Falászavar, ma hallottam róla (beszélgetés)

Amiről írsz, ez a kényszeres evés. Korábban írtam róla cikket.

Egy könyvet ajánlok - amivel az ember próbálhat segíteni magán - Mary O' Malley: Kényszeres cselekedeteink üzenete.

A lényeg szerintem röviden annyi, hogy mint annyi minden mástól, - drog, alkohol, cigi, vásárlás, játékgépezés, szex, stb. - a kajától is "függővé" lehet válni. Ez furán hangzik, mert mindenképp függők vagyunk tőle, hisz enni ugye kell. Csakhogy ez pszichés függés, mikor nem a testnek kell az étel, hanem lelki-mentális függőség alakul ki a kajával kapcsolatban.

Mint annyi minden másról, erről is nagyon nehéz vagy még nehezebb leszokni, normális mederbe terelni...

A kineziológus jó ötlet, szerintem külső segítség nélkül nagyon nehéz megszabadulni ettől a problémától, mivel azért jön létre, mert bizonyos dolgokkal nem tud szembenézni és megküzdeni az ember. Kvázi menekülés.

Akkor később kívánja a szervezet. A kilók???

az már más kérdés, bár te nem vagy túlsúlyos sem.:))

Ja, az más. És ha nem vacsoráznál? Én pl. nagyon sokszor csináltam olyat, hogy nem ettem meg, ha 1 adagnyi volt, vacsorára, mondván; jó lesz az éjjel.

Bár kapok itt a hülye módszerem miatt, de akkoriban még nem internetről állítottuk össze az étrendet, hanem a szervezet szólt, mit mikor kíván. :))

A "túlsúlyos" címkét inkább hagyjuk. Ami az egyik BMI kalkulátor szerint normális, azt a másik már piros betűkkel nyomja az arcodba, mondván hogy túlsúlyos vagy. Az én "ideális testtömegem" pl 56 kg. Amióta az eszem tudom sosem voltam annyi, mindig csak több, mégsem éreztem magam kövérnek, 65 kilósan is rámjöttek a max. 38-as ruhák. Úgyhogy erre nincs mit adni.

Lehet, hogy nekem is hasonló problémám van, mert hajlamos vagyok akkor enni, ha felidegesítenek. Mostanában "edzem" magam arra, hogy inkább kezdjek el valami értelmeset (pl házimunka) csinálni, hogy levezessem a feszültséget...

Ne is törődj vele.:))Ami jólesik.

Nekem már hiányzik az éjszakai kajamelegítés, terítés DD , csak már nem kívánom.:))

Én 40 éves koromig ettem éjjel. De nem holmi tea, narancslé; pörkölt melegítés, kenyérvágás, ha nincs pörkölt, kenyér megkenve, + szalámi, stb.tölt. káposzta, minden elképzelhető főtt kaja, ami volt itthon.

Tizenévesen egy barátnőmnél aludtam hajnalig beszélgettünk, 2 óra körül ettünk zsíros kenyeret.

Akkor kezdődött, semmi lelki oka nem volt. :))

[link]

Szerintem érdemes itt körülnézned.

A legtöbb ember ezt úgy ismeri: stresszevő.

Ha zaklatott, ha ideges, ha rosszul esik neki valami, ha magányosnak érzi magát, ha nem sikerül neki valami... Akkor KELL valamit ENNIE.

Sokan erre csak legyintenek és azt mondják, rágjál el olyankor egy almát vagy igyál egy nagy pohár vizet. De sajnos a helyzet addig nem javul, amíg a kiváltó ok meg nem oldódik. Ezért ha szakemberhez fordul valaki ilyen helyzetben, én úgy gondolom a problémák kezelésére kell módszert kapnia. Nyilván, ha valaki érzékenyebb típus, akkor máshogyan reagál dolgokra, mint egy stabil és határozott ember. A problémák kezelésében persze nagy szerepe van az önértékelésnek, ezért az alacsony önérékelésű ember általában labilisabb, érzékenyebb.

Szóval szerintem itt kell segítséget kapnia annak, aki kényszeres evő, időnként fal.

bármit kipróbálhatsz, ameddig a pénztárcád engedi.

készülj fel rá, h hosszú menet lesz, egy kineziológus oldás nem lesz elég. Ez egy egész életre szóló munka magunkkal megküzdeni, megismerni, megszeretni. Ez egy folyamat, aminek nincs vége, csak mindig egy picivel jobb lesz:)

nagy dolog, h rájöttél erre

egy nagy lépés

Teljesen magamra ismertem, a kiút nem a fogyókúra, pszichotherápia és antidepresszánsok. Fogalmam nincs hogyan találhatnék pszichoterapeutát,aki ért is ehhez.Ha végiggondolom tényleg kaotikusan vagyok képes összeenni minden szart, a bűntadatom nincs annyi,hogy hánytassam is magam. Soha nem is volt. Még próba szintjén se.

Megszabadult már valaki ettől a viselkedésformától? És hogyan?

A falásroham és az elhízás közötti különbségek:

A falászavar szoros összefüggésben áll az elhízással, ezt támasztja alá az is, hogy a falászavarban szenvedők 50%-a túlsúlyos. Azonban a táplálkozási szokások terén több különbség is jelentkezik a falászavaros elhízottak és falászavar nélküli elhízottak között:

A falászavaros elhízottak több kalóriát fogyasztanak a falásrohamok alatt és a köztes időszakokban is (amikor nincs falásroham).

Jobban jellemzőek rájuk a kaotikus evési szokások.

Több édességet esznek, és gyakoribbak az étkezések közötti nassolások.

Joban foglalkoztatja őket a testsúlyuk és az alakjuk, mint a falászavar nélküli elhízottakat.

Gyakoribban fordulnak elő náluk egyéb psziciátriai zavarok, pl. depresszió, szorongásos zavarok.

A falászavarra hajlamosító tényezők:

negatív önértékelés

a szülő depressziója

gyakori kritika, illetve magas elvárások a szülők részéről

perfekcionizmus, maximalizmus

gyerekkori elhízás

fizikai bántalmazás

Mi különbözteti meg a falászavart a klasszikus evészavaroktól?

Falászavar esetén a falásrohamok a kaotikus étkezési szokásoknak tudhatók be, míg a bulimiánál inkább a diétázások vezetnek falásrohamhoz.

A falászavarban inkább a negatív érzelmek (pl. lehangoltság, frusztráció, harag) vagy bizonyos ételek váltják ki a falásrohamokat.

Falászavar esetén kisebb mértékű a testtel és a testsúllyal kapcsolatos szorongás, és kisebb fokú bűntudat jelentkezik a falásrohamok után, mint bulimiában.

A falászavarban szenvedők 50%-a túlsúlyos, szemben a bulimiásokkal, akik többnyire átlagos testsúlyúak.

Míg a bulimia a fiatal felnőtt korosztályt érinti, addig a falászavar inkább a valamivel idősebb korosztályban, 30-40 éveseknél fordul elő.

A klasszikus evészavarok tipikusan gyakrabban fordulnak elő nőknél, viszont a falászavarban több férfi érintett, mint anorexiában és bulimiában.

A falászavar (vagy más néven túlevéses zavar) igen fiatal betegségnek számít, először 1992-ben írták le, mint az evészavarok egy újabb formáját.

Vezető tünete csakúgy, mint a bulimiánál, a kontroll nélküli falásrohamok, viszont ennél a típusnál nincsenek kompenzáló módszerek a súlygyarapodás megakadályozása érdekében, minek következtében a falászavarban szenvedők általában túlsúlyosak.