" És álmod egyszer majd... szertefoszlik...:( " (beszélgetés)

Hát keseregni nincs idő, de nem mondom, hogy nem tölt el végtelen szomorúsággal...

De már mentem is ma munka után, és már kilátásban van egy rövidtávú munka...

Az egész eddigi életem küzdelmek sorozata volt, Isten látja, hogy soha, de soha semmit nem adtam fel, és mégis szó szerint MINDENT elvesz tőlem a sors...

Most legutóbb, miután több képzés is indult a TÁMOP támogatásával, Munkaügyes, jelentkeztem több tanfolyamra is, és egyikre sem jutottam be, ezek nem élelmiszeriparral voltak összefüggőek...

Mindegyiken sokszoros túljelentkezés volt, és válogattak, nem volt szerencsém...

Aztán az volt akkor is bennem, hogy menni, menni, menni a következőre, nincs idő keseregni, és mentem is, mégis mindegyikről csak elutasító választ kaptam...

És amikor már a 4.-ről utasítottak el, végre indult egy, élelmiszeriparral kapcsolatos képzés is, arra bejutottam, és most, 2 hónap elteltével betegség miatt kizártak, egészségi okokra hivatkozva...

Már előre lebeszélték a foglalkozás-eü.-s szakorvossal, hogy elküldenek hozzá, soron kívül, és bekarikázta, hogy nem alkalmas, és amire vittem vissza lezárt borítékban, mégcsak meg sem nézhettem, szerződést bontottak velem az oktatási központban...

Az volt a baj, hogy a foglalkozás-eü.-s szakorvos pár éve háziorvosom volt, őt a központ jelölte ki, mindenkinek hozzá kellett mennem, így nem tudtam úgy odamenni, hogy eltitkolom a krónikus betegségeim, mindent tud rólam, és egészségromlásra hivatkozva kizártak a tanfolyamról...

De sokkal inkább volt a háttérben mások rosszindulata...

Ugyanis volt pár rosszindulatú személy köztünk...

És olyan gyorsan történt, olyan hirtelen, miközben a megengedett hiányzási órák számának csak a felét hiányoztam, míg voltak, akik csak gondoltak egyet, és elhúzhattak az órákról, nekem orvosi igazolásaim voltak, és pont ez volt a baj...

Szóval olyan hirtelen történt, hogy nagyon nagy trauma volt ez számomra, hogy ismét elvett valamit a sors, amiért rendesen megküzdöttem...

Mint ahogy a többi végzettségemért is, és nem tudok velük mit kezdeni, mert ahhoz már diplomát követelnek, ami már nincs...

tudod, mondj igazat, és betörik a fejed... Én nem tudom magam megjátszani, és történeteket kitalálni arról, hogy most ezért, vagy azért mennem kell valahová...

Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb:)

Ne félj, túl leszel azen az időszakon és pár év múlva már csak mosolyogni fogsz, ha visszagondolosz erre az időszakra. Fel a fejjel!

Nem fog tetszeni.. hm..

hát én azért szeretném olvasni, persze csak ha meg engeded...

Nem is lenne ha nem ott kellene letölteni ahol.

Más történeteit is szívesen meghallgatnám ... ha valakinek van mesélni valója

Hmmmm segíteni nem tudtok...

a lényeg... 2 hetes gyakorlatunk lesz, amikor a gyakorló suliban 18 db órát kell megtartanunk. S ezt a helyi sulinkban ahol a fősuli van. 3 évig ott voltunk gyakorlaton és kegyetlen volt...

4.-ben pedig mindenki saját magának választotta volna ki s a sulit, de most neeeeem hanem ott kell lennünk ahol eddig...

áááá hülyeség... ez csak nekünk probléma...

Miféle süketséget találtak ki odafönt a főokosok?

Tanítóként nagyon kíváncsi lennék... írd le hátha neked is jobb lesz

Minden... fősuli... utolsó éves leszek, tanító szak és pont most a mi évfolyamunkra sikerült kitalálniuk egy új gyakorlati rendszert ami nagyon megnehezíti majd a zárótanításunkat... a diploma jegyem függ tőle...

A másik persze a pasik... ( de ez egy hosszabb, bonyolultabb történet)

Tudom így nem hangzik olyan borzalmasnak, de nekünk kegyetlen... szörnyű időszak fog következni, amire senki nem számított, s a legszebb álmunkat vágták taccsra, pusztán anyagi okok miatt...

Na, mindegy...