Esküvők és ami mögötte kéne hogy legyen….. (beszélgetés)

szerintem annyiból is lehet szép esküvő :) Kérdés mindig a hol és mennyien, illetve a mit?

Mert ugye lehet pl. lepkéket, vagy galambokat reptetni 60-70 ezerért meg ilyenek...

Meg lehet ruhát bérelni 2 napra 140 ezerért, de varratni is lehet 60-ért..stb. Még sorolhatnám.

9 millió forintból???? Jesszus és ezért mi volt?

Tesómnak 3-ból álomszép esküvője volt, gyönyörű ruhában, 2 napos ottalvós bulival..stb. Egy kastélyban, amit egy hétvégre kibéreltek...

Ja és kb. 80-100 vendéggel.

A lakodalmat általában(régebben) a szülők szokták tartani a gyerekeknek(bocs,fiataloknak!)Nagyon sok mai lánynak is álma,a "fehérruhás,nagy lagzi".Nincs ezzel semmi hiba!Kedves hagyomány,szűkebb család vayg tágas rokonság,ki,hogyan engedheti meg magának(akár hitellel is).Szerintem nem lehetne olyan válási statisztikát kimutatni,ami összefügg az esküvő milyenségével,lakodalom nagyságával!

Van olyan ismerősőm,akik 12 évi udvarlás,együttélés után tartott lakodalmat,aztán 3 hét(!!!!!)után elvált!A fiatalember még mindig törleszti az esküvőre felvett hitelt.....

No comment!

Kezdem úgy érezni a hozzászólások többségétől, hogy én vagyok a teljesen hülye és értem félre az egész cikket. A cikk (szerintem) nem általánosít, csupán személyes tapasztalatokat ír le, tök mindegy hogy ez tíz vagy kétszáz esküvő, mert nem statisztikát akar felállítani, csak saját élmények alapján egy "hangos gondolkozás", egyrészt egyfajta figyelmeztetésként (bár ez nagyon rossz szó rá), másrészt kérdésként, hogy vajon csak ő látja ezt így?

Az esküvő előtti összeköltözéses részt pedig szerintem a hozzászólók többsége szintén félreértette. Én nem látok utalást arra, hogy bármi baj lenne a felek összeköltözésével.

Láttam jónéhány esküvőt, volt nagy felhajtásos, csinnadrattás-habos, gyorsan válással végződő, de ugyanebből a típusból boldog házasélettel folytatódó is, de (saját statisztika alapján) a szolídabbak között több az olyan házasság, amik azóta is működnek Illetve sajnos saját családon belül láttam (az házasodás ötletének megfoganásától a válásig, és mindez egy éven belül lezajlott), hogy milyen az amikor nincs meg az érzelmi háttér ahhoz amit a házasulandó felek megígérnek egymásnak, de azt a kereteiken túl nyúló esküvővel akarják ellensúlyozni. Amikor csak az a lényeg, hogy a leányzóból végre menyasszony legyen már, mert erősen illene...

Mindenesetre én köszönöm a cikket, mert az elolvasása után nem úgy gondolok a valamikori esküvőmre, mint társadalmi elvárásra csillogós papírba csomagolva, ahogy manapság beállítják. Van aki az elkötelezettség miatt fél a házasságtól, én a közbeékelt esküvő miatt, ez van :)

Sziasztok!

Érdekesek, ám nem meglepőek a hozzászólások......

Hogy valójában mit is gondolok, talán a saját példámon tudom leginkább részletezni:

2003 nyarán hatalmas felhajtással, limuzinnal, méregdrága ruhákban, koktélpartyval, több százezres gyűrűvel stb. egyéb fellengzős cuccal körítve mentem férjhez. Hogy miért? Mert kellett a külcsín, ugyanis hiányzott a belbecs!!!

Másfél év után el is váltunk, gondolom nem meglepő. Ugrott a lagzira fordított 3 millió, feleslegesen.

És hogy megérte-e? hát véletlenül sem!

28 éveseb elvált nőként létezni......tudom manapság sokan vagyunk, de azért nem ez a normális, igaz?

Másodszorra is megpróbáltam, idén volt az esküvőnk, semmmi extra felhajtás, egyszerű ruci, egy szép parkban egy nagy fa alatt, 15 ember ( a szűk család ) körében, meghitt, hangulatos vacsora....

A képek magukért beszélnek: nem kellett a külcsín, itt megvan a belbecs!!!! és ez mindennél fontosabb, és ezerszer szebbé tett mindent, mint a drága dolgok az előzőn!

Nem kellett a sok flanc, ugyanis a VALÓDI boldogságot sem a legjobb sminkes, sem a legdrágább limuzin nem tudja az arcodra varázsolni!

Tehát ha a nagy, fényes lakodáré arra kell hogy ne a pároddal kelljen foglalkozni, hanem bármi mással, akkor ne menj férjhez!!!!!

Ha pedig minden oké, és telik egy nagy bulira, mindenkit igazán kedvelsz, szeretsz akit meghívtál, ezer éve nem látott rokonok, az utálatos főnököd, kollégáid...... Hajrá!!! érezd jól magad!

Hihetetlen, hogy itt mindig akkor jönnek a nekem való témák, amikor a legaktuálisabbak. Vasárnap lesz a kézfogónk. A mi esküvőnkből nagy botrány és sértődés lesz, mert összesen (velünk együtt) 14 fős lesz. A Párom családja kb. 60-70 fős, és ebben még csak a közeli rokonok vannak benne. ő is alig ismeri őket, én meg még annyira se, és nem vagyok hajlandó olyan embert látni az esküvőmön, akit egyikőnk se ismer szinte. Úgyhogy anyukák, apukák, testvérek, azok barátnői/feleségei, nagymamák és 1 nagynéni. Polgári szertartás, majd egy kellemes vacsora. Majd ha lesz fölös' másfél-2 millióm, talán megetetem, megitatom a jónépet, de lehet, hogy hamarabb költeném inkább házra, mint nagy lagzira.

És igen, komolyan gondoljuk! Egy életre! Másképp mi értelme?

Az én meglátásom szerint, vannak akik a látszat kedvéért házasodnak, hogy a rokonok(idősebbek) meg ne szólják, van aki mert komolyan gondolja. Az ismerőseink esküvőin egyre többször látom hogy a haccacáré miatt van az egész. Az egyik ismerősöm épp most vált el 25 éves lány mert a férje lecsrélte egy 18 évesre... Szerintem ez felháborító. Nekem ha majd férjhez megyek sokat fog számítani az "igen" és az eskü mert szerintem nincs értelme az esküvőnek és a házasságnak ha nem veszik komolyan.

Bár mindenkinek magánügye hogy milyen meglátásból és hogy házasodik, csak a lényeget nem kéne elfelejteni, ami a teljes felelősség egymás és a kapcsolatuk iránt, és a SZERELEM.

Nincsen baj a külsőségekkel. Az idézett szólás pedig sajnos nem illik ide.

Én személy szerint szeretem a szépet, szeretem a csinos lányok látványát. Nem perverzióból, hanem mert vannak szép nők és jó rájuk nézni. És, ha például valaki elhízik, pattanásos lesz a bőre és elcsúnyul, akkor nem irigyelni kell azokat, akik karcsúak, szépek, hanem tenni azért, hogy azok legyenek. Sajnos akinek mondjuk peche van és rosszabb géneket örökölt, annak bizony minden édességről és hízlaló ételről le kell mondania egy életre és akkor lehet karcsú. A szerencsés annyit eszik amennyit akar. Ezt dobta a gép:)))

És ezt csak példának írtam.

Akinek nem inge a cikk, ne vegye magára:))

És nincs baj a külsőségekkel, csak lassan elsikkad mögötte a lényeg...

Kérlek olvassad vissza amit írtál! Süt belőle az írígység. :DD

Legszebb öröm, a káröröm, mert nincsen benne írígység!

Nem irigység szülte a cikket és nem ítélek meg senkit.Leírtam a tapasztalataimat elgondolkoztatásképp...

Érdekes hogy régen több házasság kötetett, mégis folyamatosan növekszik a válások aránya és sokan pár év után válnak el!

Egyébként eddigi tapasztalataim alapján úgy látom hogy egyre fontosabbak a külsőségek (elég ha csak a sok szuperdiétás és ránctalanító szerre gondolunk, amit azért is tudnak eladni,mert a médiában szereplő "minták" mind karcsúak, szépek, kortalanok kár hogy a "minták" sok esetben photoshoppal vagy műtétekkel érik el az eredményt illetve jóval több időt töltenek a kinézetük karbantartásával mint amire az átlagembernek lehetősége van...) és ez sokszor a számomra fontosabbank ítélt belső dolgok rovására megy...

Én is az előttem hozzászólókkal értek egyet. Mindenkinek saját magánügye, milyen lakodalmat és mekkora bulit szeretne, továbbá én sem hiszem, hogy régen nem volt fontos, milyen külsőségek között zajlik a házasságkötés és annak megünneplése.

A hozzászólásokat pedig megtoldanám azzal, hogy pusztán azért, mert régen a társadalom nem tolerálta az élettársi közösséget (és a válást sem igazán), attól ma még nem üresebbek az esküvői fogadalmak, mint akkoriban, amikor a házasságkötés volt az együttélés egyetlen lehetséges formája. (és emiatt sokkal több "kényszerházasság" köttetett, mint ma)

Szerntem hülyeség, hogy csak az lehet boldog aki csóró, az akinek meg pénze úgyis elválik!

Kicsit olyan irigykedősre sikeredett a cikk!

Sziasztok!

Ez igen. Ilyen okokat még nem láttam a válásra:))

Gondoljátok, hogy az esküvő külleme meghatározza a végkimenetelt? Vagy hogy, ki, hogyan szervezi meg az esküvőt? Azért ott van hivatalos rész. És, hogy a külsőség milyen, az teljesen mind1 szerintem.

Azt mindenki maga dönti el. És ugye nem gondoljátok, hogy a hírességek régen egy kis vidéki templomban esküdtek a nyilvánosság elől elmenekülve( no azért van még ilyen manapság is)?

És kit érdekel? Az ember törődjün a saját esküvőjével, és ne máséval szerintem. És az legyen olyan szép, amilyennek ő akarja.

És szerintem nem baj, ha az emberek már az esküvő előtt együtt élnek, mert akkor ugye nem lesz meglepetés.

Szerintem senkinek semmi joga megszólni más esküvőjét. Kinek a pap, kinek a papné. Hagy döntse el ezt mindenki saját maga. És nem tudom, hogy egyeseknek miért fáj mások esküvője. Akár ilyen, akár olyan. Ha ők ettől boldogak?

Gondoljátok, hogy a csinadrattás esküvőkből több lesz a válás, mint a szolidakból? Hol készült ilyen statisztika? Írja meg nekem légyszíves az az ember, aki ezt tudja. Vagy, ha nem tudja, akkoe esetleg ne állítson be olyasmit tényként, amiről fogalma sincsen.

Legyen mindenki boldog a saját esküvőjén és a saját házasságában. És, ha apuci fizeti, akkor ő fizeti. Azt már csak remélni merem, hogy nem írígységből írta ezt valaki.

Bocsánat a stílusért, de nekem ebben ahangnemben ez a véleményem.

Mert, ha a saját udvarunkon szétnéznénk, ugye...

Egyetértek a cikkel, tényleg eléggé elvesztette jelentőségét a házasság. Valóan azzal takarozva hogy lakva ismeri meg az ember egymást, összebútoroznak, aztán vagy müködik a dolog, vagy nem, van előnye, hisz kiderül hogy megkimélik e magukat az esküvői költségektől vagy sem.

Sokan valóban a külsőségek miatt házasodnak, és eléggé hülye dolognak tartom hogy a hires emberek milyen nagy nyilvánosság előtt csinálják ezt az egészet, hisz szerintem az esküvő az az emberek belső személyes, meghitt dolga, és azokat hivják meg akiket szeretnék ott látni a nagy napon.

Azt is gondolom hogy sokan valóban nem azért házasodnak mert komolyan gondolják hanem mert elvárják tőlök, vagy mert tényleg akarnak egy jó bulit ahol ők vannak a középpontba. Nem mondom tényleg hatalmas élmény, és jó buli a lakodalom, annak külön hangulata van, csak sokan nem gondolnak bele hogy ez miről is szól. Sajnos, ha átgondolnák hogy ez mivel jár talán tényleg nem lenne annyi válás.

Én az elváltak táborát növelem, én komolyan gondoltam a házasságot, és a családalapítást, a kedves volt férjem viszont nem. És ez is rossz, hogy éveken keresztül azt hiszi az ember, hogy megtalálta a kötéltes párt, ismeri már mint a tenyerét, aztán kiderül hogy mégsem, és sajnos későn derül ki amikor már belefektettek sok pénzt az esküvőbe, lakásba, és utban van a gyerek is. De én pl nem gondoltam hogy a férjem egyszer csak rájön hogy a gyerek felelősség és hogy szabad akar lenni, hisz belevágtunk a lakásvásárlásba hitelbe, gyerekprojektbe... aztán minden összedölt és ráadásul különösebb előzmények nélkül. Szóval valóban a mai világban a házasság, és ennek értéke fogalma ma már szinte semmit mondó szerintem, és mára már azt vallom éljek együtt papír nélkül boldogan, kiegyensúlyozottan mint nagy felhajtás közepette esküvő aztán gyors válás. :(