Férfi vagyok és szeretném hallani a nők gondolatait. (beszélgetés)

Ez a vágyad nem tartott sokáig!

Vagy most hallgatózol? 🤓

Jesszusom, elzártam a gázt? Három kiló hús elég lesz? És az öt krumpli? Kiló hagyma? Milyen fűszereket vegyek a pénteki főzéshez? Te jó ég, ez de hülye! Jó poén volt, kisbarátom, hogy rohadnál meg... de szép ez a virág! Vajon süket, vagy már kezd leépülni? Meg ne haljon még vagy tíz évig, mi lesz velem nélküle? De szép szája van, úgy megcsókolnám megint. Gyönyörű ez a piszok macska. Jobbulást szívem. Fel kéne állni, de nincs kedvem. Milyen jó, hogy találkoztam vele, ezer és egy éve nem láttam. Jól belecsapott a lecsóba ezzel az epeműtéttel. Szegény gyerek, és anyja. Meg sem merem kérdezni, mi van a szüleivel. Kéne valami jó sorozat. Megpucoljam előre a zöldségeket? Honnan lesz vízünk a bográcsozáshoz? Ki kéne állni a kocsival, de előbb fújni a kerekekbe. Na, lejárt a mosogatógép. Még jó, hogy nem mostam, ezt most nem muszáj kipakolni, bezzeg a mosás után nem várhatnék.

Mikor süssek pogácsát?

Örülök, hogy jól sikerült a feladatod, drágám. Csak meglesz az a nyelvvizsga.

Szívesen.😉

[link]

😁😁😁😁

Mivel kapcsolatban?

A gondolatok általában helyzet függők és pillanatnyik.

Egy nő gondolatai..

Ahogy belépek a helyiségbe, a pillantásom azonnal egy férfira szegeződik a sarokban. Megmagyarázhatatlanul vonz a kisugárzása, a levegőben vibráló energiája. Az arca, amelyen ott virít a mosoly, egyszerre nyitott és rejtélyes. Ahogy nézem, a szívem hevesen ver a mellkasomban.

A férfi öltözete elegáns, sötétkék zakója szinte világít a helyiség halvány fényében. Az öltözködése valahogy róla mesél, egy stílusos, bátor férfiról, aki nem fél a saját utját járni. Az a gondolat, hogy milyen lehet ő valójában, egyre jobban foglalkoztat.

Képzeletemben már ott vagyok mellette. Ahogy odalépek hozzá, érzem, ahogy a szívem egyre gyorsabban ver. Úgy érzem, mintha minden eddigi élettapasztalatom, minden eddig élt érzésem ebbe a pillanatba sűrűsödne.

Megszólítom őt, a hangom bizonytalan, de tiszta. Ahogy rámnéz, érzem, hogy a pillantása végig siklik rajtam, éppúgy vizsgálódva, ahogy én tettem vele. A szemei, amelyek annyira titokzatosak és mélyek, most rám néznek, és én abban a pillanatban elvesztem bennük.

Beszélgetésbe elegyedünk. Ahogy a szavak cserélődnek közöttünk, érzem, hogy egyre mélyebb kapcsolat alakul ki. A gondolatai, amiket megoszt velem, olyanok, mintha egy könyv oldalait lapoznám - minden egyes oldalon újabb és újabb részletekkel.

Érdekesnek találom őt, ahogy beszél az életéről, a munkájáról, a hobbijairól. A lelkesedése, ahogy a szenvedélyesen beszél, magával ragad. Érzem, ahogy a vonzalom, amit iránta érzek, egyre erősebbé válik.

Amikor nevet, a hangja olyan, mint a zene. A nevetése olyan őszinte és ragyogó, hogy az egész helyiségben visszhangzik. Ebben a pillanatban, ahogy a nevetése betölti a teret, úgy érzem, hogy az egész világban csak mi vagyunk, csak mi ketten.

A beszélgetésünk közben észreveszem, hogy mennyire tisztelettudó. Ahogy beszél, érzem, hogy tiszteletben tartja az érzéseimet, a gondolataimat, az én világomat. Ez a fajta tisztelet, ami a szavaiban és a cselekedeteiben rejlik, csak tovább erősíti a vonzalmamat.

Ahogy beszél, a szemei ragyognak, mintha a lelke mélyéről sugározna a fény. Elképzelem, hogy hozzám hajol, és a fülömbe súgja a gondolatait, a titkait. Ahogy a gondolatok cserélődnek közöttünk, érzem, hogy egyre inkább megismerem őt, és ő is engem.

Aztán, ahogy a beszélgetésünk véget ér, úgy érzem, mintha a világ is megállna egy pillanatra. A szívem tele van reménnyel és várakozással. Búcsúzunk, de ahogy a szemébe nézek, tudom, hogy ez csak egy új kezdete.

Aztán ott állok, a szívem erősen dobog a mellkasomban, a gondolataim kavarognak. Rápillantok még egyszer, és látom, ahogy ő is visszanéz rám. Ebben a pillanatban, ahogy a tekintetünk találkozik, érzem, hogy valami különleges történt.

Egyedül maradok a helyiségben, de a gondolataim még mindig vele vannak. Emlékezem a szavaira, a mosolyára, a tekintetére. Érzem, ahogy a pillanatok, amiket együtt töltünk, beleégnek a lelkembe.

Ahogy kilépek a helyiségből, a szívem tele van reménnyel. Remélem, hogy találkozunk még, hogy ez csak az első volt sok közül. A gondolataim még mindig körülötte forognak, és érzem, hogy ő valami egészen különleges számomra.

Aztán, ahogy hazaérkezem, leülök, és végig gondolom a találkozást. Emlékezem minden pillanatára, minden szavára. A gondolataim vele vannak, és érzem, hogy én is vele vagyok, legalábbis gondolatban.

Ez a találkozás valami egészen különleges volt számomra. Ahogy végig gondolom a pillanatokat, a szívem újra hevesen ver. Tudom, hogy ez csak az első volt sok közül, és alig várom a következőt. Egy új kezdet, egy új fejezet az életemben, vele.