Az anyáknak nem jár szórakozás? (beszélgetés)
Én simán eljárok szórakozni gyerek mellett is, és nincs ez miatt bűntudatom. Na jó, nem olyan "simán", mint régen, hiszen nem tudok csak úgy nekiindulni, meg nem is megyek állandóan, de ha ígérkezik valami jó program, akkor leszervezem, hogy el tudjak menni. Én mindig azon csodálkozom, ha valaki ebből lelkiismereti kérdést csinál.
Maximálisan egyetértek. Figyelni kell arra, hogy jusson erre idő. Nagyon nehéz, de meg kell oldani.
Tehát, ha egy nő szül akkor megszűnik nőnek és embernek lenni? Csak simán anya lesz, hozzáláncolva a gyerekéhez? Persze lehet a gyerekkel is szórakozni, de az embernek szüksége van felnőtt társaságra, felnőtt beszélgetésre, nem csak mindig a gügyögésre, a pelenkára, meg a "kinek fejlődik jobban a gyereke" témákra. A pasi meg igenis legyen a nő segítségére, mert nem egyedül készül a gyerek, ő is ott volt! :)
Na ilyen pasinak ne szüljek gyereket! Nem az apja? Akkor meg miért nem találta fel magát!? :S
Barátnőmet is teljesen magára hagyja a párja mindennel, pedig együtt vállalták a gyereket! Amióta megszült még egy jót beszélgetni nem tudtunk, mert nem lehet otthagyni az apjával :(
Nem, félreértettél...csak azt akartam írni, hogy ennyi idősen, mint családanya, mást jelent a szórakozás :)
És ez fontos. Persze úgyis eszedbe jut a gyerek, de ha tudod, hogy jó kezekben van, akkor nyugodtan tudsz kikapcsolódni.
Már leírtam, de igen, van egy 11 hónapos kislányom.
Nyilván az első pár alkalom más, ez természetes.
Én az első pár otthagyásról beszéltem, amikor még szokja a helyzetet.
Persze, beteg gyereknek az anya mellett van a helye, félreérthető voltam? Azt szerettem volna ezzel mondani, hogy minden esetben képes a mama/apa ellenni a gyerekkel, megnyugtatni, ellátni őt. Akkor azt írom inkább, hogy nem kell az anyát mindenhonnan hazarángatni, csak ha esetleg vészhelyzet van, PÉLDÁUL valami baleset történt.
én sem. Ezt csak példának írtam, mint látszik is. Ha viszont egészséges, akkor nem hiszem, hogy volna olyan gond, amit a nagyszülő vagy az apa ne tudna megoldani egy ennyi idős gyereknél.
valahogy így voltam én is ezzel...nem gondolom, hogy csak rám van szüksége a gyermekemnek. Igyekeztem jó kapcsolatot kialakítani a testvéremmel, a szüleimmel, a férjem szüleivel, bevontuk őket a gyerekek életébe első perctől kezdve. Ennek eredményeként nem kell a gyerekekért szaladgálnom 2 nap után, ha nyaralni mennek.
Nem hívogatom őket óránként, hogy mi van velük, élnek e még, mert tudom jó helyen vannak.
Megbíztam a nagyszülőkben, a tesómban, a férjemben első perctől fogva, még akkor is, ha tudom sok mindent teljesen másképp csinálnak mint én.
Ha viszont beteg, mellette a helyem!
Nem tudom, én sosem kentem el a dolgokat, mi is elváltunk, de pontosan tudja a gyerkőc, hogy mikor, miért, nem romlott el semmi, mert ugyanannyit volt vele az apja utána is, mint előtte, de azért azt észre veszi egy gyerek, hogyha tartósan nem alszik ott az apja, nem? Az aztán tényleg remek lesz, ha egyszerre kapják meg, hogy apa már nincs annyira jóban anyával, hanem egy másik nénit szeret.
De a te dolgod, a te gyerekeid, nyilván.
Engem sosem érdekelt a "trendi" semmiben. Azt tettem amit én akartam "trenditől" függetlenül.Mégis trendisnek minősültem:DD
Beteg gyíereket eleve nem hagyok, hagytam senkire.
Sosem tudott a sírással mit kezdeni, szerintem a gyerek azt érzi meg igazán, hogy egy ideg. És attól bizony nem fog megnyugodni.
De lelkileg nagyon bánt, hogy úgy állítja be, hogy "mit tettem"!!!
igazad van! az önfeláldozás mindig szimpatikusabb, a lélekgyógyászat pedig felettébb divatos uh. nagyon trendi vagy!
Alkalmatlan rá, ez való igaz. Vannak olyan anyák is, nem csak apák, akik tehernek érzik a gyereket. Ő sem bírta sosem a sírásukat, vagy a hisztit. De én választottam Őt apának...én hibám, nem másé.
És Te mit mondanál ekkora gyerekeknek? Hogy apa úgy döntött elég a családból? Hogy anya úgy érezte inkább menjen el? A nyarukat elrontottam volna, az egészen biztos, a nagyobbik nagyon lelkizős. A középső nem fogná még fel, csak ovis, a kicsi pedig még annyira sem.
Azt tartottam a legfontosabbnak, hogy én szilárd támasz maradjak és ne sérüljenek. Azóta jó a hangulat, boldogok a gyerekek. Én sem vagyok feszült, ingerült, mert nem tudom hol jár a másik.
Vannak olyan dolgok, amik nem tartoznak a gyerekekre. Ha rugalmasan elfogadták, hogy még kevesebbet látják, én annak örülök a legjobban.
Persze, ha lesz párkapcsolata, más lesz a helyzet. Még túl korainak tartom...
Szerintem szerezz egy jó bébiszittert, tudom, hogy nem olcsó, de havonta egyszer talán ki lehet böjtölni és járj el szórakozni. Tényleg megérdemli az ember, nem kell véget érjen az élete azzal, hogy anya lett.
Hát, lehet, hogy én nem mentem volna vissza a helyedben. Oldja meg. (Előtte elmondta volna nyilván a gyerekeknek, hogy most anya nem lesz itthon este, stb, hogy ne érje váratlanul, ha felébred és nem vagy ott.)
Ne emészd magad ezen! Ez nem a te hibád volt. Egyszerűen ő alkalmatlan az apaságra. Valószínűleg nem szeret a gyerekeivel lenni, le sem sz****ja, hogy mi van velük és veled.
Dolgozom, sokat van máshol a kicsi, mert nem akartam, hogy bölcsödés legyen, így reggeltől -estig máshol tölti az idejét, amikor dolgozom. Nem minden nap. De hozzá van szokva ahhoz, hogy anya távol van.
Szerintem azért nem kéne egy ilyen fontos dolgot eltitkolnod a gyerekek elől. Azért ők sem hülyék, megérzik, ha nem erről van szó, biztosan te is / az apjuk is feszültebb vagy meg minden.
A történet vége: Miután a kicsi 5 perc alatt visszaaludt, ő köszönés nélkül lelépett. Bánt a dolog, mert igazságtalannak érzem. Valahol úgy érzem a legnagyobb baj az volt, hogy egyátalán én mint NŐ elmentem szórakozni.
Persze, meg azért a gyerek korától is függ, hogy hova és meddig megy el a gyerek. Nálunk születésétől kezdve volt olyan, hogy csak kettesben volt apa és gyermeke, ezért ugyanúgy meg tudta nyugtatni, mint én, hiszen ugyanúgy aktív részese volt az életének. Olyan 7-8 hónapos volt a gyermek, amikor elmentek az apjával barátokkal a balatonra, 3 napra, semmi para nem volt belőle, a gyerek élvezte, hogy egész nap mindenki neki bohóckodik, mert egyetlen gyerek volt.
Ha volt ideje is máshol töltötte. Vannak olyan férfiak, akik szándékosan tovább dolgoznak, akkor is ha nem kell, hogy ne kelljen a gyereknevelésben résztvenni. Nála ez állt fent, eljöhetett olna előbb, de ott ült és netezett, szexoldalakat böngészett.
A gyerekek nem tudják, hogy mi külön vagyunk, még nem adagoltam be nekik. Úgy tudják új munkahelye van és azért van sokat távol.
Ez nem igaz. Nálunk még nem volt 1 éves a pici, amikor már aludt a nagyszülőknél. Fontos szerintem, hogy azért már szoptatni ne kelljen, mert az tényleg csak az anya tudja.
Szóval egész pici korától aludt máshol ha úgy adódott, volt olyan is, a mama vigyázott rá itthon, és soha, ismétlem SOHA nem kellett hazamennem, mert gond lett volna. Persze előfordult, h sírt, vagy nem akart lefeküdni, de a mama (vagy az apa) is meg tudja oldani ezt a helyzetet. Ezért nem kell az anyát mindenhonnan hazarángatni. Persze más a helyzet, ha a gyerek pl beteg.
További ajánlott fórumok: