Nincs munka? Nem fizetnek? Avagy hogyan dolgozzunk jól

Az utóbbi egy év alatt járt nálunk körülbelül hat különböző szakmákhoz tartozó mesterember. És tényleg volt, aki mesterien dolgozott. De sajnos csak egy (a villanyszerelő)! Minap pont a festő járt nálunk. Pár hete eljött felmérni a helyet, megegyeztünk mit csinál, mennyiért, mit veszünk meg mi, mit ő. Aztán jött, dolgozott. Egyik nap kész lett a gletteléssel (szerinte). Menjek nézzem meg milyen sima. Megnéztem. Ha a felületet nézem, tényleg sima volt, de ha föntről lehúztam a kezem a falon egy-egy kidudorodás volt érezhető benne. Mondtam ez így nem jó. Jött a válasz: Ez jó, csak így lehet megcsinálni, ha lefesti nem is látszik majd. Akkor ezt annyiban hagytam, hogy majd a párommal megbeszélik. Másnap reggel találkoztak is, mondja neki az öreg, hogy kiegyenesíti. És tényleg lehetett jobbra is csinálni! Már ennél az esetnél kezdett kihozni a sodromból. Bár nincs szerencséje, mert ő már a sokadik, aki nem képes egyedül normálisan dolgozni, már hamarabb harapunk (a párom meg én) ha valami nem tetszik. És itt jön az első konkrét tanácsom: Ne kelljen felnőtt emberek mellett állnom, egész nap, mint egy tanító néni a gyerek felett, hogy lelkiismeretesen tudjon dolgozni! Hihetetlen számomra. Vagy ő úgy gondolja, hogy ha valamit nem csinál meg jól, az nekem megfelel, vagy reménykedik, hogy nem veszem észre és neki úgy egyszerűbb? Utólag biztos nem, az asztalos is kétszer dolgozott, az ács is. Utóbbi mondjuk látta, hogy nem jó, tudta is, ő „csak” arra volt lusta, hogy megkérdezze, hogy a két rossz közül melyik megvalósítást kérem. Hát nem talált, ne lottózzon! Ehhez is egy tanács: Ha valamit nem tudunk, akkor kérdezzünk! Hozzáteszem, az ő munkájával ennek ellenére elégedettek vagyunk.

Az is feltűnt, hogy ezek a szakik nagyon szégyellik, ha valamihez nem értenek. Ők aztán tudnak mindent! Ne szóljunk bele. Igen ő már látott ytongot, aztán kiderül, hogy mégsem, mert nem úgy csinálja ahogy kell. Mi persze tudjuk, mert megkérdeztük a festékboltban, hogy hogy kell csinálni az adott feladatot. Mondjuk sokszor nekem is kellemetlen ez a szituáció: egy fiatal nő jobban ért a szakmához, mint a több tíz éve ebben dolgozó. Csak az a különbség, hogy én kérdezek, ő meg nem. Tanács: Nem a tudatlanság szégyen, hanem a butsaság!

A festő tegnap (kedd) befejezte a festést, szombaton még jön, felrakni egy bordűrt. Haza indulás közben orrom elé dugott egy cetlit, hogy akkor mennyi a vége, fizessek. Mondtam neki, hogy nálam itthon nincs ennyi pénz, és szombaton jön még, majd akkor fizetünk. Nem, ez kész van, ő ennyit vállalt, szombaton csak grátisz jön. (ha jön) Mondtam, hogy jó délután megkapja a pénzt, akkor ér haza a párom. És ekkor még beszólt, hogy ő, ezt nem gondolta volna, hogy nem fizetjük ki. Erre én is berágtam. Még megrágalmaz! Eszünkbe sem jut nem kifizetni! Nem konkrét tanács a következő, de leírom: A vevővel, mint a többi emberrel szépen beszélünk, főleg ha nő! és Addig nem fizetünk, amíg nincs kész a munka! A vége az lett, hogy az összeg nagy részét (kb.80%) megkapta, a többit visszatartjuk, mert egy bordűrt senki nem fog nekünk felrakni, és a festés sem szép mindenhol, azt is javítani kellene. Még egy tanács szorosan összefügg az előzővel: Akkor van kész a munka, ha a vevő, azt mondja, hogy megfelel! A fodrásztól sem jön ki az ember, ha még vizes a haja vagy csak a fele van levágva, a cipőt sem vesszük meg ha nincs talpa.

Még néhány dolog (a teljesség igénye nélkül):

Ne este tízig dolgozzanak! Ilyen is volt.

Nem a megrendelő feladata, a szétdobált hulladék feltakarítása.

Ha valaki megígéri, hogy jön, akkor érjen is ide. Vagy legalább jelezze, hogy nem jön. Ha nem szeretne jönni, akkor azt is lehet ám mondani, hogy most van munkám, az önét már nem tudom elvállalni.

Ha megígéri, hogy küld árajánlatot, akkor küldjön.

Ha én zöldet vagy fehéret kérek, ne próbáljon meg többször is rábeszélni a barnára, mert szerinte az praktikusabb. Szívesen meghallgatom a véleményét, el is gondolkozok rajta, de hagy én döntsem el.

Ha el akar adni valamit, akkor tudja az árát. Ha nem tudja és megígéri hogy másnap felhív akkor ne egy héttel később hívjon. Addigra máshol megveszem, ami kell.

Ilyen és hasonló esetekkel találkoztam. És már értem, hogy sok embernek miért nincs munkája. Viszont nem értem, hogy miért nem lehet önállóan, normális munkát végezni??? Más ember egy havi fizetését kérik el egy hétre, és így dolgoznak? Felháborító! Ha ez az arány csak felében is vetíthető az országra, akkor ismét sok dolgot megértek. Hat emberből, ha nagyon engedékeny vagyok, akkor mondjuk háromnak elfogadható a munkája és a munkához való hozzáállása. Ez elkeserítő számomra.