Funambulizmus

A kötéltánc történelme egészen az ókori Görögországig nyúlik vissza – innen ered a nemzetközi neve is: funis=kötél, ambulare=sétálni. Rómában is fellelhető volt ez a szórakoztatási forma. A kötéltáncosok az épületek között kötelet feszítettek ki és átkelés közben táncokat, komikus pantomimeket adtak elő. A kötéltánc nemcsak régi, hanem globális sport is. A koreai kötéljárás, a jultagi ősi hagyománynak tekinthető. Ott az előadók az akrobatikus teljesítményt zenével és színjátszással ötvözték.

A tengerentúlra cirkuszosok vitték át az ötletet az 1700-as években. Igazán ismertté akkor vált, amikor 1859-ben Charles Blondin akrobata sikeresen átkelt a Niagara-vízesés felett egy kötélen, 49 méter magasságban. Később többször is megismételte a mutatványt, de minden alkalommal meglepte valamivel a nézőközönségét: például bekötötte a szemét, talicskát tolt, gólyalábat húzott. Egyszer omlettet sütött a kötél közepén és belakmározott belőle.

Nem csak a fiatalok lehetnek elhivatott kötéltáncosok. 1948-ban William Ivy Baldwin például a 82. születésnapját ünnepelte egy kanyonban felfüggesztett huzalon egyensúlyozva.

Vannak, akik nem sétálnak, hanem kerékpároznak a kötélen. Freddy Nock 485 métert tekert végig a magasban egy kifeszített huzalon.

Az egyik leghíresebb kötéltánc az ikertornyokhoz köthető. 1974-ben Philippe Petit 417 méter magasan sétált át a Word Trade Center tornyai között. A bravúros mutatvány után az artistát felelősségre vonták, birtokháborítás és garázdaság miatt vádat emeltek ellene. Végül azzal a feltétellel bocsájtották szabadon, hogy jótékonysági, ingyenes foglalkozásokat tart gyerekeknek a Central Parkban.

A magassági rekord azóta többször megdölt. Rafael Zugno Bridi például két hőlégballon között sétált 1901 méter magasságban a föld felett.

Természetesen nem elhanyagolható az életveszély, amellyel ezek a mutatványok jártak. A hetvenes években például Karl Wallenda járt pórul Puerto Ricoban, amikor két szálloda között szeretett volna átmenni egy kötélen. Szél támadt és lefújta őt a mélybe. 73 éves volt ekkor.

Napjainkban már bárki élhet ennek a szenvedélynek, akár kevésbé veszélyes körülmények között is. Elterjedőben van slackline néven egy extrém sport, amelyhez bárki vehet kezdőkészletet és a kertben vagy egy parkban két fa között meg is kezdheti akrobata karrierjét. A kifeszített kötél rugalmasabb, mint az eredeti kötéltáncnál volt, cserébe ugrálni is lehet rajta, mint egy trambulinon.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi az, ami mindig arra sarkallja az emberiséget, hogy saját határait feszegesse. Érdekes, ahogy a kötéltánc ötlete létrejött, elterjedt, világszerte ismertté vált. Minden akrobata megpróbálta túlszárnyalni elődeit, még magasabbra, még távolabbra, még furcsább módon átkelni a kötélen.

Érdekes az is, hogy most, a modern korban egyfajta egyszerűsítésen átesve már mindenki számára elérhetővé vált az, amit évszázadokig az átlagember csak tátott szájjal bámult.

Te kipróbálnád? Én nem biztos. :)