Évtizedes párkapcsolatból hogyan lehet kilépni? (beszélgetés)

Kezdésnek mondjuk keress fel egy ügyvédet.

Miután nagyjából képbe kerültél,jobban átlátod a helyzetet,ülj le a férjeddel, és beszéljétek meg,amit kell.

Hogyan továbbot...külön utakon.

A Szomorúság, a bánat tényleg ugyan az.

Azért van egy két dolog közötte. Talán hogy a 20-30 éves kapcsolatban már felnőttek a gyerekek.

A pár évesben meg még picik ha vannak, vagy van.

És igen az anyagiak is azok is nagyon sokat számítanak. Míg egybe van a vagyon addig ér valamit, ha szét szedik akkor semmi értéke nincsen.

De az érzelmek azok is mások.

Mert nem mindegy, hogy 20-30 as éveiben van az ember vagy 50-60 nas éveiben. Persze fel kell állni és tovább menni akár hány év van mögöttünk.

Csak 50-60 évesen már nincs idő arra, hogy potya köröket fussunk, míg a 20-30 éveiben lévőnek van ideje pár potya körre is.

A pozitív gondolkodás az jó az nagyon jó.

Az nagyon fontos.

És önbizalom is kell, de a túl nagy önbizalom is káros lehet. Az én véleményen de csak az enyém, hogy a túl hosszú kapcsolatban nincs sok hiba, azért olyan hosszú, csak talán sérülékenyebb, felületes, meg szokott, azért tud bele lépni a harmadik, és rombolni. (Jobban kellene vigyázni rá) A rövid kapcsolatok meg azért rövidek, mert tényleg hiba van és azt időben észlelték.

És a 4-fal közül ki lépni, nem könnyű annak aki addig azt hitte, hogy attól boldog ha falak veszik körül.

Van kivétel, te ebbe a körbe tartózol.

Az indokod világos. Nem szeretet külföldön élni.

vannak ilyen emberek is.

És kívánok neked boldogságot a további életedhez.

Hogyan lehet kilépni az évtizedes párkapcsolatból?

Tégy, tegyetek meg mindent azért, hogy hozzátok helyre, amit elrontottatok!!!

Nemcsak a jó házassághoz kell két ember, a rosszat is közösen hoztátok össze!!!

És ha már egyszer valami végképp elromlott, és "javíthatatlan", adjátok meg egymásnak az esélyt, hogy újra-kezdjétek, valaki mással, és legyen lehetőség legközelebb jobban csinálni, egy másikban... !!

Nem tudom akkor este éppen mikor ért haza, reggel viszont korábban ment munkába mint ahogy nekem kellett!

Felkeltem, nézem, a cetlire oda írta: OKÉ!! :))

A mindenit!

Mi volt a reakció?

Amikor mondtam neki, hogy üljünk le és beszéljük meg, röhögve válaszolta: írd le, majd ha ráérek elolvasom.

Előkészítettem mindent, elköltözést, csomagolást, teher-taxit, lakást... majd előző este odaírtam!!! egy darab papírra, hogy "reggel elköltözök és elválok tőled!".

A cetlit a tányérja mellé tettem a konyha-asztalra, és lefeküdtem aludni.

Ez jóval több volt, mint 10 év!!!

Egyetértek.

Minél inkább túlbonyolítod, annál nehezebb lesz mindkettőtöknek.

Lényeg az őszinteség! Meghoztál egy döntést, ki kell mondani és lépni. Persze hogy fáj, meg sok az emlék, közös a ház, a vagyon, de mit ér a vagyon és a ház ha közben meg boldogtalan vagy?

Ha te boldogtalan vagy, akkor őt sem tudod boldoggá tenni!

26- éves kapcsolat.

És minden kapcsolat a 3-dik személy miatt megy szarrá.

Persze van belső gond, de ha nincs harmadik akkor esély van arra, hogy helyre hozható, de ott toporog a harmadik és követelőzik.

A mai világ nem a javításról a helyre hozásról szól, hanem arról, hogy fel rúgjuk, szét romboljuk a kemény munkával összekovácsolt családot.

Ez az egyik félnek Óriási fájdalom, és bánat,és kín. Nem kívánom senkinek sem. Persze túl lehet élni de kemény nagyon. Aki nem élte át az nem tudja, Sajnálom nagyon azt a felet akit ott hagynak, mert ő az aki boldogtalan marad, lehet egész további életébe. Sajnálatból nem kell maradni senki mellet, akkor dőljön a dominó.

Ha ha ha ha. Dönts!

Akarod a házasságodat, fel tudod vállalni a csaló férjedet, vagy sem?

Engem nagyon feleségül vett volna valaki, de elutasítottam, mert tudtam: fűvel-fával megcsalna. Kiderült: meg is csalt nem egyszer, amíg együtt voltunk. Nagyon-nagyon-nagyon jó ember volt. Isten nyugosztalja!

Akkor most magadat győzködöd, hogy milyen nehéz is lenne szakítani? Attól még nem fog meghalni a másik számodra, ha baráti érzések maradnak, ugyanúgy megmaradhattok egymás életében, csak nem mint férj-feleség.

Győzködheted magad, hogy de szereted, mint embert, és ő nem viselné el a szakítást, de nyilván neki sem elég ez, és előbb-utóbb jönni fog egy nő, aki férfiként lesz oda érte, úgy fogja szeretni. Akkor meg úgyis elhagy majd érte.

"a kapcsolat régen kihűlt" .... ezek szerint nincs érzelmi oldala, és nem a párodtól kell tudnod elszakadni, csak a szürke, monoton hétköznapjaidat felborítani, és persze kialakítani helyette egy másikat!!!

Kérdezd meg magadtól: valóban így akarom leélni az egész életemet, vagy valami másfajta életet képzeltem/akarok magamnak???

Ha a válaszod: NEM, minél tovább halogatod, annál kevesebb nap lesz életedben, amit másként, jobban, szebben élhetsz meg!!!

Ülj le vele ezt megbeszélni, és gondolj arra, hogy ezzel nemcsak magadnak, őneki is esélyt adsz arra, hogy új életet tudjatok kezdeni!!!

Elméletben azon lovagolni, hogy mi lenne, ha kilépnél, nem érdemes. Ha ezt akarod, akkor keresd meg a gyakorlati feltételeit.

Nincs munkád, kereseted? Mert ha van, elmehetsz albérletbe, míg a házat el nem adjátok és lesz több pénzed. Ha kevés pénzed van, akár betársulhatsz valahová albérlőként, nem egy teljes lakásra.

Ha ő már megcsalt, te is leléptél volna más férfival, ha az akarja, ha nem jó a kapcsolat, minek ezt húzni. 10 év múlva ugyanitt szeretnél tartani?

Nehéz szakítani mindig, de kényelemből, lustaságból eltékozolni sok évet a semmire, nem éri meg szerintem.

Nálunk ilyen jellegű probléma nincsen. A probléma gyökere úgy gondolom egy megcsalás volt az ő részéről, egy munkahelyi viszony. Nem bízom benne, hogy ez nem fog újból megtörténni. (Bár azóta már házasok vagyunk és a vagyon is közös.)

És igen, nem egy plátói dolog késztet a változtatásra, hanem az, hogy ha ez valós dolog lett volna, akkor biztosan mentem volna. Hogy nem lett valós, így nyugodtan maradhatnék?

Még ennél is egyszerűbb. Ha a kapcsolat befuccsolt, nincs mit megbeszélni. Ld. 3. hsz.

Egy kapcsolatból nem azért lépünk ki, mert láthatáron van egy másik, hanem azért, mert nem jó.

Ha nem tudsz a saját lábadra állni, (külön költözni) arra nem tudok receptet. :( Pontosabban tudok: jó pár nélkülözéssel teli év. Te tudod, hogyan bírnád.

Van erre egy nagyon jó mondás:

Aki meg akar tenni valamit, talál módot, aki nem, az talál kifogást.

Ha te már eldöntötted, hogy kilépsz ebből, akkor magadért és a férjedért is meg kell tenned. Iszonyú nehéz, tudom, mert keresztül mentem rajta. A nulláról kezdtem elölről mindent, mert a volt párom házához építettünk hozzá, tehát minden az ő nevén volt, én csak toltam bele a pénzem, amíg vele éltem. Aztán mikor tarthatatlan volt a helyzet és rádöbbentem, hogy nem egy idegbeteggel akarom leélni az életem, akkor úgy jöttem el, hogy mindent ott hagytam. Az elején se tévém, se bútoraim, semmim nem volt, csak a kartondobozok, amikkel költöztem. Pár év alatt viszont kialakult az új életem és már nagyon örülök, hogy akkor úgy döntöttem, kilépek abból a kapcsolatból. Egyet bánok, hogy évekig húztam-halasztottam a döntést.

Nem könnyű, sőt, néha úgy érzi az ember, hogy belehal, de ha végigcsinálod, akkor még van esélyed, hogy mással boldog légy.

Viszont én azt mondom, előtte gondold végig, hogy tényleg ezt szeretnéd-e? Mert ha csak megszokást, néha unalmat érzel a párod mellett, akkor még ennyiért nem érdemes eldobni mindent, hiszen minden kapcsolatban vannak laposabb időszakok.És lehet, hogy szerelembe esel valakivel, de pár év múlva ott is jönnek majd a szürke hétköznapok.

Bárhogyan is döntesz, előtte mérlegelj! Sok sikert kívánok!

Plátóival mentél volna? Ezt nem is értem! Emiatt érzed úgy, hogy a házasságodat fel kéne rúgni, mert valamibe plátói szerelembe estél? Ne már!

Gondold ezt át!