Feltűnési viszketegség, kisebbrendűségi komplexus vagy csak egyszerűen ilyen a stílusom? (beszélgetés)

"Feltűnési viszketegség, kisebbrendűségi komplexus vagy csak egyszerűen ilyen a stílusom?"

Ha te magad sem tudod eldönteni, akkor én honnan tudjam?

Azt írod, hogy azért hordod ezeket a ruhákat, mert ezek tetszenek. Ebben semmi feltűnési viszketegség nincs.

De mivel az utolsó mondatodban már arra kérdezel rá, hogy miből eredhet ez a komplexus, akkor mégis csak ott van. Aminek meg semmi köze nincs ahhoz, hogy milyen sikereid vannak az élet egyéb területén...

A stílus maga az ember.Ha nem mersz megtenni valamit,ami amúgy nem tilos,az a környezeted erkölcsi normái miatt van,igyekszel megfelelni,de azért mindig érzed,hogy ennél azért több vagy.Majd jön egy nap,amikor már idebillen a mérleg,és nem érdekel a szembeszél,a súgó-búgó hátszél,ez te vagy,és kész.

Nem csak ruházattal hozható összefüggésbe a viselkedés változása,van olyan is,aki sokáig elnyomottként él,pedig ő a több,majd egy szép napon beint az elnyomóknak,mától lehet kopogni ha kell valami...

Én nem kidobom magam, de engem nem lehet nem észrevenni, ha nem egyencuccban vagyok.

Nekem ilyen a stílusom. De ha te megkérdezed, te nem vagy egy kiforrott darab.

Valamiért mégis nyitottál erről egy fórumot. Ne érts félre, nincs ezzel semmi baj, azzal sem lenne, ha fel akarnád hívni a figyelmet.

Nekem egyszerűen ezek a dolgok tűntek szembe rögtön. De amúgy teljesen mindegy, hogy mit gondolnak mások, ha te jól érzed magad ezekben a ruhákban. Nyilván fontos az önkritika, hogy az alakodnak megfelelő-e pl, de ha ez rendben van, viseld azt, amiben jól érzed magad.

Lehet elvonod a figyelmet a barinődről, azért tesz rád epés megjegyzéseket. :)

A 90-es években egyébként nagyon dúltak a neonszínek, egy jó pink biciklis gatya neonsárga fölsővel (asszem a buffalo is akkortájt honosodott meg :)), szóval nem is vagy olyan extrém.

Nekem több dolog is feltűnt:

1."Az utóbbi időben olyan ruhákat veszek magamnak, amik tényleg tetszenek és jól állnak, és végre eljutottam oda, hogy fel is merem venni őket." --> ezek szerint csak volt valami változás, mert a saját elmondásod szerint sem folyton így öltözködtél, hanem mostanában kezdtél el. Mi volt a változás oka? Simán lehet, hogy a barátnőd is erre gondolt, hogy mivel eddig nem ez volt a stílusod, most azért veszel ilyen ruhákat, hogy felkeltsd magadra valaki figyelmét.

2. Nekem van barátnőm, aki hasonlóan öltözködik, de soha sem láttam, hogy ennyire kiemelte volna, hogy ezt itt tapad, az ott lenge..stb. Nekem ebből is az jön le, hogy figyelemre vágysz. Neki magyarázhattam, hogy lehet, hogy a tapadós szoknya egy-egy helyre nem a legmegfelelőbb viselet, egyszerűen azt sem értette, hogy mire gondolok, mert neki annyira természetes volt.

3. Csak megszületett a fórum. A pozitív megyjegyzések jól esnek, de az első negatív (és ez nem is feltétlen negatív) szíven üt, és elkezdesz gondolkodni. Ez nekem azt mutatja, hogy kívülre bármennyire is próbálod azt üzenni, hogy Te milyen nagyon magabiztos vagy, belülről egy ilyen kritika is elbizonytalanít.

Összességében nekem az jön le, hogy igenis valamiért fel akarod magadra hívni a figyelmet. Ezzel nincs is semmi baj, csak szerintem nagyon kontraproduktív, ha az első negatív visszajelzéstől elbizonytalanodsz. Először tedd rendbe belül magad, utána jöhet a külsőség. :)

Valahol mégsem csak saját indíttatás ez a feltűnő öltözködés, stílus, hiszen olyannyira foglalkoztat a mások véleménye, hogy elgondolkodsz rajta, fórumot nyitsz róla.

Nem lehet, hogy más általános iskolában is fel akartad hívni valamire a figyelmet?

Nincs neked semmi bajod, szereted az ilyen ruhákat, jól is állnak, nyugi.:)))

Engem a 30 fokban is harisnya, ha szoknya van rajtam, ettől szoktak néhányan megjegyzést tenni, hogy nem bírnák. Én 17 éves koromtól hordok harisnyát, fel sem tűnik.

"ha senki nem dicsérne meg, akkor se érezném magam rosszul, mivel magam miatt veszem és hordom őket."

én ebből következtetek arra,hogy nálad ez nem komplexus,hanem ilyen az egyéniséged,ha komplexusos lennél,lesnéd az emberek tekitetét,ki hogy néz rád,meg kifejezetten várnád a dícséreteket,bókokat és ha nem kapnál,akkor éreznéd magad rosszul.

nem keresnék emögött semmit a helsedben,ez igy van jol,ahogy van.

A bnő ,aki megjegyzést tett,valoszinűleg más stílusú és neki nem jönnek be a te ruháid,a te stílusod,ezen nem kell fennakadni,ilyen mindig lesz.

Érezd jól magad a bőrödben,mert ez nagyon fontos és úgy érzem,nekec így jó,akkor tök mindegy,,ki mit mond ,vagy gondol,ez akkor nem lenne mindegy,ha tényleg ízléstelenül vagy nagyon kihívóan öltöznél,viselkednél és ezt szóvá is tennék.

Valami mégis hiányozhat, amit esetleg így próbálsz meg pótolni?! Komplexus? Milyen?

Megfelelési kényszered van szülők felé?

Már általános iskolában is megjegyezte egyszer egy tanár, hogy szeretek picit kilógni a sorból, nem szeretek a tömeg után menni.

Az utóbbi időben olyan ruhákat veszek magamnak, amik tényleg tetszenek és jól állnak, és végre eljutottam oda, hogy fel is merem venni őket. Ez azt jelenti, hogy van neon pink nyári ruhától, fehér tapadós miniszoknyán keresztül, rengeteg feltűnőbb ruhaneműm (neon pink blézer, citromsárga blézer, hófehér lenge ruha...). Nem az a fő célom, hogy a kisvárosban megnézzenek az emberek, mégis a nők egy része megjegyzi, hogy huh jól nézel ki, a másik része, jaj honnan van ez a ruha, annyira jól néz ki... Nem mondom, hogy nem esik jól, de ha senki nem dicsérne meg, akkor se érezném magam rosszul, mivel magam miatt veszem és hordom őket.

Az egyik barátnőm megjegyezte, hogy neki mindig nagyon tetszett a stílusom, a másik barátnőm pedig azt vágta hozzám, hogy feltűnési viszketegségem van, ezzel akarok kitűnni. Viszont nem tudom miért lenne az, jó munkahelyem van, jó fizetéssel, soha nem nélkülöztem, kisgyerek korom óta kitűntem a tanulmányaimmal is, egyetemen szintúgy, akkor miből eredhet ez a komplexus?