Ettem, hogy lefogyjak

Én nem voltam világ életemben duci, de kamasz koromban valami butaság kapcsán a fejembe vettem, hogy nekem le kell fogynom. A gimnáziumban volt olyan, hogy egy héten keresztül egy alma és két liter zöld tea volt a napi adagom. Persze nem bírtam sokáig, egy hétig tartott.

Viszont ezután egyfolytában a rettegett jojó effektussal küzdöttem. Ha bírtam koplaltam, ha nem akkor teleettem magam. Persze nem egész nap. Délután kettőig nem ettem semmit, aztán magamra borítottam a hűtőszekrényt. Ezután estig kibírtam, de tíz óra körül megint teleettem magam.

A legtöbb nő akkor veszíti el a kontrollt a teste fölött, amikor terhes lesz. Nekem a terhességem segített közvetve lefogyni és kilépni az önutálatból. 74 kg voltam amikor terhes lettem a 156 centiméteres magasságomhoz. És egész nap eszegettem, mégis fogytam!

Amikor megszültem a lányomat 70 kg sem voltam.

Persze visszatértem a régi táplálkozásomhoz, a napi két étkezéshez. A lányom most már két éves elmúlt, a szülés óta még feljött 10 kg. Januárban volt valami kattanásom. Én ezt nem csinálom tovább. Olyan szinten merültem bele az önsajnálatba, hogy már egy normális gondolatom sem volt magamról. Gyűlöltem a testem, fájt a derekam, állandóan izzadtam. Nem értettem, hogy miért van az, hogy nem is eszem olyan sokat és mégis csak hízok és hízok. Kitaláltam, hogy lefogyok. Egész nap az interneten keresgéltem, különböző diéták után kutattam.

Rájöttem valamire: én nem vagyok hajlandó lemondani a házi kosztról. Szeretem a zöldségeket, de mondjuk inkább felvágottal és kenyérrel, mintsem magában. Elkeseredve szidtam a világot. Akkor én már sosem ihatok meg egy pohár kólát? Nem ehetek meg egy szelet süteményt? Salátákban fogok turkálni egész nap? És egész nap ugrálhatok holmi fitnesz-videókra?

Akkor eszembe jutott valami. Vannak barátnőim és ismerőseim, akik esznek és nem ugrálnak egész nap fitnesz-videókra, mégis normális testsúlyuk van. Miért van ez? Lehet pont ezért? Mivel sokféle diétát megnézegettem és előtte ki is próbáltam, tudtam, hogy vannak olyan oldalak, ahol kalóriákat lehet számolgatni. Kiszámoltam hát, hogy mekkora mennyiségű kalóriát veszek én magamhoz. Hát akkor leesett az állam. Simán ezer kalória alatt voltam.

Azóta rájöttem, hogy pont ezért fogytam én a terhességem alatt, mert egész nap eszegettem valamit. Apró lépésekkel kezdtem neki a dolgoknak. És ami a lényeg: elkezdtem ENNI! Minimum 1200 kalóriát naponta. Reggel nyolctól két óránként egészen hatig, vagy néha nyolcig.

A gyerek tányérját használtam evésre, közepes kanállal ettem és jól megrágtam mindent. Minden evés után fél órával ittam és előtte is fél órával. Ha valami nasit kívántam, akkor kaja helyett ettem, nem pedig utána, de mivel nem ingadozott a vércukorszintem, eltűntek a falási rohamaim is. Édességet szinte már egyáltalán nem kívánok, maximum fagyizok néha. De mivel nem akartam olyan lenni, aki lefogy és nem feszes, ezért elkezdtem mozogni. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Csak bekapcsoltam a zenét és táncoltam, amíg a gyerek aludt. Először 7 percig bírtam, két dal. A következő alkalommal 12 percig gyűrtem. Így utólag már vicces, emlékszem csak kapkodtam a levegőt, de eldöntöttem, hogy fogom én ezt egy órán keresztül is csinálni.

Vettem magamnak taposógépet meg olyan hatalmas fitnesz labdát és találtam ki magamnak rajta gyakorlatokat, mindent, ami jól esik. Egyre növeltem a kalóriabevitelt, a felesleget pedig ledolgoztam, de sohasem megyek 1200 alá. Ugyanis 2013. január 16. óta 84.6 kilóról lefogytam 65 kilóra. És mivel ez már az életem részévé vált, mármint az, hogy normális mennyiségű kaját eszem sokszor, ezért ezt nem fogom abbahagyni, mert ez talán nem is diéta, hanem életmód. Ebbe én nem tudok beleunni, hogy azóta ehetek még többször is, mint eddig és többet is, mint eddig. Nem azt mondom, hogy mindenki azért hízik el, mert keveset eszik, de nekem olyan szinten lelassult az anyagcserém, hogy én ezért híztam meg.

Szóval azért aki keveset eszik, mégis hízik, annak egy tanácsom van, hogy vegye a fáradságot és nézzen utána, hogy megvan-e a napi egészséges minimális kalóriabevitele. És még valami, azóta elmúlt a derékfájásom, nincsenek a vércukorszint ingadozás miatt kirohanásaim sem, türelmesebb vagyok a gyerekkel és a párommal is sokat javult a kapcsolatom.

Most már azon kesergek leginkább, hogy minden ruhámat kifogytam. A régi ruhákat, amik már túl nagyok, odaadtam egy ismerősömnek, mert tudom, hogy én már olyan sosem fogok hordani.