Gondolatébresztő apáknak és anyáknak (beszélgetés)

Nagyon tanulságos...

Köszönöm.

[link]

KÖSZÖNÖM, hogy megismerhettem általad ezt a dalt!

Huu, most olvastam el a dalt, a hideg kirázott és könnyek szöktek a szemembe..most meg mar potyognak rendesen..

Az én apukám mindig velünk volt, rengeteget dolgozott, de mindeg szánt rá időt, hogy játszon velünk, a későbbiekben meg amikor már nagyobbak lettunk a bátyámmal nem is kellett hogy mondjon valamit, elég volt, hogy bejött a szobánkba, és mi már mondtunk is neki mindent..Olyan kapcsolat volt közöttünk, hogy tudtuk, hogy akármikor akármit elmondhatunk neki.Jól van nem épp mindent, de majdnem mindent..

Meg anyu is rengeteget foglalkozott velunk, csak ő másképp, ő inkább faggatott,mint h valamilyen módon rávett volna, hogy saját magunktól meseéljünk..

Mindenesetre, NAGYON hálás vagyok a szüleimnek, es Nagyon szerencsés is, hogy ilyen családban és ilyen szeretetben nőlhettünk fel, és nagyon remélem hogy egyszer én is olyan szülő leszek mint amilyenek ők voltak nekem..

Remélem nem értitek félre, nem akartam itt a családom agyon dicsérni, csak az érzéseimet irtam le őszintén..

És amiért meg nagyon meghatott, hogy sajnos apukám tavaly junius 25-én 48 évesen meghalt egyik napról a mésikra, és még azt sem tudjuk miért..

És csak reménykedni tudok, hogy "sokat leszünk még együtt" odafenn...vagy bér találkozhatnék vele ujra ha majd egyeszer odajutok én is..

És amióta apu meghalt egyfolytában azon jár az eszem, hogy mi lesz velünk ha anyu is meghal....

Fuggetlenul attol, h a bátyámnak is már van családja , és bár nekem még nincs gyerekem, de a parommal elek ez a 3, éve sajnos kicsit messzebb tőlük, mégis félek attól a pillanattól...

Ez a dal nagyon igaz!

A férjemnek olyan a munkája, hogy állandóan délután dolgozik, 9 után ér haza, de van, hogy délelőtt is kell mennie és sokszor hétvégén is, sőt, van, hogy napokra el kell utaznia. Ez nekem is és a gyerekeknek is rossz, ráadásul azt sem lehet mondani, hogy hű de jól keres. Szereti a munkáját. Most még kiviszi délelőtt a játszóra az otthon levő két gyereket (a 3. kiscsoportos), de később már ez sem lesz, amikor majd mindegyik ovis lesz. Délelőtti műszakos a munkahelyem, ő délután dolgozik, a gyerekek alig fogják az apjukat látni és én is.

Próbáltam már rábeszélni a férjemet, hogy keressen másik munkát, de ilyenkor felháborodik, hogy örüljek, hogy van munkája!

Nem tudom mi lesz így velünk, ráadásul van még egyéb problémánk is ami szintén megoldásra vár.

Szóval passz! :(

Sajnos a sorok a mai valóságot még inkább tükrözik, mint régen.

Nem olyan rég volt téma nálunk ez. Én éppen államvizsgára készülök a közgázon. Mindenki kérdezi, hogy hogyan tovább munkahelyileg, karrierépítésileg (most kötetlen munkaidőben, átlagban napi 5-6 órát dolgozok, persze nem vagyonokért) de mindig ott vagyok a farsangon, az úszóedzésen és minden egyéb helyen a gyerekkel. Volt, aki megbotránkozott, de én azt mondtam, hogy ráérek gürcölni, akkor amikor már nem velem akarja tölteni a szabadidejét és örül ha egy-két órára üres a lakás.

Persze tudom, hogy ehhez olyan anyagi körülmények is kellenek, hogy az ember megtehesse, de én úgy gondolom, hogy az a 20-30 ezer forint, amivel többet kapnék, nem ér annyit, hogy ne lássam felnőni a lányomat. Inkább nem külföldre járunk nyaralni és bizony hordunk használt ruhát is, de együtt vagyunk.

A párom idősebb nálam és ő bizony a gürcölés miatt kimaradt a két fia gyermekkorából. Régebben sokszor ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy nézzem már milyen ügyesen épít stb. a Petrus és mondta sokszor, hogy már látja, hogy miből maradt ki a fiúk gyermekkorában.

Meg kell gondolni nagyon, mert szarul fog esni, ha később a gyereknek nem lesz ideje ránk nyitni az ajtót.

Köszi Böske!

Én eddig nem ismertem ezt a dalt, nagyon elérzékenyültem rajta. Holnap el is megyek megveszem vmelyik Zorán lemezt, amelyiken rajta van.

meg az is lehet, hogy igazad van, nem birja az erzelmeket? van ilyen

Azert ne haragudj nagyon ra, hogy nem volt mindig melletted, neki az volt fontos, hogy meg legyen mindenetek. Sajnos az o szemszogebol nezte, de attol meg minden tole telhetot megtett, nem?

Egyebkent igazad van, hogy a ferjeddel nem igy csinaljatok

Nagyon igazad van, hogy addig kell jelen lenni a gyermek életében, ameddig még lehet.

Az én apám pincér, és sosem volt otthon. Azt hiszi, hogy mindent tud rólam, mert a lánya vagyok, de mindig okoztam Neki meglepetéseket. És hiába gondolja, hogy ott volt mellettem gyerekkoromban, mégsem volt. A minap, amikor az esküvői fényképeinket nézegette, mutattam Neki egy lányt: "Látod Apa, ez itt Andi", Ő meg visszakérdezett, hogy ki az az Andi, én pedig mondtam, hogy: "Az a volt osztálytársam, akivel péntekenként mindig összejártunk, amikor még általános iskolába jártam". Akkor döbbentem rá, hogy Apa még csak nem is tudja, hogy kik voltak a barátnőim éveken keresztül. Persze, hiszen sosem volt otthon, mert mindig dolgoznia kellett...

A férjem egy műszakban dolgozik, és nagyon keveset keres. Az apám mindig mondja, hogy keresnie kellene valami jobban fizető állást, mindegy, ha három műszak, mindegy, ha többet kell dolgozni, és kevesebbet lehet otthon, de a cél szentesíti az eszközt...

Na igen, csakhogy nálunk a család a cél, és a pénz csak eszköz. Én azt szeretném, ha a férjem ismerné a fiam barátait, és mindent tudna Róla, éppúgy, mint ahogy én is.

Persze, az apám most is nagyon ritkán ér rá... Két-három havonta látja az unokáját... Az a szomorú, hogy elteltek felette az évek, és mégsem tűnt fel Neki, hogy valamin változtatnia kellene, hogy több időt kellene a családra fordítania. Néha azon gondolkodom, hogy olyan, mintha valami elől folyton menekülne...