Az én szüléstörténeteim

Benedek története

2012.05.14-én született a kisfiam.

A terhességem mintaszerűen zajlott. A baba pont akkora és olyan volt végig, amilyennek lennie kellett.

Május 13-án este fél 7-kor, felállva az asztaltól egy pillanat alatt elöntött a magzatvíz. Felhívtam a szülésznőmet azzal, hogy nem tudom mi történhetett, bepisiltem vagy elfolyt a magzatvíz.

Megnyugtatott, hogy biztosan nem bepisiltem, szépen lassan készülődjek össze, találozunk 1 óra múlva a klinikán.

Fájások nélkül, bizonytalan érzésekkel érkeztünk a klinikára. Öltözés, vizsgálat után kaptunk egy szobát, majd elküldtek sétálni. A férjemet este 11-kor hazaküldték, mert egyértelmű volt, hogy még órákig semmi sem fog történni.

A fájások éjfél körül kezdődtek. Sajnos nagyon lassan tágultam, így a kínjaim egészen reggel 7-ig eltartottak. A szülésznőm végig mellettem volt, minden lehetséges dolgot megtett, hogy enyhítse a szenvedésemet. A férjemmel felváltva masszíroztak, kaptam gáz, amitől ugyan hánytam, de legalább megpróbáltuk. Nagyon hosszú és kemény éjszaka volt. Az ügyeletes fél óránként megvizsgált, de sajnos amíg nem tágultam, nem kaphattam fájdalomcsillapítot. Reggel 7-kor érkezett meg az orvosom és végre megkaptam az epit és az oxitocint egyszerre.

Innentől felgyorsultak az események.

Nem tudom hogyan, de egyszercsak sokan lettek a kis szülőszobában és közölték velem, hogy nyomjak, mert jön a baba. Nem tudtam, hogy hogyan kell és úgy általában semmit se fogtam fel a külvilágból. Nagyon kimerült voltam, így teljesen megdöbbentett, amikor hirtelen ott volt a szülésznő kezében a kisfiam.

Május 14-én reggel 8.:25-kor megszületett Benedek. Paraméterei szerint:

47 cm, 3100 gramm, teljesen egészséges.

Arra nem számítottam, hogy a szülés után a varrás sem túl kellemes dolog, de a fáradtságtól már semmiségnek tűnt.

Benedek érkezése ugyan nagyon fárasztó volt, de minden komplikációtól mentes.

Hatalmas köszönet érte a PTE Szülészeti Klinikának, külön Soósné Greksa Erika szülésznőnek és Dr. Panka Tibor nőgyógyásznak!

Júlia története

Védekezés mellett újra terhes lettem. Megdöbbentünk, örültünk, vártuk őt.

16 hetes terhesen rossz lett az AFP eredmény, majd a 18 hetes ultrahangon kiderült, hogy ciszták vannak a lepényen. Genetika, vizsgálatok..

24 hetesen megrövidült a méhszáj, így Ca-Mg kombit szedtem nagy dózisban végig.

28 hetesen farfekvéses lett a baba.

Minden vizsgálaton kisebbnek mérték, mint kellett volna. Szóval a minta terhesség után, egy mindenféle komplikációkkal tarkított következett.

Május 19-én este egy lakásavató buli után, nagyon fáradtan nem tudtam elaludni. Össze-vissza fájásaim voltak, sajnos semmi szabályosat nem találtam benne. Őszintén visszagondolva nem is fájt igazán. Éjfélkor mégis felkeltettem a férjem, hogy ez nem tetszik, menjünk be a klinikára. 36-37. hét határán voltam, egyáltalán nem akartam még szülni.

Fél 1-kor értünk be. Nagyon féltem, hogy majd jól lecsesznek, amiért szórakoztatom őket vasárnap éjjel Pünkösdkor.

Egy kedves fiatal hölgy vizsgált és közölte, hogy 3 ujjnyi, irány a szülőszoba.

Sokkot kaptam, mert én úgy terveztem, hogy leszúrnak, hazaküldenek és majd néhány hét múlva jövök vissza.

Kértem, hogy hívják az orvosomat. Közölték, hogy sajnos ő elutazott, szóval nem fog jönni. Szerencsémre a szülésznőm éppen ügyeletes volt, így nem éreztem annyira elárvultan magam.

Bejött az ügyeletvezető orvos, bemutatkozott kedvesen, megvizsgált, majd közölte, hogy hamarosan szülünk. Visszakérdeztem, hogy jól hallottam-e? A farfekvés miatt én mindenképpen császárt szerettem volna.

Sírva könyörögtem neki, hogy vegye ki a babát császárral, mert nagyon félek a faros szüléstől.

Tényleg nagyon kedvesen, türelmesen elmagyarázta, hogy semmi ok sincs császárra, bízzak benne, rendben leszünk.

Körülbelül 1 órán át pityeregtem és rettegtem a szüléstől. Senki egy rossz szót nem szólt, nem bántott a sírásért, nem mondta, hogy hisztis vagyok.

Nagyon gyorsan kaptam epit. Mindent úgy csináltak, hogyha mégis császárra kerülne a sor, a lehető leggyorsabban mehessünk a műtőbe.

Az előző szüléssel ellentétben itt pontosan tisztában voltam azzal, ami történt.

Az orvos elmagyarázta, hogy faros babánál kicsit másképp történnek a dolgok, ő majd ellentart a nyomásnak és visszatolja néhányszor.

Tisztán emlékszem, hogy 2:35-kor volt az első tolófájás. 2:40-kor megkérdeztem, hogy 3-ra ugye megszületik a baba. Kinevettek és igazuk lett, mert 2:42-kor a következő nyomásra megszületett Júlia baba.

46 cm, 2330 gramm.

A súlya miatt elvitték az intezívre. A szülész még ekkor is a lelkemet ápolgatta. Megnyugtatott, hogy a baba egészséges, ez csak a protokoll.

Szerencsére igaza volt, mert 2 nap múlva kiengedték Júliát az intenzívről és másnap haza is jöhettünk.

Nem tudom leírni és megfogalmazni, hogy mennyire hálásak vagyunk Dr. Varga Tamásnak ezért a szülésért. Természetesen köszönöm a szülésznőm Erika és a férjem ismételt jelenlétét is.

A konklúzió számomra a két szülésből az, hogy az embernek, ha megteheti, szüksége van fogadott orvosra, mert megnyugtatja a lelkét és ez a biztos pont végtelenül fontos dolog a szülésnél. VISZONT attól, hogy nincsen fogadott orvos vagy éppen nincsen ott, a klinikán ugyanazt a színvonalas ellátást fogja kapni a szülő nő.

Melinda