Epeműtét, epebetegség - tapasztalatok (beszélgetés)

írtam a másikban :)

némi hasfájást és továbbra is tartó (bár számomra egyáltalán nem aggasztó) hasmenéstől eltekintve minden OK.

strandolni járok, gyereket emelgetek... és megyek orvoshoz, hátha máris rábólint a tesó-projectre.

nekem még sosem okozott gondot, bár jobban belegondolva ennek az lehet az oka, hogy nem eszem fűszeresen, nem eszek zsíros kajákat, pörkölteket, rakott-cuccokuat, káposztaféléket... ezeket sosem ettem meg. az a kevés, ami nem epe-barát, a halászlé, a kávé meg a csoki, amiket eszek...

egyenlőre úgy terveztem, hogy 11 nap műtéttel együtt... aztán meló. majd kiderül :)

Mindenképpen tedd meg, mert ha elzáródik, pokoli görcs vár rád...

Pikkpakk túl leszel rajta, nem rosszabb a szülésnél, azon meg már túl vagy, és kibírtad, úgyhogy hajrá!

no, köszi :)

rengeteg apró kövem van. panaszt sosem okozott, de most nagyon rámijesztettek. 3 éve még nem számított, nem volt ki miatt számítson, de most itt a gyerek :) és miatta nem mindgey, hogy egészségesen, vagy betegen vágok bele.

ami nálam is félő és amivel riogatnak, hogy olyan picik, hogy akármikor elindulhatnak, de ahhoz elég nagyok, hogy ha már elindulnak, el is akadjanak... a hasnyálmirigygyulladás meg pikk-pakk kialakul a semmiből. szóval rászántam magam...

amúgy 7 éve tudok róluk, és eddig egyedül a gasztrósom beszélt le a műtétről... de mivel hozzá mág 3 éve nem volt szerencsém, így gondoltam, amíg nincs bajom, belevágok.

Én is előtte vagyok...

Tele vagyok kövekkel..

Már megvan a beutaló a sebészetre, még el kell jutnom oda...

Tompán érzem nonstop, hogy szúr, de elviselhető...Vigyázok mit eszek...

Zsírosat nem szabad...

Tartok a műtéttől...

Szia!

Én túl vagyok rajta. Egy pár évvel ezelőtt néha-néha voltak görcseim, de általában hányás után mindig elmúlt minden. Akkor még nem is gondoltam, hogy epe... pedig az volt. Egyszer aztán az istenért nem múlt el, ügyeletet kellett hívni. Kaptam görcsoldókat, de semmit nem segített. 2 nap után azt mondtam, hogy nem érdekel mi lesz, induljunk el valahova, mert megőrülök.

Rögtön ezren körülöttem, branül, infúzió, majd az uh... és a felismerés: tele vagyok kövekkel, és egy nagyobb elzárta a vezetéket. A véreredményeim iszonyat rosszak lettek, és bár sos kellett volna a műtét, ilyen állapotban nem merték megkockáztatni... Még 3 napig csak infúziót kaptam , enni egy falatot sem bírtam, mert ahogy lement egy morzsa, rögtön jött a görcs. Kétszer megpróbáltam, aztán feladtam... :)

3 nap után rendeződni látszott a vérkép és akkor hajrá.

A műtétből semmire nem emlékszem...

Utána még 2 napig voltam bent, a 3. napon hazajöhettem. Nem mondom, hogy leányálom volt, és, hogy nem fájt, de napról napra jobb lett. Utána kicsit körülményes volt a fürdés, a tisztálkodás, de nem lehetetlen megoldani.

1 hónapig voltam itthon, utána mehettem dolgozni.

Kaja terén: azóta is mindent ehetek (na jó, utána pár hónapig figyelni kellett, de erről kaptam egy listát akkor), semmitől nincs semmi bajom. De ez is egyénfüggő. Nővéremet is műtötték, Ő mégsem ehet pl káposztát, mert iszonyat rosszul lesz Tőle.

Én azt mondom, hogy ne félj belevágni, főleg, hogy , ha már volt görcsöd...

Sok sikert!

Tudom, van néhány ilyen fórum... de halottak már :/ nekem meg most időszerű, nagyon. délelőtt voltam a sebészeten, 13-ára kaptam időpontot műtétre.

Nem mondom, hogy nyugodt vagyok... de egyenlőre azt sem tudom, mennyi idő lesz, mikor megyek haza, mikor kezdhetek dolgozni... és a legfontosabb: mikortól nyúzhat újra a 2,5évesem :)

ja, és persze az étkezés... mintha nem is lenne fontos :) pedig az...

Szóval ha előtte állsz, túl vagy rajta, nem szántad még rá magad... mesélj!