Régi farsangjaim nyomában

Ha jól emlékszem, 4. osztályos, mert Kati tanító néni akkor lett az osztályfőnökünk. Kedves volt, lelkes és végtelen szeretetet sugárzott a gyerekek felé. Ráadásul még szép is volt, a fiúk szerelemesek voltak belé, a lányok meg olyanok akartak lenni, mint ő.

Közeledett a farsang, amire kiötlötte velünk, hogy hula-lula táncosok leszünk. (Ma már tudom, hogy hula tánc, de akkor mi úgy hívtuk, hula-lula.) Ezt már decemberben kitaláltuk, tehát volt rá időnk, hogy felkészüljünk.

A lányoknak rafiából kellett szoknyát csinálni maguknak, és a fejünkre egy-egy kreppvirágból fűzött fejdísz került. A fiúknak pedig csukló és bokavédő lett csinálva rafiából, és a nyakukba volt valami kreppvirágos dísz. Volt koreográfiánk is, amit sokat gyakoroltunk. Szinte minden pénteken a tornateremben voltunk, és táncoltunk. Közben otthon készültek a szoknyák, díszek, a szülők is segítettetek. Az én szoknyám piros és sárga rafiából lett csinálva, de voltak lányok, akiknek került bele zöld, és kék is, szóval színes volt nagyon. A szoknya amúgy úgy készült, hogy egy gumiszalagra kezdtük felhurkolni a rafiaszalagot, ezzel érve el a fűszoknya hatást. Nem volt egyszerű munka, több hétig készültek, sőt, aki lemaradt, azoknak a többiek is segítettek.

Az utolsó héten már minden délután a tornateremben próbáltuk, tökéletesnek kellett lenni a táncnak is. Izgultunk, és nagyon vártuk a szombat estét.

Szerencsétlenségünkre akkor tarolt az influenza az iskolákban, így mire szombat délután lett, a 28 fős osztályból 22-en betegedtek le és feküdtek lázasan otthon, szülői felügyelet mellett. A maradék hat fő sem volt egészséges, csak talán elszántabbak voltak és bementek, de sajnos a megfogyatkozott létszámmal nem tudtak olyan impozáns látványt alkotni. Így kaptak valamicske tapsot, de nem nyert a csoport.

A következő évben a Nagy Ho-ho-ho-horgász voltunk, mivel én voltam a legmagasabb, én lettem a horgász, az osztály pedig egymásba kapaszkodva, lepedőkkel letakarva volt a kukac. Itt már nem emlékszem, hogy nyertünk-e valamit, de erre a két farsangra jó érzés volt visszaemlékezni.