Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Gyerekkor fórum

Gyerekkor (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Gyerekkor

17. Jud78
2012. máj. 19. 21:30
Nagyon jó cikk!!!!!!! Lehet belőle meríteni, egy ki pluszhoz jutni! :) Köszi.
2012. ápr. 23. 19:11

Hát attól, hogy valaki nem üti meg a gyermekét, még nem lesz automatikusan jó szülő, de ha mondjuk egyszer megüti, attól meg nem lesz automatikusan rossz... Ez bonyolult dolog.

Jó, ha valaki meg tudja állni, ha nem jár el a keze, és még jobb, ha azt is meg tudja állni, hogy a szája se járjon el túl sokat.

A verbális agresszió is agresszió, és ugyanúgy bánt, ugyanúgy fáj. Persze nehéz mindig türelmesnek lenni, de el kell fogadni azt is, hogy a gyerekünk önálló lény, és próbálgatja a szárnyait, nem lehet egész nap pórázon vezetni, hogy mikor mit és hogyan csináljon, illetve ne csináljon.

A legfontosabb a gyermek számára a figyelem, és hogy türelemmel legyenek iránta. Ez a legnehezebb a szülőségben. Főleg a mai világban, ahol kismillió elvárásnak, szerepnek kell megfelelni, egyszerűen nincs mindig időnk és türelmünk figyelni...

És aztán ott vannak a negatív szülői minták. Amikor megfogalmazzuk, hogy ezt vagy azt másképp kellett volna csinálni a szüleinknek, akkor azzal azt mondjuk ki, hogy az a dolog nekünk rossz volt, fájdalmat okozott. Ahhoz, hogy mi ne kövessük ezt a mintát, az kell, hogy ezt a fájdalmat feldolgozzuk magunkban. Nem úgy, hogy azt mondom, hogy "már nem is emlékszem rá", hanem úgy, hogy megértem és elfogadom a gyengeséget, a hibát, amit elkövettek. Ha el tudom engedni a sérelmet, akkor a minta kitörlődik belőlem, és akkor tudom valóban másképp csinálni a saját gyermekemmel.

2012. ápr. 23. 12:57

Sziasztok:)

Szép a cikk és elgondolkodtató.Szerintem ,és ezt tapasztalatból mondom az egyik legfontosabb az , hogy akárhány éves a gyermekünk mindig minden esetben tudjunk bocsánatot kérni.A gyermekeknek nagyon nagy az igazságérzetük és ez nagyon fontos egyébként csak belőlünk felnöttekből ez kezd eltünni.Amennyiben nekik megígérünk valamit azt be kell tartani , legyen az bármi és igen ne felelőtlenül ígérgessünk csak azért , hogy nyugton hagyjon minket , hogy ne beszéljen már , hogy legyen egy saját nyugodt pár percünk.Ha azonban mégsem sikerül az az ígéret bocsánatot kell érte kérni , ez nagyon fontos , így tanítjuk meg nekik mennyire fontos az , hogy mondj inkább igazat ahelyett , hogy hazugságokat gyártassz csak ne kelljen bocsánatot kérned.Mi vagyunk az alap , a minta amit ha nem is veszünk észre követ a gyermek.....nagymamám mindíg azt mondta van egy alap , mint példáűl a fa törzse , aminek az ágait lehet egyengetni , hogy jó irányban nöljön..de az alap az ott van mindig:)

2012. ápr. 20. 15:40

Jaj, nagyon tetszik a cikked... :D

PUSZIKÁLLAK!!!!!!!!!!!!! :D

2012. ápr. 20. 08:59
Nagyon tetszik a cikked! Annyira igazad van! Jó, hogy így megfogalmaztad, én nem tudtam volna, de most nagyon jó dolog belátni! Köszönöm!
2012. ápr. 19. 20:14
Gratulálok! Nagyon jó lett a cikk. Igazi gyöngyszem, jó volt olvasni. Most itt mosolygok. Köszi:)
2012. ápr. 19. 17:33

Nagyon köszönöm!Szép cikk!És mit köszönök, hát azt, hogy én is olyan anyuka vagyok, aki inkább néha ordítozik a gyerekével, de nem bántja.És így is gyakran elgondolkodom, jó anyuka vagyok e.De ez kicsit megerősítés, mert én is próbálom az egyensúlyt fenntartani.És mindig úgy fektetni le a gyerekemet, hogy ne arra emlékezzen, hogy esetleg veszekedtem rá, hanem hogy elalvás előtt szeretlekkel búcsúztunk el egymástól, nagy öleléssel és a legpuhább bebugyolálással.

:)Az én kicsi fiam, ha rossz büntibe megy a szobájába 5 percre, mert 5 éves.És sokszor elmagyaráztam neki, hogy azért kell kivárni a büntetést, mert én nem bántom, nem akarok neki rosszat.És sokszor megkaptam, hogy inkább megvernél :)A gyerekeket nevelni is kell, sajnos nem csak szeretni, hogy jó ember legyen belőlük.És van, hogy a nevelés együtt jár a veszekedéssel, bármennyire nem akarjuk.Az én anyukám is veszekedős volt, viszont én sosem tudnék jobb lenni, hiszen ő a legjobb a mai napig és hálás vagyok neki érte.Remélem a kisfiam is így lesz vele...

10. Sly7105 (válaszként erre: 1. - Nijntje)
2012. ápr. 19. 16:17
Az egyensúly tényleg fontos. De az is az lehet, hogy mit hoztunk a múltból, a saját gyermekkorunkból. Talán tényleg azt a mintát követjük, amit anyánk mutatott. De ezekből is vonjuk le a következtetést, hogy mit akarunk másként vagy jobban. A kérdés persze mégis felmerül mindenkiben, hogy sikerült-e jobban? Sikerült-e jobb anyának lenni? A választ nem kaphatjuk meg, mert még gyakorló anyák vagyunk és pont emiatt, ha hibákat is követünk el, nincs semmi baj, mindenkivel előfordul. A szeretet pedig átmegy mindenképp,ha megvan, akkor is, ha esetleg volt egy orditozós nap... Ne aggódj, biztosan jól csinálsz mindent. A lényeg, hogy soha ne mulaszd el esténként betakarni a gyermeked, egy simogató anyai kéz elalvás előtt mindenre gyógyír. A cikk jó, gratulálok!!!!
2012. ápr. 19. 15:29
szép cikk, köszönet érte!
8. bertaerzs (válaszként erre: 1. - Nijntje)
2012. ápr. 19. 15:22
Nagyon szépen megfogalmaztad gondolataid, gratulálok!
2012. ápr. 19. 15:04
de szép volt:)
2012. ápr. 19. 14:37
Nagyon tetszik, gratulálok! :)
5. nijntje (válaszként erre: 3. - Bekacomb)
2012. ápr. 19. 14:30
Hűűűű, ebbe beleborzongtam:))) Köszi, ezt én is megjegyzem magamnak!
4. Haj.Katus (válaszként erre: 3. - Bekacomb)
2012. ápr. 19. 13:52
De találó ez az idézet! Megjegyzem magamnak.:) Gratulálok a cikkhez!
2012. ápr. 19. 13:20
Jó a cikk. :-) Szerintem nagyon igazad van, nincs tökéletes anya, de törekedni kell arra, hogy minél több szép élményt, pillanatot tudjunk biztosítani a gyerekünknek. Minden rossztól úgysem tudjuk megvédeni, és elkerülhetetlenek az olyan napok, amikor mi is ki vagyunk bukva, türelmetlenek vagyunk, stb. A kedvenc idézetem: egy szülőnek két dolgot kell biztosítania a gyermeke számára, gyökereket és szárnyakat.
2012. ápr. 19. 13:15
Ez szép volt :'))
2012. ápr. 19. 13:08
Este, amikor a lányomat fektettem, egy mozdulat miatt bevillant a saját gyerekkorom. Felemeltem a takarót, ahogy régen anyukám, jó magasra lendítettem, majd hagytam, hogy saját súlyától ráessen a lányra puhán, melengetőn. Ahogy régen rám is simult a saját takaróm...

Ugrás a teljes írásra: Gyerekkor

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook