Férjem nagy élvezettel nézegeti a volt élettársáról, nyaralásukról készült fotókat. Hatalmas nevetések közepette élvezi az emlékeket. (beszélgetés)

Természetesen. :))

Mondjuk tényleg félreérthető voltam. :)))

Szerinted mi a különbség aközött, hogy csendben, vagy röhögcsélve teszi ezt valaki? :)

Ilyen alapon, akár félrekefélés is megbocsájtható, ha valaki halkan csinálja, vagy nem dicsekszik el vele. :))

Arra lettem volna kíváncsi, hogy ez a jelenség tényleg általános-e. (Mármint a svédországi takarítónői fizetésekből automatikusan következik-e, hogy valakinek a testét kell áruba bocsátania, hogy megéljen, vagy éppen nyaralni tudjon)

Bizonyára tudatlan és tapasztalatlan vagyok a svéd viszonyokban, de ami utolérhető információ rendelkezésemre állt Svédországról, azok alapján bizton állítottam volna, hogy az élet ott nem nagyon kényszeríthet ilyesmire. (Amit én tudok Svédország a világ 214 állama közül fejlettségben a 22., Európában az egy főre eső GDP alapján az első 10-ben van)

Ezt csak ti tudhatjátok. :))

Nem nézek svéd adókat (magyarokat se nagyon) így nem tudhatom, hogy a hír igaz-e.

Megkíséreltem utánajárni a dolognak, sikertelenül. :(

Ebben én is hibásnak érzem magam. :(

(Hülye módon, ráharaptam a szegény prostitúcióra kényszerülő anyukák témájára, aztán ahelyett, hogy ezt két hsz-sal lerendezhettük volna, félresiklott az egész)

Akkor visszaterhetnenk a forum temajahoz , mert az nem a szemelyeskedesröl szol , nem de bar ? !

Ki mit szol a fenykepeket nezelödö ferj magaviseleteröl ?

Amióta ebben a témában veled beszélgettünk, folyamatosan célzásokat teszel, homályos utalásokkal élsz, vádaskodsz, titokzatoskodsz, bizonygatsz, igazolni akarsz, de egyetlen konkrét adatot, információt nem vagy hajlandó elárulni!

Ha magammal akarok beszélgetni, vagy információkat kapni, akkor ezentúl rá szánom az időt és energiát, aztán utánanézek egyedül a dolgoknak.

Sok mindent hajlandó vagyok kezelni, de nekem itt most elfogyott a türelmem.

Az nálam se nem érv se nem indok, ha kérdezek valamit, arra nekem kell rájönnöm.

Meguntam, hogy én találjam ki, hogy másnak mi a baja, problémája. (A sajátomat se akarom találgatni, nem a másét)

Ezentúl figyelmen kívül hagyom a hozzászólásaid, mert konkrétumok nélkül írogatsz, indokolni képtelen vagy, ha meg sarokba szorulsz egy meggondolatlan kijelentésed miatt, akkor meg ahelyett, hogy igazolnád állításod helyességét, a másik félre adod az utat.

Ha meg ő nem találja meg azt, ami NINCS IS! akkor jön megint a szöveg, hogy találgassál, nézzél a sorok mögé.

Hát tudod mit?

Találgasson az, akinek 6 anyja van! De én ezennel befejeztem veled a diskurzust, és gondolhatsz, amit csak akarsz!

Csak egyetlen példát, ha lehetne.

Könyörögve kérlek, csak egyetlen szót, beírást, ahol becsmérlés elhangzott részemről, vagy másoktól!

Erre a hozzáállásodra céloztak itt többen is már.

Feldobsz egy állítást, aztán mikor meg kellene védened, akkor rébuszokban kezdesz beszélni.

Miért nem lehet pontosan idézni, vagy ideollózni azt amire hivatkozol?

Vagy nincs is ilyen, csak vagdalkozol?