Gyermek kényes kérdései (beszélgetés)

Aranyos történetek!((((((((

Nekem felnőtt gyermekeim vannak.A 80-as évek elején együtt néztük a tv-ét és a "Bocika születik" c.ismerettejesztő filmet adták délelőtt.

A boci első két lábára kötelet kötöttek és így segítették a világra.Én főztem közben ők meg játszottak is.Majd több nap mulva váratlanul azt kérdi a kislányom:- anya nekem is kötelet kötöttek a lábomra amikor születtem?

Gondold el? Csak annyit tudtam kinyögni,hogy nem dehogy.

Én is leírnám az egyik sztorimat.

A fiam 8 évesen megkérdezte, mi az a szűz?

Én óvatosan elmagyaráztam, hogy az aki még nem feküdt le férfival. Erre ő: akkor ugye anya te még az vagy? Hát... (3 gyerekem van) próbáltam elmondani, hogy akinek van gyereke az már nem szűz... Erre megint ő:de ugye te nem sokszor?...Nem persze..

A kisfiam még nem tudott beszélni, csak : apa, anya, gyere , add ide, hamm, stb...

Egy nap sétáltunk az Orcy kertben és a kisfiam elkezdett rohanni közben a kukiját csapkodta és kiabált: "Kapd be". Képzeljétek el a szitut. Pedig csak a pelenkája szakadt el, azt akarta jelezni.

Szégyenkeztem, de este rájöttünk etetésnél, hogy minden kanálnál én mondtam neki : kapd be baba.:-DDD

:))) Én imádom, mikor kimondja a gondolatait. Olyan jót szoktam röhögni a mélyen zavarbajövő embereken... Persze azért már nevelgetem (négy éves), hogy pl nem illik nyilvános helyen nyakig emelni a szoknyát, meg ha viszket, persze vakarja meg, de azért ne turkáljon percekig a bugyiban a Tesco közepén...

Az egyik legjobb volt, mikor a Pláza közepén elkezdett kiabálni, hogy "pukiztam, anya! pukiztam!". :)))

A másik nagyon komoly az az volt, hogy kicsit hebrencs, és amikor megkönyököl, vagy lefejel, akkor szoktam mondani, hogy fáj, és adjon rá puszit... meg simit... Nem volt evvel semmi gond egy darabig. Aztán az apjával tévéztek a kanapén pizsiben, rámászott apucira, pici térdét tutin beleékelte apuci golyóiba... Apuci vinnyogott egy hatalmasat... Mondjam a többit? Leánykám odahajolt, hogy ad rá puszit. :DDD Apuci meg gyorsan vetődött az ellenkező irányba, hogy nehogy összejöjjön a gyógyító puszi. :DDD

Még van pár, de most hirtelen ennyire futotta tőlem.

Egy gyermek soha nem törődik azzal mit illik és mit nem. Olykor akár kényelmetlen helyzetbe is hozhat minket. De vajon a gyerek a hibás, vagy mi, szülők?

Bizonyos tekintetben a nyitott, és őszinte gyermekekhez képest mi felnőttek prűdek vagyunk. Zavarba jövünk, ha a gyermek őszintén kimondja amire gondol, vagy kényes kérdésekkel fordul hozzánk. Ez a felnőttekre jellemző „tabu téma”-viselkedés pedig hatással lehet a gyermek és szülei közötti kapcsolatra is.

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy egy gyermek kényes kérdésre várt választ, s nem tudta hogyan reagáljon. Leginkább óvodás korban jellemző ez a viselkedés, hiszen ekkor kezd igazán megjelenni a fiúk és a lányok közötti különbség. A gyermekek pedig természetesen kíváncsiak, hogy az apu és anyu közötti fizikai különbségek mit is jelentenek.

Amit nem szabad tenni

- Soha ne szóljunk rá azért a gyermekre, mert nem ért valamit, és esetleg kényelmetlen helyzetbe hoz.

- Soha ne tagadjuk meg a választ, mert a későbbiekben sem fog hozzánk fordulni gyermekünk.

- Ne kezeljük kényelmetlen témaként a nők-férfiak közötti intimitást, vagy fizikai különbséget.

Hogyan válaszoljunk a kényelmetlen kérdésekre?

Minél hamarabb elkezdjük a beszélgetést, annál jobb. Nem kell szükségtelen információkkal terhelni gyermekünket, de ha beszélgetést kezdeményez, nyugodtan magyarázzuk el neki a test felépítését, természetesen a korának megfelelően. Nem kell elhitetni a gyermekkel, hogy a gólya hozza a babát, hiszen előbb-utóbb úgyis meglát egy kismamát, s megkérdezi miért nagy a pocakja. Ehelyett próbáljunk vele őszintén kommunikálni.

Próbáljuk minél inkább leegyszerűsítve elmagyarázni a dolgokat, hiszen óvodás korban még semmi értelme lenne, hogy anatómia órát tartsunk gyermekünknek.

Tipikus kérdések, kitérő válaszok

„A fiúknak miért olyan, és nekem miért nem?”

„Anya te miért hordasz melltartót ha napozol?”

Minden gyermeknek vannak hasonló kérdései. És persze a szülő kényelmetlennek érzi a helyzetet, fogalma sincsen mit válaszoljon. Első lépésben el kell magyaráznunk gyermekünknek, hogy vannak olyan dolgok, amiket gyermekkorban még szabad, később azonban már nem szokás, hiszen másokhoz is alkalmazkodni kell. Ebbe a témakörbe tartozik a fürdőruha viselete is. Magyarázzuk meg egyszerűen a dolgokat: vannak olyan testrészek, amiket idegeneknek nem mutatunk meg, ezért ruhákkal takarjuk el, és ezekről a testrészekről nem is igazán beszélünk. Ha a gyermek ezt megérti, biztosan nem hoz senkit kényelmetlen helyzetbe.

Hogyan kezeljük a helyzetet?

A gyermek olykor furcsán viselkedhetnek. Vagy talán csak mi látjuk furcsának a viselkedésüket, hiszen felnőttként már tökéletesen alkalmazkodunk a társadalmi normákhoz. Nem kell kellemetlennek érezni a helyzetet, hiszen gyermekünk életében ez az időszak is fontos, és segít fejlődésben. Legyünk nyitottak és őszinték. Ha gyermekünk úgy érzi bármit megkérdezhet, és bármit megbeszélhet velünk, akkor ez egy jó alap lehet a szülő-gyermek közötti bizalom kiépítéséhez.