Éreztétek már úgy, hogy: "egyszerűen megőrülök"? (beszélgetős fórum)

Szia! Ha még aktuális a fórum, megkérdezném, hogy sikerült gyógyulnod azóta? Én most járok hasonló cipőben, 7 éve pánik, szorongás, kegyetlen volt eddig is, de most jött a képbe pár hónapja a megőrüléstől való félelem…

Felkerestem egy pszichiátert, de engem sem nyugtatott meg, hogy ez nem az őrület… jó volna hétköznapi visszajelzést is kapni :(

Köszönöm mindegyik vissza jelzést, nekem már ez is segített hiszen meg nyugtatott, hogy nem vagyok egyedül!

Viszont ami még sokszor fel merül bennem, hogy ez is rendben van-e és ez is bele fér - e vagy csak túl gondolom?!

Általában este (én szemüveges vagyok és enyhén rosszak a szemeim), ha kevés fény van vagy épp árnyékban van egy tárgy és nem tudom rögtön felismerni, rögtön arra gondolok, hogy hallucináció, vagy éppen ha hirtelen nézek fényből sötétben fekete foltot látok és erre is azt gondolom, hogy hallucináció.

Erről mi a véleményetek?

A szememmel lenne a gond és csak túl gondolom ezt az egész kérdést vagy esetleg hallucinálnék?

Viszont én tudom, hogy nincs ott az a fekete folt vagy ha egy fát nem ismerek fel elsőre akkor is tudom, hogy nincs ott semmi csak esetleg hallucinálok.

Remélem érthető a megfogalmazásom, nehéz ezt leírni.

Szia!

Nagyon örülök, hogy elmúlt nálad és most már jól vagy!

És a te tüneteid milyenek voltak?

Köszönöm a hozzászólásod.

Ezt a választ kaptam a pszichológusomtól is, viszont te/ti, hogy gondoljátok mind ez bele fér ebbe a betegségbe?

Ez úgymond mind normális?

És valaha elfogom tudni teljesen engedni ezt az egészet?

Köszönöm a hozzászólásod!

Ezt a választ kaptam a pszichológusomtól is.

Viszont kétségeim merültek fel, hogy ez mind bele fér-e ebbe a betegségbe, azért is fordultam hozzátok.

Sokszor megnyugtatobb számomra más emberek véleménye és tanácsai.

Meg értem a a te véleményed is.

Ezt is jó volt el olvasni és valahol megnyugtató is.

Nem is szeretném átélni hiszen még ez is rettentően rossz nekem.

És mikor te szenvedtél balesetet utánna nem voltak semmilyen tüneteid?

Sajnálom, hogy át kellett élned a balesetet.

Köszönöm a vissza jelzésed.

Szia.

Köszönöm szépen a vissza jelzést, most olvasom tényleg rosszul fogalmaztam azt próbáltam írni, hogy éreztétek-e már úgy magatokat, hogy meg őrültök.

Igen a szakember is ezt a vissza jelzést adta, hogy trauma utáni stressz áll fent nálam viszont sokszor annyira kevésnek érzem ezt a választ és teljesen kétségbe esek és vágyom emberi vissza jelzésére.

Köszönöm a jó kívánságot, minden vágyam, hogy jobban legyek.

Sosem volt még ilyen velem de néha úgy érzem a pólok poklát élem meg...

A poszttraumás stressz ( PTSD) következménye lehet. Ez is egy betegség.

Közlekedési baleset után előfordulhat, hogy kétségeink támadnak afelől, hogy biztonságban vagyunk a világban és nem érhet minket nagyobb baj...

A labilis érzelmi hullámok miatt viszont szorongásos rohamok alakulhatnak ki....ez enyhe félelemtől kezdve egészen a pánikrohamokig terjedhetnek.

A skizofrénia nem itt kezdődik,és ne is akard tudni milyen ( volt benne családtag által részem ). Autó balesetem is volt,a csodának köszönhetem hogy élek!

Ha semmilyen sérülést nem szenvedett az agyad,akkor mitől bénulnál le??

Mindenesetre a jogosítványt azonnal elvenném tőled,főleg ha szakorvos is kezel ilyen "tünetekkel" mielőtt másnak ártanál..........

Hát, hogy te megőrülsz azt nem. (rossz a cim)

Mindenképp kell a szakember és van olyan, hogy trauma utáni stressz, szerintem most nálad ez van. Javulást kivánok neked.

Szaisztok!

Pár hónapja volt egy autóbalesetem (a baleset elléggé súlyos hiszen az autó totálkár) amiből szerencsére épségben ki szálltam.

Viszont a baleset után pár hónappal elég változó tüneteim jelentkeztek leggyötrelmesebbek a megőrüléstől való félelem, kényszergondolatok, és a lebénulástól való félelem.

Járok szakemberhez.

Ami a legjobban bánt és a legnehezebb számomra az az, hogy ülök és érzem, hogy borzasztóan rossz kedvem van aztán jön egy érzés, hogy meg fogok őrülni, elfog menni az eszem és skrizofén leszek és ezt a gondolatot tovább viszem, hogy ha beteg leszek bántani fogom a családom mikor ők a mindeneim és soha nem tudnék nekik ártani.

Van amikor jobb hetekig van amikor pedig annyira gyötör minTha minden elölről kezdődne.

Tanácsot szeretnék kérni, volt már valakivel ilyen? Hogyan élte ezt meg? Ismerős körében volt már ilyen? Most meg fogok őrülni és skrizofén leszek?

Miért kezdődik elölről ha már egyszer elmúlt?!

A másik pedig, hogy a skrizofén gondolat annyira a fejembe van és annyira félek tőle, hogy szemüveges vagyok, kicsit rossz a szemem és ha valami homályosan látok vagy nem még felelő fényben másképp látja a szemem vagy későn ismeri fel ami előttem van akkor rögtön félek, hogy ott van valami amit oda képzeltem és nincs is ott, hogy én is halucinalok de tudom, hogy nincs ott.

És néha és jövök, hogy az például sötétben egy fa volt de van amikor napokig ez van a fejembe, hogy halucinalok és tudom, hogy nincs ott és skrizofén leszek.

Őszintén bolond vagyok?

Volt már mással is ilyen?