Gyerenevelés avagy apa agya elborul a túlzott féltés miatt (beszélgetés)
Sajnos ez ma már sok kapcsolatot tart össze, a nincs hová menjek.Azért mondtam, hátha neked még van, nem akartam tolakodó lenni.Átérzem a helyzeted, vagyis nálunk ez volt a kezdete.
Most vagyunk egy lakáscsere kellős közepén,nem nagyon lenne hova menjek.
Ezt már mondtam neki,jó lenne ha hamarosan felfogná.
Lehet,hogy apuka jobban megijedt mint a gyerek és csak hirtelen reakció volt a mondat . Nálunk én aggódom túl a dolgokat és sokszor érzem is hogy túlzásba viszem . Sok lecseszést kaptam már e miatt a családomtól, de mindig azt mondtam ..inkább ilyen legyek, mint olyan aki "lesem tojja" a gyerekét ! Sajnos ismerek olyan szülőket akiknél aggodalom vagy féltés halvány jelét sem vélem felfedezni ..igaz az ő gyereke is felnő valahogy ..
Egy szónak is száz a vége ..azért vagyunk szülők, hogy aggódjunk, de túlzásba vinni nem szabad ! Attól biztosan nem paráznék be ha egy kutya ráugat a gyerekre ...a morgás már más kérdés !
A túlféltett gyerekek önállótlanok, ügyetlenek lesznek, nem alakul ki normális társas kapcsolatuk, ezért a peremre kerülnek. Ezt is meg kellene beszélni az apjával!!!
Addig lépj, amíg van hová.Nekem anno volt hová, de visszajöttem a férjemhez, abban a hitben, hogy a gyereknek jobb lesz teljes családban felnőni.Hát nem lett jobb és mostmár nem is tudok nagyon hová menni.A volt férjemmel, mert már elváltunk, de együtt lakunk, azóta csak romlott a viszony.Úgy voltam vele, hogy itt anyagi biztonság, és teljes család van a gyereknek.Azt hiszed, ez jobb?Nálunk is így kezdődött:"ha a gyereknek valami baja esik kitekerem a nyakad".A pici fiam előtt veszekszik, ami nem tesz neki jót és igen én is attól félek, mert van olyan, hogy már az 5 éves gyerek is tiszteletlen velem és még most meg tudom érte büntetni, elbeszélgetni vele, de mi lesz később?Minden emberre hat, hogy milyen családban nőtt fel.A férjemen látszik a gyermekkora, sztem azért lett ilyen.Amiért először sajnáltam, beleszerettem, majd rájöttem, nem lenne muszáj neki ilyennek lenni.És most egy 5 éves gyerekkel keresek olyan munkát, ami mellett tudom rendezni a gyereket és el is tudom tartani egyedül.Mert a féltő apa azt mondta, ha elhagyom látni sem akarja, mert nem fogja nézni, ahogy én mással.. inkább nem írnám le.Szóval a nagy apai féltés.Szülők messze, ahová mehetnék, de ott ugye nincs munka, tehát marad az egyedüli talpraállás, és megoldani, hogy majd ha beteg később a gyerek, ne rúgjanak ki, mert segítségem az nincs.Minél hamarabb szállj ki a kapcsolatból, jobb nem, csak rosszabb lesz.És úgy mondom, hogy a jólétből mennék a bizonytalanságba, inkább zsíros kenyéren minden nap, de nyugalomban, ne attól kelljen félni, mikor ideges.Ja és én nem kapok verést, csak lelki terrort, de ez is van olyan kínzás, és egy gyereknek sem jó látni, hogy tönkremegy az anyja, mert apa nélkül még ellehet de az anyját nem veszítheti el, mert mi vagyunk neki az egyetlen biztos pont a kicsi életében, mi mindig ott vagyunk ha szüksége van ránk
... hát legyen! ... ez csak Tőled függ... szerintem.
Muszáj lépned, bármilyen nehéz lelkileg, anyagilag, különben megvisel majd téged és a lányodat is,és esetleg megmutatkozik majd a személyiségében is, hogy milyen családban nőtt fel...
... igen, mindig az anyák. :)) A férfiak letolják magukról a felelősséget elegánsan. :)
Én is végigjátszottam, hogy én voltam a világ legrosszabb anyukája, mert nem fogtam az 5 éves gyerekem fenekét a csúszdán. :))
Volt, hogy a kisfiam 2 éves születésnapán ette a tortát,és bekapott valami keménycukorakármit rajt, és keresztbe állt a torkában,... apa reakciója: kitárta az ablakot, és visítva majdnem kiugrott a 6.-ról. Én fordítottam meg gyorsan a gyerkőcöt, és a torkába lenyúlva, kikaptam, ami benn volt..
Nah... elváltam...(nem ezért) egészséges, normális, talpraesett gyermekeim vannak.
Volt férjem következő kapcsolatából is van gyermek, egy hozzá hasonló kaliberű hölgytől, a kisgyerek 9 éves, kb. 4-5 éves szinten van, kisegítő iskolába jár.
Hozzáteszem szeretjük a kisgyereket, a gyermekeim féltestvére, tehát megvan a megfelelő, szeretetteljes kapcsolat, de háááát őt nem mi neveltük. :))
Ha csak a gyereket nézem, 100x jobb egy válási herce-hurca, mint egy bizonytalan,ideges és még ki tudja milyen családi légkör....
ha ez továbbra is így fog menni a lányod ebben felnőve azt fogja látni hogy anyával midenhogy lehet beszélni és ő is átveszi majd nagyobbként az apja stílusát. nem egy olyan történetet hallottam amiben a kamaszodó gyerek nem anyát mondott a szülőjének, hanem adj enni k..va! tényleg ezt akarod? mert a dolgok ebbe az irányba haladnak nálatok. ha nem állsz ki magadért a férjeddel szemben más nem áll ki helyetted
Muszáj, hogy legyen, a lányod érdekében, legyél erős.
Attól ő azt még érzi rajtatok. Lépj-
Azzal végképp nem foglalkozz, ha így maradtok nem csak a saját, de a gyereked életét is tönkre teszed, hidd el jobb neki, ha külön, de boldogok vagytok, mint ah együtt szenvedtek.
Teljesen igazad van,csapdában vagyok.Nem tudom,hogy ebből mit érez ,de elötte probálunk inkább nem vitatkozunk.Sajna előordul,hogy hall csúnya szavakat.
megmondom őszintén, azért sajnállak, mert csapdában vagy:( a gyerek érdekeit tartod szem előtt, pedig a gyerek érdekei azok amik téged boldoggá tesznek. egy gyerek sem érzi jól magát egy válságos családban. ezt kell szem előtt tartanod
Mennyire igazatok van.Ja még képben van egy elég erőszakos anyós is.
tényleg nem beleszólás, de tisztában van vele, hogy veled bármit megtehet, mert ott a gyerek.
Zsarolással tart téged a házasságban és ezt te hagyod. Én így élnék, már holnap mennék beadni egy válókeresetet.
ez sajnos tipikus példája az érzelmi zsarolásnak.tudja hogy ha elváltok, neki rosszabb lesz. ne hagyd magad:)
Nem lehet erről beszélni vele,mindig én kerülök ki hibásnak,hülyének stb.Egyszer szó esett a válásról,de azt mondta "azt hiszed hagyom,hogy ilyen hülye nevelje fel mint te?" és "azt szeretnéd hogy apa nélkül nőjjön fel?"
ha elég bátor vagy, akkor elmondod neki miért neheztelsz rá, és mit érzel.talán ezzel segítesz.ha nem törődik veled, és az érzéseiddel, akkor szerintem inkább élj egyedül. szvsz:én nem hagynám egy percig sem hogy velem igy bánjon. de ez csak az én véleményem
Próbálj meg lépni, a pici meg magad miatt is...
ez nem hiszem,hogy megy neki,legalábbis nehezen
távol áljon tőlem,hogy beleszóljak, ezért elnézést kérek. de szerintem neked kéne dönteni, hogy ilyen áron is vele akarod leélni az életed, vagy sem.ezt meg viszont együtt kéne megbeszélnetek.tisztán megmondani mit gondolsz, és majd reagál.
Hát igen,de nem hiszem,hogy ezt érdemlem.Változásra nem igen látok esélyt,igy leélni egy életet.Ami itt tart az a kislányom,ő egy tünemény,a büszkeségem,a mindenem.
meg kell értenie, hogy nem miattad kerül bajba a kicsi.nem te vagy felelős azért ha valami baja lesz, hanem a gyerek maga
az emberek többféleképp adják ki a feszültséget.neki az a jó ha rajtad veri le.
További ajánlott fórumok: