Félek a szüléstől.. Segítsetek.. (beszélgetés)
A menstruációs görcseim régen, mikor még nem szedtem gyógyszert nagyon erősek voltak.. Az első napot végig bőgtem anniyra fájt mindenem, ez mellett hánytam, ment a hasam.. reggeltől estig.. semmi nem marad meg bennem.. estére már erőm se volt.. Ha a szülés is ilyen akkor kibirom, de ha a 9 hónapom ilyen lesz és a szülés még plusz csempekaparós is akkor ajjajj.. :S
Mióta gyógyszert szedek teljesen elviselhetó kis görcsök vannak..
Szerintem mindenki fél csak,nem mindenki vallja be.
Én is féltem,de bíztam az orvosomban aki nem okozott csalódást.El mondta mi fog történni, ha nem megy simán,de legyek nyugodt nem lesz semmi baj.
Nem is volt hálistennek,természetesen úton szültem,de nagyon megszenvedtem,de megérte.
Én is féltem.
De mikor terhes lettem,megbeszéltem vele,hogy ne bántson jobban,mint amennyire muszáj.
Egy óra volt olyan hogy azt mondtam kész,szülje meg valaki más,de mikor kibújt vége volt minden fájdalomnak és csak a boldogság volt!
Ha úgy alakulna mostmár azt mondom,újra végigcsinálnám! :)
Nem kicsit szerencsés!
Én egyenként le tudtam volna kaparni a csempét...
De azért azt a jó nehéz vaságyat egyszer fel is emeltem fájás alatt :D
Nyugi, mindenki fél a szüléstől első alkalommal. Ha volt már menstruációs görcsöd, egy jó erős görcshöz hasonlít. Szerintem van már ilyen fórum, ott is megnyugtatnak.
Az orvostól pedig kérdezd meg, hogy elhagyhatod-e a gyógyszert.
Van olyan ismerősöm, akinek tényleg veszélyes volt a terhesség és a szülés is, és semmi baja nem lett se babának, se mamának! Nyugi!!!
Hat ha nem elitek tul, akkor nem tok mindegy?
Vagy az a kerdes, hogy van-e elet a halal utan?
Passsz!
Azt nem tudom!
Ha egyszer majd nagyon akarsz gyereket, akkor nem fogsz felni a szulestol! Ez ilyen tok egyszeru!
Sokunknak vannak / voltak félelmei, kinek mi jutott...
Én nem a szulestol, hanem attól féltem, hogy nem leszek jó anya, és senki nem tudott meggyőzni az ellenkezojerol, szinte már kenyszeresen erre gondoltam, elég durva volt, nem megyek bele jobban, mert most a Te problémáiról van szó.
Ezért féltem sokáig, hogy teherbe essek, mert azt hittem, hogy először ezektől a felelmektol, gondolatoktol kell megszabadulnom, addig ne vallaljunk babát. De hiába vártam, jobb nem lett, így megbeszéltük, hogy nem védekezunk, de nem is "gyurunk" a babára, ha jön, akkor jön. Igazából nem számítottam rá, mert elég sok bajom volt (bár kezelték ezeket), másfél év múlva terhes lettem. Nagyon megijedtem, hogy majd mi lesz, de aztán megnyugodtam, ehhez persze nagyon kellett a párom támogatása, nem mondom, hogy nem jutott eszembe a terhesseg alatt, de nem volt vészes, tudtam uralni.
Mindenki a kornyezetembol azzal nyugtatott, hogy teljesen más a saját baba, de nem nagyon hittem, nem tudtam elképzelni, hogy meg tudok szabadulni a felelmeimtol.
Pedig tenyleg, miután megszületett, egyszer- egyszer jutott eszembe az elejen ilyesmi, akkor beszéltem erről a parommal és megnyugodtam, megnyugtatott.
Szóval kedves kérdező, csak azt tudom tanácsolni, hogy vagjatok bele, hidd el, ha arra kerül a sor, nem erre fogsz gondolni (illetve persze nekem is azért tele volt a gatya szülés előtt, de ez normális).
A másik meg, hogy sokkal jobban lehet félni egy elvont, elképzelt helyzettől, amit még nem eltel át, mint akkor, amikor ténylegesen benne vagy.
Egyébként engem meg pont hogy a babavárás gyógyított ki egy nehéz időszakból.
Egy évvel előtte súlyos autóbalesetem volt, nem mertem kimenni utcára, nem mertem közlekedni, bezárkóztam, csak otthon éreztem magam biztonságban. A baleset következményeképp mondhatni pánikbeteg lettem.
Aztán megfogant a babánk, és onnantól elmúlt minden rossz érzésem. Természetes volt hogy megyek a laborba, a doktornőhöz, a védőnőhöz... szóval az anyai ösztöneim felülírták a pánikot, a félelmeket. :) Imádtam a bababoltokat járni, tervezgetni, alkotni.
Miután pedig megszületett a lányom, egyáltalán nem volt időm agyalni! :) Sőt, azóta 9 éves, de a mai napig ez van... ha bölcsis, ha ovis, ha iskolás... az ember sosem ér rá unatkozni! :)
A Lifenetworkon nagyon jó kis szülés sorozatokat adnak, vagy ott az a műsor, hogy jön a Baba Hadas Krisztával. Érdemes lenne 1-2 részt megnézned, talán még youtube-on is van fent belőlük...
Nem kell ettől betegesen rettegni, annak hogy agyvérzést kapsz vagy elütnek, pont annyi az esélye, mint hogy belehalj a szülésbe!
Nem szabad ilyenekre gondolni, a félelmeink 99%-a nem is következik be!
Ha pedig még nem állsz készen rá, nem kötelező csak azért szülni, mert 30 leszel! Erre a szerepre meg kell érni, fel kell nőni! Sok sikert!
Teljesen felesleges ennyire fosni a dolgoktól!
Mindenki másképp éli meg,ha meg már megfogant az összes hormonod az agyad ellen fog dolgozni!Nem a sok jajjjj lesz benned hanem a boldogság!
A szülés meg olyan,mint a vízözön.Csak sodródsz!
Nem halsz bele,és a magad ölébe pottyantod!
tudod, ha odapottyantanák az öledbe az nem ugyanolyan,
csodálatos dolog átélni egy terhességet, persze leszámítva az első iőt, amikor mindentől rosszul vagy, de ez is mindenkinél más,
én is féltem a szüléstől, de amikor eljön az idő akkor nincs időd félni, akkor azt szeretnéd, hogy mihamarabb megszülessen az a kis csoda, akit 9 hónapon át a szived alatt hordoztál, beszélgettél vele, énekeltél neki, kerested a kis lábacskáját, amivel időnként megrugdosta a hasadat, akit ezerszer elképzeltél hogy milyen gyönyörű lesz, hiszen a Tiéd,
hidd el semmi nem tud akkora boldogságot okozni, mint amikor megszületik a baba és először a kezedbe adják
erre gondolj,
mert a fájdalom amivel jár egy pillanat alatt elmúlik, helyét felváltja az a mérhetetlen öröm amit egy ilyen csöppség okozni tud