Félek a pszichiátriai betegségektől. Ez baj? (beszélgetés)

Köszönöm. Reménykedek én is, és mindent megteszek hogy megőrizzem az egészségemet és a mozgásképességemet minél tovább.

Te is próbálj tenni az ellen amitől félsz. Sajnos nem tudjuk minden baj ellenszerét. Legkevesebbet talán az idegrendszeri, mentális megbetegedésekről tudunk. De talán ha kutakodsz, olvasol, találhatsz valamit amit tehetsz megelőzésképpen, és az megnyugtat majd úgy mint engem i valamennyire.

Bajnak nem baj, ha éppen átéltél egy ezzelkapcsolatos halálesetet. Ügyelj rá hogy ne ez járjon mindig a gondolataidban. Van egy jó tulajdonsága az agynak, a rossz dolgokat eltompítja, vagy még ki is törli, semlegesíti

Még mindig jobb mint ha különböző állandósult fóbiád lenne vagy kényszerbetegséged.

A halottakat "el kell temetni"!

Csak az ép eszem maradjon meg , ezért imádkozom.

Bármi fizikai fájdalom, betegség kevésbé viselt meg engem ,mint mikor lelkileg rottyon voltam.

Előre azért ne félj FI.

Részvétem a barátnőd elvesztése miatt.

A félelem egy erős negatív érzés. persze hogy baj. Alattomosan rombol belülről. Ráadásul én úgy gondolom, addig nem szűnik meg a félelmünk a dolog miatt, amíg meg nem győződünk róla hogy a veszély minket nem fenyeget.

Félelmem nekem is v an. Tudod mi? Az én barátnőm idősek otthonába került. Szegény lévén állami 4 személyes szobába. Ott a fekvő, magatehetetlen embereket rendkívüli módon elhanyagolták. Nem itatták csak néha 1 kortyot, nem etették, csak letették az ételt mellé, aztán kivitték. A fekvők tele vannak felfekvéses sebekkel, könyörögnek a pelenkacseréért is. Bentlakók elmondták hogy ott az emberek éhen és szomjan szoktak halni. Aki nem tud már egyedül inni és enni, maximum 1 hónapot élhet még. Na én az ilyen sorstól félek. Én is szegény vagyok, esélyem sincs hogy színvonalas helyet megfizessek, itthon pedig egyedül biztos nem maradhatok. ha eltartási szerződést kötnék, akkor sem lehetek biztos a rendes ellátásban ha magatehetetlen leszek.

Másoknak meg más félelmeik vannak. A félelemtől nem könnyű megszabadulni.

Bizony bizony emiatt leginkább.

Pont ma egy éve annak, hogy barátnőm itthagyott minket. Erről jutott ez így eszembe.

Nem az ettől való félelem tölti ki az életemet, de a gyász most eszembe juttatta.

Lelki gondok szerintem mindenkit érintenek az élet valamely időszakában.

Bárki életében lehet olyan törés, ami miatt oda kerülhet.

Senkinek nem kívánom.

Az enyémben nem volt még ilyen, bár a jövőt nem látom.

Félhet az ember a kutyáktól is, pedig aki fél tőle, rendszerint nincs is neki. Fél tőle mert mikor kicsi volt megharapta pl.

Vagy félhet a szüléstől is, úgy hogy nem volt benne része. :)

Van abba belátásom, hogy milyen egy zárt osztály.

Egy barátnőmhöz mentem még látogatóba rendszeresen, és nagyon nemtetszett, hogy mi lett vele, azután, miután begyógyszerezték. Öngyilkosság kísérlet miatt került be.

Kb 50kg lehetett mielőtt oda került volna, miután kikerült (egy időre) még 1x akkora lett, arról nem is beszélve, hogy nem tudta utána már folytatni a tanulmányait, annyira eltompult szellemileg. Próbáltam koorepetálni, de eredménytelenül.

1 éve halt meg, mert túladagolta magát gyógyszerekkel. (Nem tudom, hogy szándékos volt-e vagy a függőség miatt, az illető édesanyja hívott fel emiatt.)

Elég sok elmegyógyintézetes filmet és sorozatot nèzek, úgyhogy ez is benne lehet, hogy félek tőle.

Valahol baj, ha nincs gondod, miért, mitől félsz?

Ha gondod van, akkor fordulj szakemberhez, ez már baj jele egyébként, mert nem normális, ha olyantól félünk, ami nincs is.