Gyerekkor (beszélgetés)

Hát attól, hogy valaki nem üti meg a gyermekét, még nem lesz automatikusan jó szülő, de ha mondjuk egyszer megüti, attól meg nem lesz automatikusan rossz... Ez bonyolult dolog.

Jó, ha valaki meg tudja állni, ha nem jár el a keze, és még jobb, ha azt is meg tudja állni, hogy a szája se járjon el túl sokat.

A verbális agresszió is agresszió, és ugyanúgy bánt, ugyanúgy fáj. Persze nehéz mindig türelmesnek lenni, de el kell fogadni azt is, hogy a gyerekünk önálló lény, és próbálgatja a szárnyait, nem lehet egész nap pórázon vezetni, hogy mikor mit és hogyan csináljon, illetve ne csináljon.

A legfontosabb a gyermek számára a figyelem, és hogy türelemmel legyenek iránta. Ez a legnehezebb a szülőségben. Főleg a mai világban, ahol kismillió elvárásnak, szerepnek kell megfelelni, egyszerűen nincs mindig időnk és türelmünk figyelni...

És aztán ott vannak a negatív szülői minták. Amikor megfogalmazzuk, hogy ezt vagy azt másképp kellett volna csinálni a szüleinknek, akkor azzal azt mondjuk ki, hogy az a dolog nekünk rossz volt, fájdalmat okozott. Ahhoz, hogy mi ne kövessük ezt a mintát, az kell, hogy ezt a fájdalmat feldolgozzuk magunkban. Nem úgy, hogy azt mondom, hogy "már nem is emlékszem rá", hanem úgy, hogy megértem és elfogadom a gyengeséget, a hibát, amit elkövettek. Ha el tudom engedni a sérelmet, akkor a minta kitörlődik belőlem, és akkor tudom valóban másképp csinálni a saját gyermekemmel.

Sziasztok:)

Szép a cikk és elgondolkodtató.Szerintem ,és ezt tapasztalatból mondom az egyik legfontosabb az , hogy akárhány éves a gyermekünk mindig minden esetben tudjunk bocsánatot kérni.A gyermekeknek nagyon nagy az igazságérzetük és ez nagyon fontos egyébként csak belőlünk felnöttekből ez kezd eltünni.Amennyiben nekik megígérünk valamit azt be kell tartani , legyen az bármi és igen ne felelőtlenül ígérgessünk csak azért , hogy nyugton hagyjon minket , hogy ne beszéljen már , hogy legyen egy saját nyugodt pár percünk.Ha azonban mégsem sikerül az az ígéret bocsánatot kell érte kérni , ez nagyon fontos , így tanítjuk meg nekik mennyire fontos az , hogy mondj inkább igazat ahelyett , hogy hazugságokat gyártassz csak ne kelljen bocsánatot kérned.Mi vagyunk az alap , a minta amit ha nem is veszünk észre követ a gyermek.....nagymamám mindíg azt mondta van egy alap , mint példáűl a fa törzse , aminek az ágait lehet egyengetni , hogy jó irányban nöljön..de az alap az ott van mindig:)

Jaj, nagyon tetszik a cikked... :D

PUSZIKÁLLAK!!!!!!!!!!!!! :D

Nagyon köszönöm!Szép cikk!És mit köszönök, hát azt, hogy én is olyan anyuka vagyok, aki inkább néha ordítozik a gyerekével, de nem bántja.És így is gyakran elgondolkodom, jó anyuka vagyok e.De ez kicsit megerősítés, mert én is próbálom az egyensúlyt fenntartani.És mindig úgy fektetni le a gyerekemet, hogy ne arra emlékezzen, hogy esetleg veszekedtem rá, hanem hogy elalvás előtt szeretlekkel búcsúztunk el egymástól, nagy öleléssel és a legpuhább bebugyolálással.

:)Az én kicsi fiam, ha rossz büntibe megy a szobájába 5 percre, mert 5 éves.És sokszor elmagyaráztam neki, hogy azért kell kivárni a büntetést, mert én nem bántom, nem akarok neki rosszat.És sokszor megkaptam, hogy inkább megvernél :)A gyerekeket nevelni is kell, sajnos nem csak szeretni, hogy jó ember legyen belőlük.És van, hogy a nevelés együtt jár a veszekedéssel, bármennyire nem akarjuk.Az én anyukám is veszekedős volt, viszont én sosem tudnék jobb lenni, hiszen ő a legjobb a mai napig és hálás vagyok neki érte.Remélem a kisfiam is így lesz vele...