Félsz a jövőtől? (beszélgetés)
Nem. Nekem már csak az van hátra.
Nem a jövőtől kell félni mert az jön befolyásolhatatlanul. Félni attól kell amit hozhat. Éppen úgy mint repülés közben se a repüléstől félek, hanem a zuhanástól.
Azzal van, hogy nem a kérdésre válaszolsz. Továbbra is az a kérdés, miért?
Így van, így kell előre nézni, csak is pozitívan!:))
Energiadús szép napot kívánok!
Mert érdekel mások véleménye.
Van esetleg ezzel valami probléma?🤔
Az biztos. És a miértre nem is adott választ. Nem azt kérdeztem mi, hanem hogy miért.
Nem igazán. Amire van közvetlen ráhatásom azt igyekszem kézben tartani (dolgozom, továbbtanulok, másokra tekintettel és relatíve környezettudatosan élek), amire meg nincs, azon szerencsére nem szoktam szorongani, legfeljebb bosszankodni. Bízom benne, hogy képes leszek alkalmazkodni akkor is, ha nem csak jó dolgok történnek a jövőben.
Igen, teljes kilátástalanság jellemez mostanában.
Itt meg tegnap ájuldoztunk a városi buszon a klíma nélküli 40 fokos buszon.Na az se jobb...
Ha a külső hőmérséklet 21 fok akkor is süvít a klíma és nem lehet ablakot nyitni :(
Mèg,de majd ha busz sem lesz🤔. Legyen meg minden,egyébként igazad van.
Állítólag attól hamar öregszel.
Elég a holnapnak a maga baja. Ha nincs hatásom rá, akkor itt ès most vagyok boldog.
A közlekedési járműveken nincs spórolás tolják ezerrel a klímát be kell öltözni utazás közben :(
Amitől félsz azt vonzod be,ha nem vetted volna észre.
A félelem rettegés,nagyon negatív energia stressz a lélek test elme számára,értelme nincs.
Pillanatban megélni mindent a legjobb szemszögből nézve,ezt kell megvalósítani,ahol a fókusz ott az energia...
És persze hagy tegyem hozzá,hogy sajnálhatjuk magunkat meg okolhatunk mindenkit a rossz dolgokért, de szerintem teljesen felesleges energia pazarlás, ahelyett,hogy a megoldásokra törekednénk. Igen valószínűleg spórolni kell majd és nehéz lesz, lesznek dolgok amiket nem lehet kapni, lehet hogy gyalog kell majd járnunk, vagy tűzifát kell aprítani, és nem lesznek mondjuk külföldről hozott gyümölcsök,és korlátozva lesz a víz. De azért nem egy háborút emberek túléltek, meg katasztrófát és mégis emberek maradtak utána is,mert a megoldásra törekedtek és nem volt idejük sajnálni magukat.
Szerintem nem félni kell,hanem mindent megtenni, ami tőlünk telhető és befolyásolható. Biztos,hogy nehéz időszak elé nézünk, de az nem fog segíteni ha rettegünk is meg szarul érezzük magunkat. Úgyis amit tud majd adottan tenni az ember, megteszi. Nem szabad homokba dugni a fejünket, hanem úgy lavírozni,hogy a lehető legjobban jöjjünk ki a helyzetből ahogy lehet. Én gyerekként pl láttam a Szerbiai háborút testközelből, az élet mindennapi része volt. És egy idő után az emberek belefásultak a háborúba is pl,mert nem tudtak felülkerekedni és ki is merültek a retteségbe és már átvette az életüket egy elfogadás és rezignáltság. Pedig tudnék szörnyű dolgokat mesélni, főként a családtagjaimról vagy a halálról, inkább arra koncentrálok hogy itt vagyok és talpon vagyok nőként. Szerintem sokban múlik az,hogy egy adott helyzethez hogyan állunk hozzá, sok féle képpen lehet értelmezni vagy felfogni dolgokat. Muszáj pozítivnak maradni és menni előre, minden helyzetben. Mert az élet változékony,hogy így hol úgy mennek a dolgok, de nem állandó egyik állapot sem.
Negatív lesz a jövő..egyre negatívabb a hétköznapi kis emberek számára. Ezt akarják. És elég jól csinálják...hisz még mindig nem verték agyon az emberek a pojácákat, akik az egész világ cirkuszt irányítják.
Félek-e? Az az ember...aki meghalni nem fél...vajon félhet-e igazán bármitől is az életben?
Én speciel szeretném már az első emelt számlát látni, mert így csak találgatunk, senki nem tudja, mennyi lesz az annyi.:((
Pont ezzel van a baj, hogy az emberek csak kapkodják a fejüket, hogy változnak a dolgok körülöttük, és sajnos ezek nem rajtuk/rajtunk múlnak. Egy apró porszem SEM vagyunk a nagyok játszmájában, nem hogy a döntéseiket befolyásolni tudjuk.
Eddig magam is azt vallottam, hogy tudsz tenni ellene, hogy padlóra kerülj, de lekopogom még nem a saját házamtáján, de látom az "egyszerű" embereket, akik igenis félnek, és már-már nem is ok nélkül.
És azt sem tudom, hogy ha nem tudnám támogatni nyugdíjas anyámat, nagymamámat, akkor hogy lenne nekik élhető életük...
További ajánlott fórumok: