Epidurális érzéstelenítés (beszélgetés)

Milyen jó olvasni végre a pozitív sorokat! Tényleg remélem, hamarosan valamelyik babázó fórumon látlak majd. :) Ha sportoltál, akkor meg pláne semmi gond nem lesz szülésnél!

Van egy barinőm, aki meg a terhességtől félt, a férje meg már teljesen odavolt egy babáért. Habozott hónapokig. Ahányszor meglátta a pocakomat, annyiszor egyre nagyobb kedvet kapott a terhességhez, én meg szép lassan rábeszéltem, hisz nincs ennél csodálatosabb dolog a világon! Olyannyira sikerült, hogy már ő is kismama, jaunárban szül! :)

Nagyon köszönöm hozzászólásod!

Örülök, hogy ilyen őszintén írtál :)Mint előző hozzászólásomba is írtam, nagyon megkönnyebbültem és igazán örülök, hogy el indítottam ezt a fórumot!

Éveken át sportoltam és sokszor voltak izomfájdalmaim, sokat nyújtottunk, meg minden féle finomság :) Tehát a tágulás fájdalmától nem félek, tudom, hogy jó szar lesz, de valahogy még se rettegek tőle. A mumus számomra a kitolás volt? (talán már volt?!?). A gátmetszéssel járó sérülésből fakadó fájdalom. Hú!!!! :S Azért még mindig megborzongat :). Eddigi életem alatt nem sok "véres" sérülésem volt ezért rettegek attól, hogy "belém vágjanak"! Viszont most, hogy mondjátok: "Az nem is fáj!", hát ... :) Tényleg kezdek megnyugodni :)

Még egyszer nagyon köszönöm, nem csak neked, hanem a többieknek is, mert szerintem el sem tudjátok képzelni, hogy mekkora "feszültség" volt ez miatt bennem. A félelem és a baba utáni vágy :) Nagy megkönnyebbülés, hogy nem azért tudok örülni az esetleges terhességnek mert "úgy" szeretnék babát, hanem mert kisebb a félelem! Nagyon sokat számít, köszönöm.

Na, ná! :D Szerintem a csapból is az fog folyni ;)

Egyébként kiírtam egy szavazást és tényleg a tágulás fáj a legjobban!!! :D Olyan boldog vagyok! Én az olyasfajta fájdalomtól nem félek. A vége borzaszt el, de azt mondják, hogy a baba kijövetele nem is vészes :D Azért jó, hogy már ezt tudom :)

Én 8 hete szültem a kislányomat,az egész terhességet nagyon "lazán" fogtam fel,úgy értem,úgy voltam vele,hogyha nők millióinak évezredek óta megy,akkor nekem se fog megkottyanni....Tévedtem.Végighánytam a fájásokat,24 órát vajúdtam,ebből 5 óra volt az igazán pokoli. Viszont a kiscsaj 2 nyomásból kint volt,és az a 2 nyomás volt életem legjobb érzése. Az,hogy végre tehettem valamit,végre kezembe vettem a dolgok menetét,végre éreztem,hogy közel a vége...szóval nyomtam,mint a kisangyal. A gátmetszésből SEMMIT sem éreztem,csak az olló nyisszantását hallottam,abból konstatáltam,hogy megtörtént.

Mindezt azért irom le,hogy 1.,ne félj a gátmetszéstől,fölösleges, 2., a tolófájások meg se kottyannak a táguláshoz képest, 3., én azt hittem,simán birom,mégis majd meghaltam. Nyakam teszem rá,hogy te pedig a nagy félések után,ha odakerülsz,csak nézel majd nagy szemekkel,jééé,csak ennyire fáj? :)

Ha mindez még nem elég vígasztaló,csak azt tudom még mondani,hogy sokan mondják,hogy a szűlésük volt életük legszebb élménye. Hát én nem mondok ilyet. A szűlés a legrosszabb volt,ami valaha ért engem,de az utána következő 2 óra,a kötelező pihenő...Amikor ott feküdtem,halálosan kimerülve,nyakig véresen,párom is remegett a fáradtságtól,nem ettünk,nem ittünk nem aludtunk 38 órája,ugyebár,és letették mellém azt a kis csomagot...könnybe lábadok most is ,ha csak rágondolok. Sose látsz majd szebb,tökéletesebb,bájosabb lényt,mint az újszülött kisbabád. Az a 2 óra volt életem legszebb élménye,egy olyan érzelmi tébolyultság,hogy csak kapkodod a fejed...a lehető legjobb értelemben.

Szóval a lényeg,hogy a beteges félésnek semmi értelme,az a baba nem marad bent semmiképp...viszont nem attól félsz,amitől kéne. Kis szerencsével,gyors szűlésed lesz,nem fogsz sokat vajúdni.A gátmetszés ,a tolás az piskóta. Engem 45 percig varrtak,mert a kisasszony bent felsértette a hüvelyfalat,amikor jött ki...

De mondom,majd ha ott leszel,ha túl vagy rajta,el fogsz ámulni,hogy létezik ilyen érzés is,és tényleg,meg fog szűnni hátralévő életedre a félelmed a fájdalomtól.Mert egy fájdalom sem értelmetlen,és ennek van a legtöbb értelme a világon.

Tényleg nem kell félned. Az epidurális az nagyon jó és hatásos. Nekem semmi bajom nem volt szülés után! Boldog voltam, és akik láttak, azt mondták, nem is látszott rajtam, hogy szültem. :) a gátmetszést én sem éreztem. Amikor meg ott volt a feje a babának, szinte megkönnyebbültem, nekem a második nyomásra kicsúszott a drágám. :)

A vonzás törvénye szerint minél inkább félsz valamitől, annál inkább bekövetkezik, mert azt vonzod magadhoz! És ezt tapasztalatból mondom, hogy igaz. El kellene olvasnod egy-két könyvet a vonzás törvényéről, keresd a neten, menj el könyvtárba, biztos vagyok benne, hogy az segítene. És megszűnik a beteges félelmed. Nekem segített, amikor műtöttek egy évvel ezelőtt. Amikor kiderült, hogy van valami baj, teljesen összeomlottam. Nekem még soha semmilyen bajom nem volt, a szüléskor és terhességem alatt voltam életemben először és utoljára kórházban! Magamba zárkóztam teljesen, még a szerelmemet is elüldöztem. Aztán elolvastam pár könyvet, és mintha kicseréltek volna. Azóta így élek. :)Műtét másnapján a viziten az orvosok szinte megijedtek tőlem, annyira feldobott voltam, felültem az ágyon, és fólig ért a szám. Haza is engedtek, pedig úgy volt, 4 napig kell maradnom. Tudtam, minden rendben les, és úgy is lett. A családom ideges volt, én higgadt. Most is úgy fogok menni szülni. :) Remélem, segíthettem neked.

Nekem mondod! :D Tanultam is róla, de egyszerűen rettegek :( Beszélgettem orvossal is a dologról, de nem lett jobb a helyzet.

A fogorvossal is úgy voltam, hogy senki sem akart vállalni, mert annyira féltem a fájdalomtól, hogy már a váróban krokodil könnyek jöttek és szó szerint reszkettem, mint egy nyárfa levél. Nem tudta úgy lefogni az asszisztens a fejem, hogy ne remegjen. De ez már megoldódott :D Találtam egy megfelelő orvost, akinél még a székbe sem kellett beülnöm és a fogaim megnézéséhez is a röntgen használta :D Aztán a 2. konzultáción már ki tudtam neki nyitni a szám, hogy belenézhessen hátra tett kézzel :D Persze nem a fogorvosi székben ;) azóta hozzá járok és nem mondom, hogy oroszlán vagyok, de simán mennek a dolgok ;)

Viszont a szülésnél azt hiszem nincs olyan, hogy kis lépésekben :( Egyszerűen nem tudom mit csináljak, hogy megszűnjön ez a beteges rettegés.

Azért nyitottam ezt a fórumot, mert úgy gondolom, hogy ha sikerül olyan kórházban szülnöm ahol van EDA, akkor nyugodtabb leszek és nem görccsel a testemben kell kibírnom 9 hónapot. :( Meg attól is tartok, hogy a baba is megsínylené a bennem keletkező "feszültségeket". Szóval aki tud valami megoldást igencsak beszariak részére az ne habozzon megosztani velem! Szükségem van rá.

Lia77!

Aj-jaj elolvastam :S Ne haragudj, hogy ezt mondom, de az én szemszögemből nem meggyőző :S A leírtak alapján csak arra tudok gondolni, hogy magas a fájdalomküszöböd :( Viszont az enyém szerintem igen alacsony, ha csak rágondolok már fáj is :(

tapasztalatból mondom és még elég friss. Szülés közben a gátmetszést nem éreztem . De ha eljársz intimtornára nem is biztos, h kell. Nekem sem kellett volna, ha időben elmegyek.

Maga a szülés, mint folyamat , fáj, de én EDA-val szültem és ha elolvasod a szüléstörténetemet láthatod, hogy nagyon szép élményként éltem meg. Nekem a szülés utáni pár óra rosszabbul telt, mint maga a szülés.

hát attól ne félj. Nem lehet leírni de ha egy fájdalom lehet jó akkor ez az.

spinálissal nem lehet szülni, mert egyrészt az bekerül a szervezetbe és károsodik a gyerek, másrészt ha nem érzed mikor jön , hogy nyomod ki ? nem mellékesen elhiheted : a tágulási fájdalom sokkal rosszabb.

:D Én pont a végétől félek :S

A tágulás miatt fellépő fájások valahogy nem tűnnek olyan rémesnek, mint a vége. Szóval az EDA nem is "hat" konkrétan a világra jövetelnél fellépő fájdalomra? :(

A spinális érzéstelenítésről még nem hallottam. Van ahol lehet olyat is kérni szülésnél? Bár ha ez ténylegesen az egész altestet érzéstelenné teszi, akkor azért elgondolkoznék rajta :S Az epidurális az nem tűnik annyira veszélyesnek.

Sziasztok!6 éve szűltem császárral és gerinc érzéstelenitővel.Akkor nem fájt a fejem csak belázasodtam tőle.A barátnőm fél éjszakát ott ült mellettem és cserélte a borogatást mert annyira rosszul voltam tőle.Remegtem a láztól.

Most 2 hete műtöttek és szintén ezzel a módszerrel.Pánikolok az inyekciótól és annyira féltem hogy görcsös volt a testem és 3-szor szúrt a doki mire sikerült beadnia.Nem fájt annyira csak hirtelen ahogy beadta levert a viz és majdnem hánytam.De egy perc múlva semmi bajom nem volt.Hanem a műtét után volt iszonyatos fejgörcsöm.Napokig.Még akkor is amikor hazaengedtek a kórházból.Alig tudtam hazajönni.Egyből rohantam hányni.Pedig ittam rendesen az előirt adagot.Kávét még energiaitalt is.mert azt mondta az orvosom sok koffein kell ilyenkor és kiviszi a fejfájást.Szóval én nem jól viselem sajnos.Pedig szeretnénk babát és az is valüszinű csűszárral lesz és akkor is ki kell bitnom.

Ha simám szűlnék csak a végső esetben kérném!

Hopszi! Két hozzászólás és máris összekevertem a neveket! Bocsi :)

Szóval koppanya gondolom az altatásban nem fájt a császár :D és remélem Hóemberke, te pedig beszámolsz a szülésről részletesebben ;)

koppanya, és valójában fájdalom mentes szülésed volt, vagy szinte fájdalom mentes?

Én nagyon félek a fájdalomtól :( Egyszerűen rettegek tőle. Gyermekkoromban óvtak a szüleim, így nemigen voltak baleseteim. Eddigi életem során 4x volt csak felületi horzsolás a testemen. Igaz, hogy átéltem egy lábtörést is, de az annyira se fájt, mint mikor elhasaltam és lenyúztam a térdem :)

Igazából csak a fogorvosnál érzetem fájdalmat (9 évesen), de az annyira fájt és olyan emlékeket hagyott maga után, hogy csak altatásban tudták megcsinálni a fogaim :(

Most felnőtt koromban meg ugyanúgy óvom testi épségem, mint ahogy szüleim korábban tették :) Mondjuk ez szerencsés is, mert egy hámosodási problémában szenvedek, ami miatt az összes sérülésem csúnyán hegesedik.

Szóval egy beszari, rettegő emberke vagyok, ezért nagyon érdekel az epidurális, mert ha tudnám, hogy biztosan van lehetőségem, úgy már azért nagyobb mellénnyel állnék a dolgokhoz ;) Nagyon szeretnénk kis babát, de ha arra gondolok, hogy meg kell szülni akkor még sírni is tudok a félelmem miatt :( Szerencsére a párom tiszta szívéből szeret, így ilyen retegszisz módon is elfogad, de jó lenne egy gyermek! :)

Szia!

Nekem adtak, de az már 14 éve volt. Sokat olvastam róla előtte, és rettenetesen féltem tőle, mert veszélyes. nem beszéltük meg előre az orvossal, hanem épp ügyeletben volt egy altatóorvos, aki ki volt erre képezve, és megkérdezte a dokim szülés közben, hogy mi lenne ha... Nagyon féltem tőle, de nem bántam meg!!! A szülésről csak szép emlékeim maradtak, bár tény, hogy könnyű szülésem volt. Este 11 után értünk be a kórházba, még gyenge fájásokkal, csak a magzatvíz miatt fogtak bent, mert kétes volt az állapota. Ennek ellenére hajnali 5:30-kor szinte csak úgy kicsusszant a kisfiam. :)

Augusztusban újra szülni fogok, sokat gondolkodtam, nem tudom, kérni fogok-e érzéstelenítést, ezért én is kíváncsi vagyok a véleményekre.