Felelőtlenség 8 hónap ismeretség után valakivel gyereket tervezni (beszélgetés)

Nem! :)

5 év múlva is ott tud hagyni,ha akar....

Nem felelőtlenség. Anyukám 5 évig járt a papámmal, de sok szempontból kevésbé ismerte apukámat, mint én a páromat pár hónap után. Azt hogy ki mennyire jól ismeri a másikat és lesz belőlük jó család, nem csak az idő dönti el.

Mi, mikor összejöttünk rögtön úgy döntöttünk, hogy jöhet a baba - akkor 2 hónapja ismertük egymást. Nagyon boldogok voltunk, mikor rá kb. 6 hónapra összejött. Sajnos nem maradt velünk, de mi még mindig együtt vagyunk. Nemsokára lesz a 3. házassági évfordulónk.

Ismertem hasonlót...az apám volt, mikor elköltözött a szeretőjéhez kirámolta a lakást, a közös bútorokat...egy-egy ágyat hagyott anyának és nekem...én éppen 5 éves múltam...

És ő is értünk dolgozott.

Értünk, azaz értem, anyámért, szeretőjéért és annak a lányáért.

C'est la vie!

Szerintem csak akkor korai a gyerekvállalás 8 hónap után ha egy kicsi bizonytalanság is van a kettejük kapcsolatában.

Mi a párommal 9 hónap után vágtunk bele és a következő hónapban már terhes voltam. Akkor mi is felelőtlenek voltunk? Pedig azóta is együtt vagyunk.

Van akik évekig csak ismerkednek majd házasság és gyerek. De két-három év múlva el is válnak.

Ha így nézi az ember aki ki a felelőtlen és ki nem az?

Házassági szerződés egyenlő biztonságba helyezni a saját vagyonomat a másik elől, ha elválunk. De a gyerekekkel mi lesz? Nekik mi ad biztonságot? A vagyonomat biztonságba helyezem, de a gyermekemet...? Az ember nagyon tisztán kell lássa a kapcsolatát ahhoz, hogy nyugodt szívvel és felelősségteljesen gyereket vállaljon. Fontos, hogy mérlegelje az ember, hogy a másiknak olyan hibái vannak-e amiket el tud viselni, vagy olyanok amik gondot okoznak. Mert tökéletes ember nincs, de van megbízható, szavatartó ember, aki ha azt mondta holtomiglan-holtodiglan, akkor annak elhiszem, hogy ha valami gond is lesz, vita, vagy valami, törekedni fog arra, hogy helyrehozza és nem fogja eldobni a családját.

Lehet túl könnyen beszélek, de az a 6 év amíg ismerkedtünk a mostani férjemmel, nem volt ennyire könnyű, és nagyon józan akartam lenni. Utána is 2 évig éltünk házasságban mire bevállaltuk a babát. Pont ezért mert tanárként láttam már ezt-azt.

Ha arról ábrándozik valaki 8 hónap után, hogy majd egyszer milyen jó lesz együtt, akkor rendben van. Ha 8 hónap után gyártásba kezdenek, az felelőtlenség szerintem, de lelke rajta, ő fogja nevelni. Úgy gondolom, szerencsésebb, ha felszáll először a lila köd, és a kevésbé cuki pifiját is meglátjuk a másiknak. Ha 8 hónap után már kijózanodott az ember, akkor perid nem érdemes vele egy életre számolni.

Nem venném számba a pár hónap után terhes lettem eseteket, mert ezek kényszermegoldások és a legritkább esetben végződnek happy enddel.

Szerintem meg, ne kössön házasságot 2 ember ha nem biztosak abban, hogy egy életre kitartanak egymás mellett. És főleg ne vállaljanak gyereket. Sajnos az emberek jobban féltik a vagyonukat lásd házassági szerződés, mint a gyermekük lelki egészségét. Azt mi garantálja?!

Az, hogy a szülők normálisak, és nem fordulnak ki magukból nem jelenti azt, hogy a gyermeknek könnyebb a válás. Ez gyerekfüggő, de mint pedagógus mondom, messziről üvölt egy gyerekről a szülei kapcsolata. És sajnos annyi, de annyi sérült gyermek van. És mikor családlátogatóba mentem kiderült mindig, hogy a gyerek tükrözi az egész családot. A nyugodt, békés, zűrmentes gyerekek szülei között is szeretet és béke volt. A feltűnősködő, bajtkereső, veszekedős, hiperaktív gyerekek családjában mindig zűrt találsz. Ritka az a gyerek, aki rendezett családból jön és komoly viselkedési problémákkal küzd. De sajnos még ritkább az a gyerek, akinek elváltak a szülei és mégis nyugodt békés, kiegyensúlyozott és tudja hol a helye.

bár nem a témához tartozik, de mi baj a házassági szerződéssel? ha az egyik fél többet visz bele a házasságba, egyszerűbb ezt leírni előtte, mint utána bizonygatni, hogy az ági vagyon volt...csak a veszekedést és a válást gyorsítja meg. Amúgy én sem örülnék, ha a leendő vőm vagy a leendő menyem elvinné annak a felét, amihez semmi köze, amiért pl a szülők dolgoztak meg...

a férjemmel most vettünk egy házat, az anyukája meghalt és amit örökölt utána abból "vettük", és velem is aláíratott egy papírt, hogy ez kizárólag az ő tulajdona, nekem semmi közöm hozzá, pedig 11éve vagyunk házasok és van 4 gyerkőcünk, nem mondom, hogy nem esett rosszul, vagy inkább furán, de valahol megértem, egy válás során az emberek kifordulnak önmagukból, minden baromsággal képesek zsarolni a másikat, minek ezt a helyzetet előídézni? így tisztességesebb...és ezen nincs mit megsértődni. szerintem

Mindenre van példa és ellenpélda is.

Én 10 hónapja voltam együtt a párommal mikor terhes lettem. Azóta született még két gyerekem és a párommal 8 hónap múlva lesz a 20. évfordulónk.

Ja és nem vagyunk összeházasodva.

Én ennyi idő után épphogy összeköltöznék valakivel, nemhogy gyereket terveznék, de mindenki a maga életét ugye....

Egy gyerek nem olyan, hogy ha nem jön össze visszaadjuk, ahogy egyedülálló szülőség sem jó buli...én ennyi idő után nem látnék biztosnak egy kapcsolatot arra, hogy gyermeket vállaljak.

Nem a véleményedre írtam, hogy :(((, hanem a sztorira!

Én még sose oltottam le senkit, azért mert más a véleménye!

Uncsi lenne a világ, csupa egyforma emberrel! ;)