja, akit szinte istenít. Mondjuk így " apás". Jól érzi magát a suliban, rengeteg programra jár,talán ez is könnyebbség,nem?
Azt hiszem feleslegesen aggodalmaskodsz. NAgyon nehéz feldolgozni valakinek a halálát, főleg nagyon közeli családtagét, de a gyereket úgy kell nevelni, hogy ezt ne traumaként élje meg, ha mégis bekövetkezik. Ez az élet rendje! Aki megszületik az meg is fog halni.
El kell neki magyarázni. Természetesen mindenki máshogy tudja feldolgozni, abban lehet neki segíteni, de nem hiszem, hogy pszihológushoz kellene rohanni mindennel. HA ez lenne a természetes, akkor nem lenne elég pszihológus.
A testvérek egyike ált.iskolai osztálytársam volt...ennek már vagy 25 éve...mindketten normális életet élnek, csak egyikük nehezebben dolgozta fel, sűrűbben gondol(t) az anyukájára...többet sírt gyerekként
Tehát ha a gyeremek erős, korához képest minden szempontból, intellektuálisan például igen fejlett, könnyebben vészeli át a dolgokat?
A barátnőmnek hetedikes korában meghalt az Anyukája! Sokat beszélgettünk és a baráti kör támogatása sem maradt el. Most boldog családi életet él és gyönyörű gyermeke van.
Persze, hogy elképzelhető. A nevelőapámnak az első feleségétől van 4 gyereke, a legkisebb talán 3 éves volt mikor az anyuka meghalt és mégis teljes életet élnek.
További ajánlott fórumok: