Fajtatiszta versus keverék kutyák és cicák (beszélgetés)

Nekem fajtiszta állatkáim vannak, zömében... nem úri muriból, nagyon sok lelketlen tenyésztő van, akiknél sokkal de sokkal rosszabb körülmények között senyvednek az állatkák, mint az állatmenhelyeken. Én onnan szedegettem össze őket (sziámi, himalájai és 2 brit) de van -bedobtánk hozzánk- házimacskám is... konklúzió:

A következő állatkám -bár a minap megfogadtam hogy több nem lesz- biztos hogy neve- és fajtasincs lesz, nagyon unom az állatkáink betegségeit, amelyek a lelketlen tenyésztés eredményei.

Persze vannak nagyon tisztességes tenyésztők is, ilyen helyről jött a westiem -ingyen kaptam- aki idén lesz 14 éves és az öregségen kívül soha semmi baja nem volt, ill. nincs

Én is azt gondolom, hogy vagy szinte ingyen szeretne mutatós kutyát vagy nem azt kérdezi, milyen van, hanem hogy pl. tacskó van-e és esetleg hazavisz egy idős jószágot, akinek mondjuk meghalt a gazdája.

Én is azt gondoltam, hogy nagyságra, jellemre kiszámíthatóbb egy fajtatiszta kölyök, de 3 hónap keresgélés, tájékozódás után mégis egy keverék kiskutyát fogadtunk örökbe, akit altatásra ítéltek volna.

Hálás, okos, ragaszkodó és nem ideggyenge a túltenyésztettség miatt...

Nem úgy mint néhány harapós uszkár, finoman szólva is infantilis labrador és magyar vizsla, amik hemzsegnek a menhelyeken! Ők szépek, hamar elkelnek, aztán kiderül milyenek és megint gazdikeresők lesznek. :(

Szerintem a fajtatiszta kutyákból sincs két egyforma.

Nyilván mindenkit más szempont vezérel, amikor kutyát választ.

Azt el tudom képzelni, hogy aki fajtatisztát keres menhelyen, az leginkább alkalmi fogásra vágyik. Szeretne egy fajtatisztát, de nem akarja vagy nem tudja megfizetni az árát.

Sziasztok!

Nekünk keverék kutyánk van. Bullterrier, és pit bull keverék. Nagyon szeretem, de nem bánnám, ha fajtatiszta pit bull lenne, mert nem lenne ennyi gond a fegyelmezésével, mive a bullterrier vére miatt elég önfejű:)

Nekem igazából minden milyen a kutya, ha jó kutya. Majd ha családiházunk lesz, szeretnénk a mostani mellé egy lánykutyát, de azt már megbeszéltük, hogy az fajtatiszta pit lesz. Márcsak azért is , mert ha úgy veszek eghy kutyát, hogy meg tudom nézni a szüleit, hogy milyenek, milyen az idegrendszerük, vérmérsékletük ,stb, akkor tudom, hogy mit kapok, mire számíthato, és ez egy gyerek mellé nem mindegy ugye! Persze a keverék kutyák is nagyon aranyosak és kedvesek tudnak lenni, a nagyszüleimnél mindig csak ilyenek voltak, és nagyon jól elvoltunk velük, egy-kettő volt csak amelyikhez nem lehetett odamenni, de szerintem az is azért volt, mert ők nem tűrték jól, hogy az egész életüket egy láncra kötve kell leélniük. Én soha nem tudnám kikötni a kutyámat egy karóhoz, de ez már egy teljesen más téma, amit nagyon sokáig lehetne taglalni. A lényeg az, hogy mindegy milyen kutya, feket, fehér, tarka, borzas ,vagy rövidszőrű, csak kutya legyen!!!

ÉN szívem szerint begyűjteném az összes kóbor ebet a környékről:)

Személy szerint tapasztalataim alapján kizárólag keverék kutya-párti vagyok!

Leginkább keverék kutyáink voltak, általában az utcáról szedtük össze őket! Közöttük is vannak persze különböző természetűek, de az a kutya, aki az utcáról kerül egy szerető családhoz, akit az élet egyszer már "megvert", hihetetlenül hálás tud lenni, és az ilyen kutyákból lesznek a legjobb házörzők, és leghálásabb, legszeretőbb, legszófogadóbb állatok!

4 példát tudok előhozni tapasztalatból!

A legelső jött-ment kutyánk, egy rottweiler-farkas keverék, az utcánkban kóborolt, és annyira rettegett az emberektől, hogy senki nem tudta megközelíteni, mindenkitől borzalmasan félt!

Aztán egyszer csak a szüleim beállítottak vele, azt a mai napig sem tudom, hogy, hogy tudták "megfogni" de azt hiszem valami étellel csalogatták magukhoz. Hazahozták és attól kezdve, ahogy a kutya érezte, hogy szeretik, és otthona van, többé senki nem mert bejönni a kapun csengetés nélkül!

Volt egy eset, egyszer az apám elfelejtett kulcsot vinni magával, és este hazajövet meggondolatlanul átmászott a kerítésen, de ugyanazzal a lendülettel ahogy leért a másik oldalt, villámgyorsan mászott is vissza, mert a kutya nekirontott, és majdnem letépte a kerítés tetejéről (sötét volt)! Mire végre apám megszólalt, és a kutya felismerte a hangját, farkcsóválva lapította magát a földhöz, azt hitte rosszat csinált! Apám persze össze-vissza dícsérte!

Ennek a kutyának "szidás" képpen annyi is elég volt normál hangnemben, hogy "mit csináltál??" És össze-vissza szégyellte magát! A légynek se tudott volna ártani, gyerekkoromban együtt aludtam vele, a kutyaólban, :P viszont ha házörzésről volt szó, nem ismert kegyelmet!

Aztán egyszer a bátyám, az árokparton talált egy kiskutyát, akkora volt, mint egy hörcsög, alig lehetett pár napos, a szeme sem volt kinyílva. Hazahozta természetesen, felnevelte, addigra kiderült, hogy valamiféle tacskó, foxi keverék. Egy iszonyatosan akaratos, pukkancs, kihaénnem kutya vált belőle! Igazi hörcsög! Ennek a kutyának se szidás, nem számított, se fenékrecsapás, mert törpe létére nekiugrott volna még egy elefántnak is! :) Öregkorára is ilyen maradt!

Mikor az első kutyusunk elpusztult, az apámék úgy gondolták kell ide egy jó házörző! Nagy, tekintélyt parancsoló eb! Valahonnan hoztak egy fajtiszta Rhodesiai Ridgeback kant. Felnőtt, házörzőnek egy fabatkát se ér, legfeljebb a mérete és a hangja miatt nem merészel senki bejönni, ha valami rosszat csinál és az ember megszidja, morog, a kisebbik (idősebb) kutyát nem tiszteli, és mivel a kicsinek a természete olyan, ő sem hagyja magát, viszont mivel a másik erőfölényben van, így a kicsinek egyik szeme bánta ezt... :( Szóval megbízhatatlan, mondanom se kell, hogy utálom ezt a kutyát, pedig soha életemben állatot még nem utáltam!

Az élet úgy hozta, hogy az utunkba sodort, egy harmadik, valamiféle pásztorkutya+valami keverék, szuka kutyust. Természetre ugyanaz, mint a legelső! Természetesen ez is utcakutya volt! Rettentően követeli a szeretetet, és vicsorogni is gyönyörűen tud! :) Imááádom!

Nekem is az a véleményem, hogy az emberek inkább csak divatból tartanak fajkutyákat, mert szépek, előkelőek, meg tök jó kimondani valami faramuci nevet, ha megkérdezik milyen fajta! :S Nem a kutyát értékelik, csak a külsejét, pedig ők is egyéniségek egytől-egyig!

Egy debreceni állatmenhely önkéntese vagyok,és a legtöbben fajattiszta után érdeklődnek!Ezért szerettem volna megtudni,mert gondolom itt többet tudok meg annál mint:"csak mert az jobb"

keverék kuytusok számomra "kedveltebbek" mert nincs még egy ugyan olyan belőle!:))))))

Szerintem sem igaz! Nekem 3 kutyám van, ebből 2 keverék. Én is befogattam őket és nagyon szeretem.

Szerintem ennek a fajtatiszta dolognak az lehet a hátterében, hogy ha egy keverék-kölyköt fogatsz be, nem tudhatod pontossan mekorára nő, milyen betegségeket hozhatott a szüleitől. Szerintem biztossab egy fajkutya - ilyen szemponból.

De bármilyen kutya szemébe nézel elbűvöl. Legyen az tacsi vagy akármilyen játszótéri bajnok utoja.

Ha valaki szereti az állatokat és segíteni akar annak mindegy.

Én nem így látom,ugyanúgy örökbe fogadnak keverékeket is szerintem.

Nekem két kutyám van,mindkettő keverék.

Ha örökbe akarnék fogadni én sem azt nézném,hogy fajtiszta-e.