Foglalkozna-e velem valaki szeretettel? (beszélgetős fórum)
Kedves Baltz!
A kérésedről annyit, hogy előre borítékolható, hogy nem fog működni. Már ahogy írsz az általad keresett típusról, abból lejön, hogy ezt a típust idealizálod, ergo tuti bele fogsz zúgni. Főleg, ha lenne simi meg ölelgetés. Viszont az életvidám lányoknak te ebben a formában nem fogsz bejönni. Ők jól akarják magukat érezni és nem fogja őket kielégíteni, hogy tutujgathatnak valakit. Sőt, valószínűleg türelmük sem lesz hozzád. Na erről ennyit.
Az egy nagy baromság, hogy neked pszichológus meg segítség kell feldolgozni a problémáid. Egyszerűen az a bajod, hogy állandóan a biztosra, biztonságra vágysz, nem akarsz kockáztatni. Így viszont igazán sikerélményed sem lesz soha. Ne ott akard kezdeni a változtatást, hogy te most egy csapásra társasági ember szeretnél lenni, mert ez nem fog menni, erőlködni fogsz ez lejön másoknak is és nem fognak kedvelni érte. Kezdd azzal, hogy találj valami hobbit magadnak. Én mindenképp valami mozgással kapcsolatos dolgot javasolnék, de nem muszáj őrült sportosnak lenned, menj pl. íjászatra. (Ezzel egyébként még érdekesebbé is válhatsz.) Persze választhatsz olyan hobbit is, ami művészethez kapcsolódik, mondjuk tanulhatsz hangszeren, sose késő elkezdni. Vagy bármit amiért lelkesedni tudnál. Na ez már hozna neked némi önbizalmat és máris lefoglalná a gondolataid is és nem a múlton töprengenél. Aztán érdemes lenne valami kihívás elé állítanod magad. Mondjuk indulj el futóversenyen vagy a Kinizsi sétán vagy csak úgy magadnak tűzz ki valami célt, amiért egy kicsit küzdened kell. Persze vedd figyelembe, hogy aktuálisan milyen fizikai erőben vagy és ahhoz képest tűzd ki a célt, de mindenképp olyan célt, amiért küzdened kell. Talán legjobb ha kezdetnek magadnak találsz ki valamit. Muszáj, hogy olyan dolgokat csinálj, amiért tenned kell, mert csak a sikerélmények hozzák meg az önbizalmad, ha meg van önbizalmad, akkor már a mostani problémáid el fognak tűnni. Egyelőre szerintem kezdd ezzel és ne a babyszitter keresgéléssel.
Sok sikert! Szeretettel: Nyamitörp :)
Igazad van,de nem mindenben.Miért írod azt,hogy az érzelem megvehető?Ezzel én nem értek egyet,például az én érzelmeim egyáltalán nem megvehetőek.Felőlem lehet valaki full- full milliárdos is ha egy tudatlan tuskó, akinek egy csöpp kisugárzása sincs.
A nők többsége,legalább is az érettebbik fele nem centiben mérik a dolgokat hanem egészen másban..De embere válogatja:Erre azt is mondják sokan,hogy nem a méret a lényeg.
Egy embert számomra a személyisége határoz nem a farok..
Hát
elvárásaid bőven vannak.
Csak azt elfelejtetted leírni,Te mit nyújtasz cserébe.
Sok helyen vagy nincs szerepem vagy csak omega vagyok. Gyakoribb a nincs szerepem."
Akkor meg tessék más társaságba járni, ahol omegábbak vannak nálad.
Előitéletes én?
Ember, akkor lehülyéztelek volna :) és nem a véleményemet, a saját tapasztalatomat írom.
Ezért ne add fel a szakmádat, csak mondtam a saját példámat
Egy bekezdés kihúzva :)
Ha társaság van, ereszd meg a dumát és meglátod lesz aki reagál rá
Sokszor a leghülyébb kezdő dumára ugrik valaki, aztán már lehet közös hangot , témát megtalálni
De inkább érdeklődj és dícsérj, az mindenkinek jobban tetszik, mint magadrol siránkozni, vagy csak a szakmádrol, életedröl mesélni
A többi pont? :)
Igen, a katonaságon én is törtem a fejem. Jól hangzik, de a munkám nem adnám fel miatta. Talán később. (Jaja igen, halogató kis nyápic nyúl vagyok biztos. :P). De amúgy sajnálom, hogy ilyen előítéletes vagy. Van társaságom és szoktam járni sok helyre. Ezért is válaszoltam ilyen későn, mert nem volt túl sok időm a monitor előtt ülni, fürkészni, vajon ki trollkodta szét a topikom. :P
Amiben igazad van, hogy nem találom meg a szerepem, amiben jól érzem magam. Valójában a (majdnem) "mindenki szeret, társasági ember" szerepben érzem magam a legjobban. Sok helyen vagy nincs szerepem vagy csak omega vagyok. Gyakoribb a nincs szerepem.
(ha már ennyit vártam az igazira:P)."
Jaaaj vazze, meg ne sértődj má'!
Mifrancra tartogatod magad, "igazira"?!
Majd ha felpróbáltál pár cipőt, ruhát, akkor fizess a pénztárnál, addig csak próbálgasd
Nehogymá' ne trollkodjak!
:)
Tudod mi jutott eszembe
Neked egy kemény katonai kiképzés hiányzik
Felhördültél és lehülyéztél magadban?
Tuttam! :)
Nem voltam egy elveszett gyerek tini koromban, de úgy süldőkorban, 16-18 évesen elég pirulós és többen "fölém kerekedtek" az életben
Gondolok arra, hogy mindenkinek van egy helye az adott ember-falkában, ezt ki kell vívni
Aztán katona lettem, mert akkoriban még volt, és teljesen megváltoztam
Ott nincs kibujás, mellébeszélés, visszahúzódás, jaaj bántanak, stb.
Miután leszereltem, megtaláltam a helyem az életben, az ember-falkában, ami neked hiányzik.
Több eset van:
elmész csoportos pszichoterápoára, mint alant irta valaki és költöd rá a pénzt, aztán talán összeakadsz valami lánnyal aki hasonlóan nyuszika
Elsmész szórakozni, társdaságba jársz és viselkedsz ahogy tudsz, nagyobb az esélye hogy megváltozol, mintha a számitógép mögül trollkodsz
Elmész egy hivatásos szolgáltatást nyújtó hölgyhöz,/tuggyuk miröl beszélek ugye?/ kiválasztható a neten a róla alkotott kommentekböl és férfit farag belőled
Nem mintha kipróbáltam volna, mert minek, de vannak nagyon kedves csajok ott, akik nem úgy kezdik, sőőőt, "nagyere apukám nyomd belém oszt' mehecc"
Ennyi, nincs más út mint kiszállni a fotelböl a pc mögül, a virtuális világbol és hús-vér csajokkal beszélgetni.
Csak beszélgetni elöször, mert innen indul minden.
Tévedhetek, de elég öreg farok vagyok már, hogy ezeket leirjam :)
Figyelj! Nem véletlenül mondtuk, amit mondtunk..ez egy hülyeség!!! Azért az, mert megakarod óvni magad, rendben, érthető, viszont így nem a jellemed fog épülni, hanem újabb csalódásokat kapsz, mert semmi sem őszinte. Szerepjáték, színészkedés, semmi őszinteség, ha megszeretsz valakit fújhatod, mert csak megegyeztetek abban, hogy miként viszonyuljatok egymáshoz stb...
Építsd fel az önbizalmad és hidd el szépen lassan menni fog az ismerkedés, a kapcsolatépítés...Felejtsd el ezt a dolgot!
Igen, igaz, egy az egyben. Köszönöm a jókívánságokat! :)
Valójában van egy-két dolog, ami nagyon vonz. Amúgy én magam is igen türelmes vagyok (ha már ennyit vártam az igazira:P).
Köszönöm az első mondatokat. A szánalomból ölelés azért kicsit rosszul esett. Voltak már, akik megöleltek és nem szánalomból tették. Azért érzi az ember (legalábbis én), ha így van.
Való igaz, igen, rengeteget mulasztottam. Gyakorlatilag nem volt tini korom, mivel tini koromban voltam egyetemista (de inkább felnőtt). Akkor tanultam bele gőzerővel a szakmámba. Ellenben a társas interakciók nem érdekeltek. Nagyjából általános iskola nyolcadik osztályban tört el a dolog. Átkerültem egy osztályra egy másik suliba, mert az előzőt létszámhiány miatt bezárták. Míg előző iskolámban (amibe hetedikig jártam), igencsak kedveltek, szociális személyiség voltam (amennyire lehet 13 évesen), a másik suliban nem fogadott be az osztály. Ezen felül folyamatosan bántottak, cikiztek, minden nap megaláztak. Persze sokkal inkább pszichológiai hadviselés volt. Sosem volt rám jellemző a verekedés, de ha nagyritkán nekimentem valakinek, azért is én kaptam. Összesen egy haverom lett ebből az osztályból, de ő is úgy, hogy délután kihívott egy boxmeccsre és végül én vertem meg. :D De ő sem volt az a nagy alfahím, kb. csak stírölni merte a lányokat, azt is egy másik haverjával, hogy ne legyen annyira feltűnő. Nagyon sok sebet ejtett rajtam ez az egy év és utána, mikor gimibe mentem, már meg se próbáltam szocializálódni. Egyáltalán nem érdekelt az egész. Már akkor el voltam merülve az informatikában és sokkal többet kaptam a csak interneten (személyesen nem) ismert, szintén azonos érdeklődési körű emberektől, mint azoktól, akik személyesen körülvettek. Nagyon minimális szinten persze kinyíltam gimiben is, mert ott (a nyolcadik osztállyal ellentétben) elfogadó, értelmesebb emberek voltak.
Nézd, amire nekem szükségem van, az inkább a pszichoterápiához áll közelebb, mint a tamagucsihoz. Csak én ezt mélyebb, közvetlenebb interakciókban szeretném megélni. Ugyanúgy, ahogy a színészek között is a hivatásosok imádják, amit csinálnak, mert átélik a jelenetet és ez bizonyítottan építi a személyiségüket. Én is ilyet szeretnék. Ha nem is hat olyan jól, mint az igazi (amire jelenleg nincs lehetőség), biztosan segítene rajtam.
Most biztos megköveztek Lányok, de sajnos van némi igazsága JohnyRingo-nak. Rendben, nem szabadna általánosítania, mert nagyon sértő tud lenni, de egyrészt akinek nem inge, ne vegye magára, másrészt pár fórumba beleolvastam és egyes lányok ridegsége, szívtelensége nagyon meglepett...
Viszont ne térjünk el a tárgytól!
Baltz! Amit leírtál nem a helyes út. Ha találnál is ilyen hölgyet (bár kétlem), nem azt kapnád, amit elvársz. Ha jól belegondolsz, Te magad is leírtad a megoldást. A gyermekkori sérelmek kezelése pszichológusra tartozik, sőt én javasolnám, hogy olyan szakembert keress, aki hipnoterápiával is foglalkozik eredményesen.
Az ölelésterápia más, az ismerősök (legtöbbször családtagok) között alkalmazzák, akiknek konfliktusuk van egymással. Ezt, ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni békítőterápiának nevezném.
Az általad felvázolt megoldás nem javítana a helyzeteden, hanem azt tovább rontaná. Hidd el, újabb kudarcként élnéd meg, hiszen tisztában lennél vele, hogy a hölgy nem szerelemből simogat, szeretget, pedig ezt az érzést minden embernek meg kell tapasztalnia!
Ha ez a cikk így igaz ahogy ide le van írva!?
Rólad....
Ki lehet belőle jönni és egy más fajta életet el kezdeni de csak akkor fogod tudni amikor már te magad fogod ezt mind akarni! Az biztos sok türelmet igénylő vagy hát kívánom találj egy olyan nőt akihez vonzodsz és a türelem is meg van MINDKETŐTÖK RÉSZÉRŐL.
Sajnos itt ezzel a hozzászólással egyet értek! majdnem, hogy meg is válaszoltad úgy ahogy én is gondolom. Annyit fűznék még hozzá,hogy ez amiről a forum indító írt úgy hangzik mint egy feladat meg oldása! Pedig nem lenne szabad annak lennie.Sőtt a leg jobb az lenne számára ha egy olyan nőt Ő választana akiben ezeket a tulajdonságokat fel fedezte abból a 4 ből mondjuk?! Mert akkor ő közülük fogja csak tudni mindezt be fogadni ahogy szeretné.
de ez az anyagi viszonzás cserébe kicsit kemény,mert szerintem akik nőket magához engedett interneten keresztűl szerintem ők nem így gondolják. Ha javasolhatom elő se rukkoljon ilyesmivel mert az lenne a megalázás csúcs pontja.
Sok sikert neki.
További ajánlott fórumok:
- Ha valaki sokat foglalkozik a volt barátnőjével, az azt jelenti, hogy még nem közömbös a számára?
- Mit tegyek, ha nagyon egyedül érzem magam? Kezdek begolyózni. Barátom nem foglalkozik velem.
- A férjem sokat játszik számítógépes játékokkal, így keveset foglalkozik velem és a kisfiammal.
- Van valaki aki bálás ruhával foglalkozik?Tanácsok kellenének!
- Január 1-vel megszűnik a közcélú foglalkoztatás! Van valakinek erről bővebb információja?
- Nem szeretett soha? Megtudtam, hogy a barátomnak szeretője van, velem van 7éve, a szeretőjével 10 éve