Érdemes nyugtatókat szedni ahhoz, hogy fennmaradjon a házasság? (beszélgetés)

Volt idő,mikor én is bekapdostam 1-1 Frontint,hogy ne legyek ideges ,mikor a férjem ittasan látom...

Nem ez volt a megoldás a problémára, de ideiglenesen muszáj volt...

Aztán rendeződött a dolog, már nem iszik, csak néha,akkor se sokat,így nem is kellett nyugtatóhoz nyúlnom...

Nem olvastam végig a fórumot még,de a válaszom,nem.

Az okait kéne megszüntetni, amiért nyugtató kell, ha nem sikerül, nem érdemes így leélni egy életet..

Igen, én vagyok a hibás, én a 210-es hsz-ra értettem amit írtam, de véletlen 212-re nyomtam(bocsi).

Amit írogattam is, azért írtam, mert ezt lehetett kivenni a szavaiból, én valóban személy szerint nem ismerem, de ha ismerném biztos segítenék rajta ami rajtam múlik, de amint az ábra mutatja hiába kért itt segítséget, senkinek nem ad a szavára, nem hogy bennünk kívül állókban nem bízik, de szerintem saját magában sem.

Végig elolvastam a fórumot és azt gondolom ennek a nőnek lépnie kellett volna már régen!

Az,hogy ő nyugtatókon él az nem normális és a gyerekei sem jót látnak! Milyen családmintájuk lesz így??

Nem tudom sajnálni, mert lépnie kell!

Te semmivel:))

Szerintem félre értetted a hsz-t.

Sajnálom, hogy így gondolod, hisz pont arra jó egy fórum, hogy mindenki kivegye belőle azt, ami az övé.

Itt pedig több megoldás is "elhangzott".

Tegnap gondolkoztam ezen. Talán arra gondoltatok, hogy majd valaki felajánlja, hogy költözzön hozzá a két gyerekkel? Akkor viszont nem jó a fórumindító kérdés.

Pl. eltartási szerződéssel oda lehet költözni egyedülálló emberhez, s akkor már albérletet nem kell legalább fizetni, s várhatóan a sajátod lesz a lakás vagy ház.

Ne haragudj, hogy próbáltalak megérteni, és valami reális dolgot kitalálni, én csak segíteni szerettem volna!

Elnézést a többieknek is akikkel leálltam vitázni ezen a dolgon, most már látom reménytelen ez az egész, sajnálom hogy én is csak az időmet pazaroltam!

Hát, sajnos van ilyen is, de szerencsére felismerted időben. :)

Tényleg, minden baromsággal együtt szeretem, ezért a legutolsó a költözés. Megoldás akkor is kell. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ebben az egy életünkben szenvedjünk valakitől.

Az igazság az,hogy amiket eddig írtál róla és szeretetet érzek ki a szavaidból,te szereted ezt az embert :))

Számomra a legnehezebb felismerés az volt,hogy sosem szerettem ,nem azért mert ilyen-olyan,ezt tette azt tette,hanem igazából csak egy mentsvár volt a számomra,csöbörből -vödörbe esés tipikus esete:))

Hát igen:))

Talán ha én is könyveket olvastam volna nem tartott volna 8 évig a felismerés:))))

Tudod, nagyon érdekes, mindig az én gondolataimat írod. Mintha ugyanazt élted volna át a lelkedben, amit én.

Egy csomó könyvet olvastam el, mire ezekre a megállapításokra jutottam. Ekkor kezdtem el tudatosan megtervezni a jövőmet. Mindenkinek ezt ajánlom: legyen tudatos. Nem várhatjuk mástól a segítséget. Bennünk van a megoldás. Az önbecsülésben, abban, hogy elhisszük-e, hogy képesek vagyunk rá, bármi áron.

Ez nem egészen ezen múlik:))

Mindaddig lehetetlen valami ,amíg lehetetlennek gondolja az ember.

Ahhoz ,hogy lehetségesnek gondolja először képesnek kell éreznie magát,vagyis inkább tudnia kell,hogy megáll a saját lábán ,és bármi történik ,majd meg tudja oldani.

Ehhez az kell ,hogy visszaszerezze az önbecsülését.

Ehhez az kell ,hogy végig gondolja hol veszítette el azt.......szóval nem könnyű,de önmagunkban kell keresni a hibát,hisz ha változást akarunk,először nekünk kell változnunk.

és ne mondjátok,hogy lehetetlen csak úgy elköltözni! miért lehetetlen? bárkihez is oda van kötve? ha meg sok az albérlet...lehet olcsón 1 szobát is bérelni egy ideig-darabig.. inkább kevesebbett eszek, csak nyugodt leszek..remélem, Mira, hogy azért azóta nézegettél pl, álláslehetőséget, hátha el tudsz helyezkedni valahol.. meg hogy gyerekeidet hova tudd elhelyezni..nem tudom hol laksz, de babysittert kereshetnél, annyi munkanélküli van , biztos találsz olyat, aki olcsón is elválalná őket..

tegyél valamit a SAJÁT ÉLETED érdekében, és nem utolsó sorban, a gyerekeidnek se jó ilyen családban felnőni!próbálkozz-próbálkozz, ne csak otthon ülj, és nyugtatózd magad..

Végülis nem fontos az elvávlás most először,csak költözz el! Tenyél végre valamit!

Bár lehet,hogy semmit nem ér az amit írok...úgyis te döntöd el,hogy mit csinálsz :(

bocsi,hogy ez írom...de elég lassú egy nőszemély :D

Már 6 éve húzza a dolgokat, gyerekei is mennek tönkre, nem hiszem,hogy 6 év alatt nem lehetett volna annyit spórolni magának,hogy el tudjon költözni.

Kifogás mindig van az ilyen embereknek. Aki meg lépni akar az lép, és nem nyafog.

Ezért is írtam,hogy minden ember tehet a maga sorsáról.

( húúú , most biztos jól megkapom :D )

Nem titok,egyszerűen megpróbáltam életemben először bízni önmagamban.

2 szer költöztem el dühből,indulatból ,és 2szer vissza is mentem ,a harmadik más volt.

Letisztult bennem sok minden.

Például ,hogy mindig olyan voltam amilyennek mások látni akartak.Sosem voltam önmagam.

Amikor utoljára elköltöztem,nem egy pillanat műve volt.Tudtam,hogy nem akarok vele élni ,és ezt meg is mondtam neki.

....nehéz így elmesélni ,de amikor eljutottam addig,hogy már tudtam ki vagyok,mit akarok ,és ,hogy másfelé szeretnék menni ,akkor minden olyan egyszerűvé vált.

Már nem haragudtam rá,nem érdekelt a pénz ,az sem amit együtt hoztunk össze.

Otthagytam mindent,egy zsákkal költöztem el ,a gyerekemmel együtt albérletbe....

Tévedsz:))

Szerintem nem vagyok borzalmas ember,és megkeseredett sem,sőt mi több,én már kilábaltam már egy ilyen helyzetből.

borzalmas ember lehetsz, szerintem még megkeseredettebb, mint én,azért írsz ilyeneket.

úgyhogy most tényleg befejeztem ezt a fórumot. innentől én már nem leszek itt.

Naná,lesz is még egy darabig:))

(nem látom a fórum címben a "kivélel Morgana"-t:DDD)