Fröcsögő, sértegető emberek - turkáljunk a lelkivilágukban (beszélgetés)

Sokszor hálát adok a jósorsomnak, hogy itthon dolgozom, és nem érnek el direktben ezek a helyzetek. Persze amikor kimerészkedem, jönnek az ajakra huppanások. Amikor ágyban párnák közt vártam a leányunk megszületését 9 hónapig, egyszerűen elszoktam a külvilágtól. Az igazi nagy forgatagba kb. egy év után kerültem ki. Hát megdöbbentő volt. Napokig agyaltam, hogy én változtam vagy a világ, mert azt az idegbeteg rohanást, villámló tekinteteket .... Hát ijesztő volt.

És még az a jó, hogy vannak "feleségek" akik korrigálni próbálnak.

Persze boncolgathatjuk tovább, hogy mi az oka: gazdasági helyzet, megélhetési gondok stb. De ez nem lehet mindenre mentség. Most az a mondás jutott eszembe, hogy "sírva vigad a magyar". Mert hogy nem tudunk örülni semminek. Ne örüljük a más sikerének, de legalább ne kezdjünk mentegetőzni, ha nekünk vannak. Aztán ezt látva nőnek fel a gyerekeink, megspékelve nagy marha demokráciával, eltúlzott jogokkal meg a csuda tudja milyen, lélekferdítő felfogásokkal. Alapvetően pesszimista nép vagyunk? És akkor mit szóljanak az angolok, akiknél az év zömében szürke, esős idő van. Ők joggal lehetnének depressziósok kivétel nélkül.

Jó hosszú lett, bocsánat. Csak kiszaladt.

Egy szónak is száz a vége, nagyon nem jól van ez így.

Ja, szóval ne is jöjjek többet? :D

Rendben.

Persze, semmi gond az odamondással. Az azért álságos lenne, ha azt mondanám, hogy bezzeg nálam soha, semmi nem tudja kiverni a biztosítékot, mert ez nem így van. És odamondani is nagyon sokféleképp lehet. Anélkül, hogy beletipornánk a másik lelkivilágába.

Kösz, hogy jöttél :) jó éjt!

Nascar: s ha valakinek személy szerint veled van baja? Valamiért, amit te sehogy sem értesz, s okot sem adtál rá? Ha minden fórumban szinte a nyomodban jár, mint a pitbull, belekötve minden kommentedbe? Ez azért már beteges, semmiképpen nem normális dolog, nem?

Mindenesetre én azt vallom, hogy senkit sem ismerhetek innen, tehát nem ítélem el pár kommentje után. Lehet, hogy akit sík hülyének nézünk, csak mert leírja az ö szemszögéböl egy adott témáról a véleményét, az az életben egy szeretnivaló ember. Az az ember, aki kötekedni jár ide (és még sok másik helyre), ezzel önmagát minösíti...

Ez egy alattomosan megnyitott alattomos topik.

Ha nekem bajom van egy fórummal, nem megyek oda.

Az emberek azért ilyenek, mert mimndenki hajt mint az állat, és mindenki szeretné, ha emberszámba vennék. Én nem őket hibáztatom, hanem a kialakult helyzetet.

Mellesleg nem vagyok az, aki mindent elvisel, és bizony én is odamondogatok :)

Áh, nem szoktak az ilyen emberek gondolkozni, csak vagdalkoznak. És az ilyen tipusú embereket meggyőzni a legnehezebb.:(

Én már ott tartok, hogy nem is akarok senkit győzködni, maradjon az illető magának.:))

A betegek mások, ők hivatalból idegesek, hozzájuk több türelem kell, mert ki az, aki szeret orvoshoz menni. Senki. Ezért nem kapom be őket elsőre. Csak ötödikre.:))) Addig meg nem jutottam még el.:)))

:) nem, nem, egészségügyben, adminisztrátorkodom.De ez csak a jobbik eset, volt már olyan is, aki mérges volt és megkérdezte, hogy magára törjem az ablakot?

Mondon neki: Törje, mert törhetetlen.

Elhallgatott és mikor ment el, nagyon hangosan odaköszönt.

Ez jó volt :) tetszik:)

a kereskedelemben dolgozol?

Nekem ezért kiscsirke a nevem, mert egyszer már denn voltam a saját becenevemmel, de egy hülye miatt töröltem magam, tiszta mániákus volt.

Egyébként meg a mindenapi életben már odáig jutottam, többek közt a BKV-nak ksözönhetően, hogy irritálnak az emberek. Lehet, hogy azért, mert a fővárosban élek.

Az ilyen típusú embereket csak kedvességgel lehet a legkönnyebben leszerelni, tudom, tapasztalom.

Nálam, ha kiabál valaki, olyan halkan válaszolok, hogy muszáj abbahagyja a kiabálást :)

Pénteken volt egy esetem, berohant hozzám egy férfi és egy nő. A hapi elkezdett hadarni és közben egyre emelte a hangját.

Mondom neki, szép lassan, hogy hallotta azt, hogy én kiabálok?

Döbbent csend, nagy szemek, majd válasz: Nem, de már olyan sok helyen jártunk és ideges vagyok és ettől kezdve megint hadart.

Elmosolyodtam, mondom, két szót nem értek, lassabban, akkor segítek.

Erre elhallgatott és mire megválaszoltam a kérdést, megnyugodott. Elmentek a dolgukra.

Nem is kell kimenni az utcára, elég itt a hoxán is fórumozni, és találkozol olyna emberrl, aki csak a másikat tudja kritizálni, és pocskondiázni!

Nekem az elmúlt napokban kettő is kijutott!

Engem valamely ember kimondottan irritál, de olyan vagyok, hogy inkább nem szólok semmit. Legalábbis egy ideig. Ha tette felejthetö, akkor minek ugassak? Meg ki vagyok én, hogy látatlanban elítéljek akárkit is?

A mindennapi életben már kicsit türelmetlenebb vagyok, nem tolerálom az arrogáns, szemtelen, bunkó embereket, s nekik ki is fejtem ezen vélményemet.;)

Persze magunk között! Beszéljük ki az eseteket!Üzletekben sorbanálláskor, iskola előtt gyerekére várva, közlekedésben, szolíd-szelíd női portálokon, mindenfelé fellelhetőek azok az embertársaink, akik alig várják, hogy hegyesre reszelt körmeiket belemélyeszthessék ellenfelüknek vélt, békés földi halandók artériáiba vagy csak a húsába. Lételemük a kötözködés.

Hát igen .. mit szépítsük, levezetik indulataikat.

Szerintetek mi az oka?

Veleszületett gyorstüzelőhormon-túltengés?

Persze mindig jámbornak lenni sem sikerül, mert néha mindenkinél elszakad a cérna. Na de mindig?

Várok lelki boncolgatásokat, békés (!!!) analizálásokat.