Érték és élet (beszélgetés)

Ez egy költői és örök - megválaszolatlan - kérdés volt, marad és lesz is. Szegény kontra gazdag....

Ezt viszont már írhatjuk a táradalom "számlájára" szerintem. Az anyagi különbségek azt gondolom nem annyira zavaróak, mint a gondolkodásbeli, a társadalmi helyzet szerinti különbségek. Meg kell találnunk a magunkhoz illő társat és ha nagy szakadékok vannak akármilyen téren, ha túl nagy a különbség, talán nem is lesz jó, mert mások az értékrendek, más a világnézet és ezt néha nehéz összeegyeztetni.Nagyon meghatározó tud lenni, hogy ki hová, milyen körülmények közé születik. De semmiképp ne nézzük le embertársainkat anyagi helyzete miatt. Negatív viselkedése miatt már sokkal inkább meg lehet tenni azt, hogy elfordulunk valakitől.... Dióhéjban ez a véleményem a dologról. :)

Szerintem ebben az értelemben nem lehet rangsorolni. Természetes módon, ha az a kérdés, hogy a családodat választanád-e vagy félmillió forintot, akkor a családodat választod.

De ez nem az élet. Az életben az ember a családja miatt dolgozik, a családja életkörülményeiért, egészségéért, a gyerekek taníttatásáért, a pihenésért, stb és ezek mind-mind pénzért kaphatóak. A pénz eszköz annak érdekében, hogy az ember jól élhessen a szeretteivel.

A cikkem nem erről szólt. Félreértetted.

Arról, és világosan is benne van a szövegben hogy a rohanó anyagias világban néha meg kellene állni, egy kicsit egymással is törődni. Arról hogy nem a pénz a legfontosabb dolog a világon, és azt is írtam hogy bár belátom az éléshez szükséges, de ne ez legyen a döntő szempont. Sok embert láttam már, és sokan is panaszkodtak nekem és ez alkotta a cikket is bennem lényegében, hogy mert ez nincs az nincs. De miért nem nézik azt ami van? Az egy kis szobámat azért hoztam fel, hogy láttassam, vagy példázzam, hogy a kevés is lehet jó, de az nem baj ha törekszünk a nagyobbra vagy a többre. Másik példa, hogy a nagymamám mikor meghalt, annyira megbántam hogy nem tudtam többször meglátogatni, és az ember gondolkozik ilyenkor, és másnak azt kívánja ne essen ebbe a hibába, hogy amikor a szerette eltávozik úgy tehesse meg, hogy ne maradjon utána bűntudat, hogy miért nem tudtam vele lenni többet... ezért vagy azért, mert dolgoztam vagy mert mást csináltam. Szerencsére mikor utoljára láttam a nagymamám megöleltem és megmondtam neki hogy nagyon szeretem, de szerettem volna a kórházban is vele lenni.

Fontos a pénz, de a családunk a szeretteink, a közös pillanatok fontosabbak.

Érték és élet, avagy értékítélet? Mármint az élet értéke az amit Te Magad ítélsz annak, nemde? Innentől kezdve, ez szorosan összefügg. Az én értékítéletem szerint a társadalmi "trendi értékek" nem azok amik az én életem értékéhez tennének. Az én, mint Magam és a mi mint Társadalom már más...

Éppen ezért:

"Ahogy fejlődik a világ, egyre többet és többet várnak el az embertől, kocsit, házat..."

A fejlődés viszonylagos, én inkább a változás szót írtam volna. Bár valahonnan tart valahova a Világ, de emberi mértékben fogalmaztál, az meg jelenleg még nem egyöntetűen fejlődés, lehet hogy annak folyamat, de még nem előrelátható.

"Szomorúan látom, hogy a gyerekek között is kialakultak már a klikkek, "

Ezek mindig is jelen voltak. Kulturális átalakulás esetén TALÁN kigyomlálható lenne.

"Ahogy éljük az életünk, és törekszünk arra hogy mindenünk meglegyen, sokszor nem vesszük észre, hogy mi magunk tönkremegyünk. " A minden nem anyagi, de anyagi létünk vágyakon alapú, ezért a mindenség csak rendezett vágyakkal lehetséges. Aki habszol nem is lakik jól igazán, sokkal jobban esik a kevesebb falat ha kiélvezzük az ízeket. A mélység és a tartalom kézen fogva emel a magasságokba.

Amúgy a cikk mondanivalója nagyon jó, kellemes. Kérdéseket vet fel, amikre nem is kell mindenkinek megtalálnia a választ.

"Számomra ők az elsők, és ha örök életemre csak egy szobám marad, akkor is ők lesznek mindig az elsők."

Nem rossz, de számodra Ti legyetek az elsők, Te és Ők, figyelj Magadra is. Ne legyen különbség, persze lehet de később ez bonyodalmakhoz vezethet.

elsőre talán nem szembetűnő a különbség, pedig van. A szép és értékes dolgokat is csak kölcsönhatások működtetik. Kell tehát az ellenpólus.

Kívánom, hogy továbbra is számodra jó érzésekkel teli, értékes életet élj!

Érhető, hogy a cikk mire is akar rávilágítani. Ami rendben is van, de fontos, mert itt élünk, pénz szükséges ahhoz, hogy egyáltalán fenn tudd tartani magad és a családod. Hogy kinek mi a mérce, az egyénenként változik. A lényeg, az egyensúlyt kell megtalálni, a család és a munka között. S az egyensúly az élet minden területén fontos. Lehetőleg olyan munkát találni, ami megoldja ezeket a dolgokat. S biztos, hogy nem a napi 10-12 órai, vagy a három, vagy folyamatos műszak fogja ezt megtenni. Létezik olyan, amivel ha egy-két évig komolyan foglalkozik valaki, akkor megoldja vele az életét. Én inkább ez utóbbit választottam.

Nekem a család érték, épp ezért. :)

És a gyerekeknél is hányszor látsz már egészen kicsi korban lenézést, lekezelést, "kihaénnem" viselkedést. Természetesen a szülők mintájára...

Szívemből szóltál, köszönöm az írásodat.

Nagyon értékes ember vagy!!!

Szembe mész ezzel az anyagias világgal.Egyetértek veled.Nekem még mobilom sincs.Nem is lesz.

Köszönöm a sok hozzászólást, mindegyik egytől egyig építő jellegű volt számomra, és sok igazságot láttam bennük.

Nos az én cikkem arra akart igazán rávilágítani, hogy azokban a rohanó hétköznapokban, amikor a minnél jobb megélhetésünkért harcolunk se feledkezzünk meg egymásról, a családunkról férjünkről ha vannak gyerekeink róluk sem. Sok elvesztegetett év után, van amikor az ember a másik halálos ágyán jön rá és bánja meg igazán azt hogy nem volt vele eleget. Szeretném ha a gazdagság és a szegénység között ne lenne ekkora mélység, de sajnos van. Én nem vagyok gazdag, de szegény sem, és most ezt nem is anyagilag értem, inkább lelkileg és érzelmileg.

Pontosan:-)

Azonban minden ember más és ezért is érdekes az élet..teljesen korrekt,konkrét a kommented.

Én bánnám ha csak egy kis szobám lenne..de minden embernek más okoz örömet.

Azonban a több pénz nem feltétlen egyenlő a nulla szabadidővel...

A cikk amúgy nem volt rossz!

egyrészt egyet értek a második hozzászólással.

Másrészt a gyerek neveléshez pénz kell, és nem a luxushoz hanem ahhoz is, hogy anyuka otthon tudjon maradni 2-3 évre a gyerkőccel, és addig megéljen a család.Ha vannak gyerekek akkor az 1 szoba elég kényelmetlen tud lenni, főleg hogy az éjszakai etetések miatt az apa sem tudja magát kipihenni.

Kertes ház a városon kívül szerintem nem a társadalmi elvárások miatt jó, hanem hogy a gyerekek kint mozoghassanak a friss levegőn, meg a felnőttek is többet vannak kint, nincs szmog,egészségesebben tudnak élni.Onnan viszont bejárni kocsival egyszerűbb és gyorsabb mint tömegközlekedéssel.

Egyébként ha a cikkirót ennyire nem érdeklik a társadalmi elvárások, akkor miért kell kihangsúlyozni hogy ő nem aszerint él és ugyan nem akar ítélkezni mások felett, de akik jobban élnek azok mind az értéket helyezik az élet fölé...

Pontosan így van ahogy írod.

Szerintem a nincstelenség, nélkülözés épp úgy tönkreteszi a családokat, mint a pénz utáni hajsza.

Meg aztán mindenkinek mások az igényei, én pl. nagyon nem örülnék, ha a kis családommal összeszorulnék egy szobába. Nagyon szeretem őket, de időnként agyamra megy a rakás pasas. :) Nekik úgyszintén van igényük egy kis privát szférára.

De mint írtam, nem vagyunk egyformák.