Fogyásom története, közel a vége

Mához pont egy éve elhatároztam, hogy az állapotom tarthatatlan, ezért le KELL fogynom. Hogy értsétek miért fogalmazok drasztikusan, leírom: 23 éves voltam, 173 cm, 165 (azaz százhatvanöt) kg.

Orvosi vizsgálat során kiderült, hogy pajzsmirigy alulműködésem van, amire Letrox nevű gyógyszert szedek, ez a betegség is "segítette" a hízást. Persze azt látni kell, hogy én is hibás vagyok. Mértéktelenül ettem, főleg este és főleg édességet. Emellett csak ritkán mozogtam, így meglett az eredménye.

Elkezdtem diétázni és sportolni. A diéta elég erősre sikeredett, ami azt jelenti, hogy kb. 800-1000 kalóriát eszem egy nap (csirkemell, saláta, alma, görögdinnye, grapefruit, abonett). Mozgásként sok mindent kipróbáltam az egy év során (kocogás, otthoni torna: Aerobzóna, úszás), egy ideje a szobabicikli a kedvenc, napi 1 órát/25 km/ -700 kalóriát tekerek.

A 12 hónap alatt volt néhány nap, amikor majdnem feladtam a harcot, de mindig arra jutottam, hogy kár lenne ekkora eredmény után kudarcot vallani, így mindig folytattam a küzdelmet.

Természetesen az eredmény sem maradt el, lement eddig 68 kg, vagyis jelenleg 97 kg vagyok.

Sajnos a nagy fogyásnak meglett a hátránya.

Úgy érzem, hogy az izmaim teljesen leépültek, egy-egy cipekedés után másnap izomlázam van, sokszor mintha megnyúlna az izmom: egy-egy hirtelen mozdulatnál iszonyatosan fáj. Szinte kést forgatnának a bicepszemben.

Most elhatároztam, hogy a szobabiciklizés mellé beiktatok konditermes edzéseket. A mai nap lesz az első bemutató óra, ahol a személyi edző megmutatja a helyes mozdulatokat.

Minél több lelkesítést, minél több tanácsot kapok, annál jobb lesz a motivációm :)