Eping (Exclusive Pumping), a baba lefejt anyatejjel való táplálása

Szeretném elmondani az elején, hogy ezt a cikket nem szakértői írásnak szánom, annyi tudásom van a témában, amennyit sikerült utána olvasnom a saját helyzetünkből fakadóan. Nem is az a célom, hogy „reklámozzam” a módszert, egyetértek abban, hogy a csecsemő ideális táplálása a szoptatás legalább hat hónapos koráig, de van olyan helyzet, amikor ez nem valósul meg, és bizony úgy is felnőnek a porontyok, egészséges és lelkileg kiegyensúlyozott kisember lesz belőlük.

Tapasztalatom szerint az anyukák (köztük én is a várandósságom idején) általában két verzióban gondolkodnak: anyatejes táplálás szoptatással vagy tápszeres táplálás cumisüvegből. Amikor valamilyen formában szóba kerül, hogy a kislányomat cumisüvegből etetem, mindig azt feltételezi az éppen aktuális beszélgető partnerem, hogy tápszeres baba. Többnyire meglepődnek, amikor hozzáteszem, hogy nagyrészt anyatejes, 10-20%-os csak a tápszeres pótlás aránya.

Mielőtt rátérnék az eping, vagyis a kizárólagos fejés rövid összefoglalására, leírnám néhány mondatban a mi történetünket: a várandósságom nagyon stresszes volt, az első trimesztert gyakorlatilag végig hánytam, a második trimeszterben az állapotom ellenére rengeteget dolgoztam, túlóráztam egy nagyon nem magánélet barát munkahelyen (ez a vérképemen is meglátszott), és a magánéletünkben is viszonylag sok váltásba fogtunk a férjemmel. Huszonegyre húztunk lapot. Maga a terhesség problémamentes volt, a babánk úgy fejlődött, ahogy a Nagy Könyvben meg van írva. A szülés komplikáció mentes volt. A kórházban töltött 3 nap eléggé megviselt lelkileg, a csecsemős nővérek nem árasztottak el a segítségükkel, azt se tudtam, merre vagyok arccal előre. A baba rengeteget aludt, nehezen volt ébreszthető (pedig nem volt különösebben sárga), és bár a szopizási technikájával nem volt gond, érdemben nem került túl sok anyatej a pocakjába, akkor sem, amikor nálam már beindult a termelés. A fogyást otthon sem tudtuk megállítani, egy hét után a gyermekorvos azt tanácsolta, hogy a lefejt tejet adjam oda neki cumisüvegből (az aluszékonysága miatt kanalas, poharas módszer nem jöhetett szóba), hogy erősödjön és akkor majd fog tudni rendesen szopizni. Az első üvegből etetés alatt végig azon drukkoltam, hogy félre ne nyeljen a baba, mert akkor is épp félálomban volt, de evett. A fogyás megállt és ha lassan is, de elkezdett gyarapodni, viszont, ha megpróbáltam cicire tenni, néhány perc után bealudt, akárhogy ébresztgettem, noszogattam, csak aludt vagy nyammogott a cicin. El voltam keseredve, mert fontos volt számomra, hogy anyatejet kapjon, bár őszintén szólva a szoptatást csak nyűgnek éreztem, úgy gondoltam, akkor sem okozna sokkal több örömet, ha flottul menne. Ekkor világosított fel a védőnőm, hogy az is opció, hogy nem szoptatok, csak fejek, és cumisüvegből adom a lefejt tejet a babának, mert egy jó mellszívóval és megfelelő rendszerrel fenntartható a tejtermelés. Nem született meg bennem rögtön a döntés, hogy ez lesz a mi utunk, kellett hozzá még néhány próbálkozás és jó sok sírás. Bár az átállás és a napirend kialakítása nem volt zökkenőmentes, most három hónappal később egy húsgombóc, mosolygós kislánnyal itt mellettem a járókájában azt gondolom, jól döntöttem és nem érzem azt, amit eleinte, hogy valamit elveszek a babámtól.

A továbbiakban általánosságban szeretném összefoglalni kizárólag lefejt anyatejjel táplálásról szerzett tudásomat, mi is a módszer lényege, hogyan lehet fenntartani a tejtermelést, miért választják az anyukák, szerintem milyen a jó mellszívó, illetve mik az előnyei és hátrányai a módszernek, főleg saját tapasztalataim alapján.

Az eping az angol exclusive pumping kifejezés rövidítése, ami lényegében kizárólagos fejést jelent, vagyis a baba kizárólag lefejt anyatejet kap szükség szerint tápszeres kiegészítéssel, nem szopizik. A cél ilyenkor az, hogy a mellszívó segítségével ösztönözzük a mellett a tejtermelés növelésére és fenntartására (illetve ha valaki már a kezdetektől kizárólagos fejésben gondolkodik, a tejtermelés beindítására is). Semmi mást nem kell tenni, mint szimulálni egy jó étvágyú babát, vagyis eleinte 2, majd 3 óránként kell fejni (ahogy a kisbabát is mellre tennénk), éjszaka egy hosszabb szünetet beiktatva, ami ne legyen több 5-6 óránál. Érdemes a fejést 1-2 perccel a mell kiürülése után is folytatni, ezzel ösztönözve a szervezetünket a termelés fokozására. Később lehet a fejések számát fokozatosan csökkenteni, ahogy beállt a kínálat, illetve az éjszakai fejést teljesen el lehet hagyni. Fel lehet úgy építeni a napirendet, hogy az etetési idő előtt 20-30 perccel fej az anya, így a baba mindig a friss anyatejet kapja meg, türelmetlenebb babák esetében érdemesebb azonban készletet építeni, hogy ha hamarabb megéhezne, csak melegíteni kelljen a tejet (nagyon sok az a 20-30 perc egy levegővétel nélkül ordító baba mellett). Fontos, hogy a kínálatot a kereslet felett tartsuk, különben a növekedési ugrásokat nem fogjuk tudni átvészelni tápszer nélkül. A kínálat többlet meghatározása egyéni mérlegelés eredménye, de legalább 10-20%-os legyen, ha van rá lehetőség és megfelelő infrastruktúra (pl.: nagyobb méretű fagyasztó). Ha a megugrott kereslet követésére növelni szeretnénk a kínálatot, érdemes a szokásos fejések mellé beiktatni un. szaporító fejést/fejéseket, ami azt jelenti, hogy 7-7-5-5-3-3-1-1 percig fejünk (duplafejes mellszívó használata esetén értelemszerűen, 7-5-3-1 percig), akkor is, ha üres a mell. (Ha duplafejes mellszívónk van, a fejések között tartsunk rövid szüneteket, hiszen szaporításnál az is fontos, hogy minél gyakrabban kiváltsuk a tejleadó reflexet.) A többlet tejet minél hamarabb tegyük hűtőbe, majd fagyasztóba (ha aznap vagy másnap nem kerül fogyasztásra). A maradék tejeket össze lehet gyűjteni, hogy fagyasztásnál kevesebb tejgyűjtő pohárra vagy zacskóra legyen szükség, itt az a főszabály, hogy csak azonos hőmérsékletű tejeket lehet összeönteni. A felmelegített tejet azonnal el kell fogyasztani, azt visszahűteni és utána újra melegíteni nem lehet. Minden egyéb kérdésre (pl.: mit lehet enni, inni az anyának, gyógyszerszedés, edzés stb.) ugyanazok az iránymutatások érvényesek, mint szoptatásnál.

Sokféle történetet olvastam azzal kapcsolatban, hogy az anyák miért a fejés mellett döntöttek. (Hozzátenném, hogy ezek jórészt amerikai anyákról szólnak, ott azért más a kultúra, illetve egészen rövid a szülés utáni szabadság, 6 hét, jó esetben néhány hónap.)

Legtöbbször kényszerűségből választották:

- koraszülött babájuk heteket töltött az újszülött intenzíven és emiatt nem volt megoldható a szoptatás

- fizikai vagy egészségügyi okok (pl.: befelé forduló mellbimbó, nyelvfék, elhúzódó sárgaság) miatt nem lehetett a babát megtanítani szopizni

- pszichés okok az anyánál (pl.: szexuális zaklatás miatt)

- az anyukának nagyon korán vissza kellett mennie dolgozni vagy tanulni

- ikerbabákat nem tudja az anya szoptatni

- túl erős tejleadó reflex, ami miatt a baba öklődik

- lusta baba, aki számára kényelmesebb a cumisüveg

Sok esetben viszont az anya már eleve úgy készült a táplálásra, hogy fejt tejet fog adni a babájának. A döntésük mögött sokféle indok lehet:

- az anya szeretné ellenőrizni, hogy mennyit eszik a babája

- szeretne nagyobb szabadságot és rugalmasabb időbeosztást, a fejéssel (a picit akár az apa vagy más hozzátartozó is meg tudja etetni, a fejés időbeosztásán pedig lehet szükség esetén változtatni)

- az első hónapokban szeretne az anya sokat fejni és tartalékot képezni, így akár hónapokkal hamarabb abba tudja hagyni a fejést, mint az anyatejes táplálást

- nem akar szoptatni.

Azok az anyukák, akik szoptatásra készültek, de a helyzetük úgy hozta, hogy fejniük kell, általában nehezebben viselik lelkileg, hogy „csak így” tudják táplálni a babájukat. Ők érezhetik úgy, hogy nem adnak meg mindent neki és emiatt nem alakul majd ki köztük a megfelelő kötődés, illetve őket könnyebben elbizonytalaníthatja a szeretteik vagy a szakemberek esetlegesen eltérő véleménye (például olyan tévhitek, mint hogy nem lehet fenntartani a tejtermelést vagy ha a mell nem érintkezik a baba szájával, nyálával, akkor a tej nem lesz megfelelő összetételű és nem tartalmazza majd a szükséges immun anyagokat stb.). Ezért ebben az esetben is (mint ahogy a szoptatásnál vagy a tápszeres táplálásnál) nagyon fontos a támogató közeg. Én szerencsés vagyok, a férjem, a családom, a védőnőm is támogatott, a gyerekorvosunk bár minden találkozó alkalmával hangsúlyozta a szoptatás fontosságát, de végső soron számára is az volt a fontos, hogy gyermek gyarapodjon, így a szükséges tápszeres pótláshoz is a receptet első kérésre megkaptuk.

A kizárólagos fejésnél, akár a körülmények hozták így, akár saját döntésünk eredménye, a legfontosabb a megfelelő mellszívó kiválasztása. Ilyen esetben a kézi mellszívót felejtsük is el, mindenképpen elektromos készülékben gondolkodjunk. Érdemes olyat választani, aminek szabályozható a szívóerőssége és stimuláló funkciója is van. A szilikonos masszázspárna az anya komfortérzetét erősíti. Ha tehetjük, válasszunk halkabb készüléket (az éjszakai, hajnali fejéseknél különösen kellemetlen az erős zúgás vagy ha fejés közben az anya nézne egy epizódot a kedvenc sorozatából). Bár lényegesen drágább lehet a dupla fejes mellszívó, de ha anyagi akadálya nincs, érdemes fontolóra venni. Rengeteg időt lehet vele spórolni. Nem csak vásárolni, de bérelni is érdemes lehet a mellszívót, bár utóbbi esetben érdemes végiggondolni, mennyi ideig szeretnénk fejni és a bérlés összköltsége nem haladja-e így meg a vásárlásét. Ugyanígy figyelembe kell venni, hogy ha több gyermeket szeretnénk, akkor a megvásárolt mellszívót tovább lehet használni. Végül, de nem utolsó sorban fontos utánajárni annak, hogy milyen kiegészítők (cumisüveg, anyatejgyűjtő pohár) illetve cserealkatrészek (masszázspárna, szilikongyűrű) kaphatóak a géphez, illetve a beszerzésük mennyi utánajárást igényel és milyen költségekkel jár.

Végezetül pedig szeretném összefoglalni néhány mondatban a teljesség igénye nélkül, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak a kizárólagos fejésnek, elsősorban a saját tapasztalataim alapján. Az előnyök közé lényegében azokat az indokokat lehet felsorolni, amik miatt az anyák a fejést választják szoptatás helyett: nagyobb szabadság, rugalmasabb időbeosztás, lehet kontrolálni a bevitt tej mennyiségét, lehet tartalékot képezni, így a baba anyatejes táplálása tovább tarthat. A hátrányok közül elsősorban a nagy eszköz- (mellszívó, cumisüvegek, esetleg sterilizáló gép, cumisüveg melegítő, nagy tartalék képzés esetén akár egy új fagyasztó stb.) és időigényt (etetés idején felül a fejési idő, mosogatás, fertőtlenítés, anyatej tárolás és melegítés) emelném ki. Nehezebb belőni a baba étvágyának megfelelő mennyiséget, ha több anyatejet melegítünk, mint amennyit a baba megeszik, a maradékot sajnos ki kell önteni. Ha megyünk valahova a gyermekünkkel, akkor lényegében a fél konyhát magunkkal kell hurcolnunk, ha idő közben fejnünk és etetnünk is kell. És végül, de nem utolsó sorban egy nagyobb növekedési ugrást nem lehet tápszer nélkül megúszni, ha nem képeztünk elég tartalékot.

Ahogy az elején is írtam, nem célom „reklámozni” a kizárólagos fejést, azért sem, mert a második gyermekünknél (amikor odajutunk), szeretnék újra próbálkozni a szoptatással az elmúlt hónapokban szerzett ismeretek és tapasztalatok fényében. De fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla. Úgy gondolom, érdemes körbejárni minél alaposabban a lehetőségeket a táplálás terén és egyéb témákban is. Nemcsak azt a módszert, amit számunkra ideálisnak gondolunk, érdemes készülni egy esetleges B és C tervvel, hogy legyen elég információnk és tudjunk magabiztosan mihez nyúlni, ha nem az elképzeléseink szerint alakulnak a dolgok, hogy olyan megoldást találjunk, ami elfogadható és fenntartható.

Kép: Az élet fája egy kicsit másképp (saját)