Elvesztettem "mindent"! (beszélgetés)

Sajnos,sok embernek még mindig vannak fenntartásai az örökbefogadással.

Minket ez nem érdekel.

Volt aki megkérdezte,hogy mi van ha a szülők loptak csaltak hazudtak,és ez a vérében van.....

Ezt válaszra sem méltattam.

11.-én volt 2 éve a műtétem,de még most is elsírtam magam.

Mi fizettünk is orvosoknak..Mentünk magánklinikára.

Ha nem ebbe az országba születtem volna,nem így alakult volna.

Vajon más országok miért képesek mindent megtenni?Kísérletek méh átültetésre,gyógyszerek,lehetőségek meddőségre.

Vajon miért van az,hogy egy itteni híresség,mégis szülhetett,annak ellenére,hogy sajnos lehetősége nem lett volna rá,mert nem volt petefészke.Ez bárki másnak vajon mennyibe kerülne?Egyáltalán lenne esély ilyenre egy "hétköznapi" Nőnek?

Nem hiszem.

azért az senkiben sem merül fel, ha a 11év alatt mondjuk az egyik doki is normálisan állt volna a kérdéshez, akkor ez nem történik meg? és még simán megmenthető lett volna a dolog?

utálom, hogy csak akkor van az ember jó kezekben, ha fizet mint a katonatiszt, amúgy le se szarják a probléámáját, akár meg is halhatott volna a fórumindító...persze a dokik abból is kivágták volna magukat, hány műhiba miatt börtönben csücsülő dokiról hallottunk? és még ők sztrájkolnak, hogy kimennek külföldre, mert kevés a fizetésük! hát kinek nemkevés? először talán végezzék normálisan a munkájukat!!!!!!!!!

mondjuk pont azért, mert erre ők esküt is tesznek..

a fórumindítónak: írta valaki az elején, hogy 2 örökbefogadott kislánya van, majd született egy kisfia és mind a 3 babát ugyanúgy szereti! ne aggódj, a szeretet, nem azon múlik, hogy vérszerinti-e...nálunk az első baba inszeminációs, erre itt az egyik fórumon megkérdezték tőlem, hogy őrá nem nézek-e máshogy, ez nem jut -e eszembe?! mondom mi van? nem is értem a kérdést! soha nem jut ez eszembe a szeretet kérdésében, a szeretet nem itt kezdődik

Hűűű... nehezen találok szavakat!

shelby999 igazából mindent elmondott! Én is csak csodálni tudlak az erőd és kitartásod miatt!

Nem tudlak sajnalni, mert teged nem sajnalni kell, hanem egyszeruen csodalni! Lehet, hogy kozhelynek fog hangzani, de Hosno vagy! Csodald te is magad, ennyire kegyetlen dolgokon hanyan mennek keresztul, szerinted? Tisztaban vagy azzal, hogy mekkora lelki ero lakozik benned?! Tisztaban vagy az akaraterod szintjevel?

Mindazok, akik elolvastak szenvedeseid, erot meritettek maguknak, hogy folytassak, hogy ne adjak fel. Tisztaban vagyok azzal is, hogy nem azert nem adjak fel, mert mas rosszabb helyzetben van, hanem azert, mert a torteneteben meglattak a rejtett eselyt. Hogy igenis van mod a folytatasra, a kuzdesre, es kell kuzdeni.

Azzal, hogy megosztottad velunk, erot adtal nekunk, hogy folytassuk es vallaljuk ezt a kegyetlen sorsot, amivel nehanyunkat sulyt az elet.

Teljes szivembol kivanom, hogy az eleted egy Hosnohoz melto legyen!

Kedves Annye75!

Pár napja kezdtem ezt a fórumot olvasgatni, teljesen új vagyok itt. Az én szemembe is könnyeket csalt a történeted. Én is hasonló helyzetben voltam (bár nem ennyire súlyosban) pár évvel ezelőtt. Nagy elhatározás kell az örökbefogadáshoz. Csak akkor szabad vállalni, ha már mind a ketten akarjátok!!! Jó egészséget és kitartást kívánok Nektek!

Én és a férjem megtettük ezt a lépést, ami életünk legjobb döntése volt!!!

Szívesen megosztanám Veletek a történetemet, de még nem látom át teljesen a fórumot. Ha megírná valaki, hogy hová tudom megírni (nem hozzászólásként, hanem történetként) nagyon megköszönném.

Szió!!

Én is megkönnyeztelek. Le a kalappal a kitartásodért és persze a férjed támogatásáért.

Tiszta szívből kívánom, hogy Te is átéld azt a csodát amit csak egy gyermek adhat Neked :)

Mindenkinek köszönöm,ezt a rengeteg biztatást,jelet!

El sem hiszitek mennyi erőt ad ez a rengeteg jó szó!

És akinek segített tovább küzdeni a cikkem,azoknak üzenem,nem szabad feladni...

Én is küzdenék még ha lehetne..

Drága Katimamo.

Én azt hiszem,közel sem ért akkora fájdalom engem mint téged.

Hiszen te elveszitetted a 22éves fiad.

Én belehaltam volna.

Hős vagy a szememben,hősként ébredsz minden nap,már lassan két éve Janika nélkül!

Kicsi Ágim!

Kevés ember nem tette volna meg azt,amit én is.Mikor először láttalak alig voltál 8éves,a kicsi arcodat maszatosan,a karodon kék lila foltok,vérszerinti szüleid bántalmazásaitól.

Akkor én még csak 20éves voltam,de megpróbáltalak óvni,védeni,és terelgetni a magam módján,és a lehetőségeimhez mérten..

Az esküvődön boldogan.könnyes szemmel vittem a gyűrűdet,és a kisfiad születésekor éjjel szaladtunk be hozzád a kórházba.

Ma már a második babádat várod,akit én is ugyan úgy fogok várni,mint Domit vártam veled.

Tudod,hogy itt vagyok neked,és ez így lesz ezentúl már mindig!♥

szia drága annye.

á, én nem bőgök ám, gondolhatod, nem birom abbahagyni. tudod, én esténként ha tudom, elolvasom a naplódat. és ezek után még az a "kedves anyós," ott tesz keresztbe ahol tud. én tényleg nemtudom, mennyi szenvedést kell egy embernek kibírni. nagyon sok erőt, kitartást, és türelmet kívánok neked.

és legfőképp egy nagyon aranyos kisbabát. ha valaki megérdemli, akkor az te vagy.

sokat gondolok rád. puszi. kati.

Annyenak, és Nektek is egy kicsit, többiek!

"A nő olyan erők birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert. Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni. Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.

Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.

Dalol, mikor sírni volna kedve.

Sír, amikor boldog és nevet, mikor fél.

Harcol azért, amiben hisz. Kiáll az igazságtalansággal szemben. Nem fogadja el a "nem"-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást. Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson. Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél. Szeretete feltétel nélküli.

Sír, ha gyerekei győzedelmeskednek.

Boldog, ha barátai jólvannak.

Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.

Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal.

De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.

Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.

Egyetlenegy hibája van.. Sokszor elfelejti mennyire értékes..."

Az, hogy nő vagy-e, nem kérdés. AZ csak tőled függ. NE feledd, a magadról alkotott kép sokat nyom a latban mások szemében is.

Amikor megszületett az első kislányunk, néztem-néztem a kis csmagot és azt gondoltam, milyen különös, hogy az enyém. Nem éreztem azt, hogy pont az enyém. Szerettem, mint ahogy szerettem volna bármelyik kisbabát. Később, látva a húgom viszonyát a kislányomhoz, rájöttem, az anyai szerett nemcsak a "saját" gyerekünk iránt alakulhat ki. AZ unokanővéremnek nem lehet gyermeke. A férjem nagybácsijának szintén. Amikor összekerültünk, reális esélyként foglalkoztunk a gondolattal, hogy nem lehet gyermekünk. (A férjemnek egészségügyi problémái is voltak, melyek alapos okot adtak erre a lehetőségre.)ELültünk beszélgetni a dologról. Én azt mondtam, hogy mindenféleképpen anya akarok lenni. A saját gyerekem, vagy fogadott gyermek anyja. A férjem osztotta a nézetemet. Később mindkét gyermekünk azonnal megfogant. Köszönöm őket a Mindenhatónak.

De nem szabad feledni azt se, mennyi gyermek éhezi a szülői szeretet...Mindenki lehet szülő. NE fosszátok meg magatokat ettől a lehetőségtől. Meg fogjátok látni, szeretetek semmivel se lesdz kisebb, mint a biológiai szőlk szeretete gyermekük iránt. Sőt...

Neked van egy unokád és van egy fogadott lányod is!Tudom nem olyan, mintha Te szültél volna, de én biztos vagyok benne, hogy egyszer valamilyen módon megadatik neked!Ha tehetném a manónk születése után neked adnám a méhem és mindent ami szükséges ahhoz, hogy Neked is legyen egy saját manód!

Végig tudtam mi zajlik veled, többnyire minden műtétedről tudtam még akkor is, ha soha nem adtad elő annyira tragikusan mint amennyire valójában az volt...Most viszont ömlöttek a könnyeim a történeted olvasása közben.Gyűlölöm az anyósod, mert tudom miatta érzed most ennyire rosszul...

SOHA ne felejtesd el bármi történik is én NAGYON SZERETLEK!!!!!!Mert nekem te vagy az Anyukám:)

Annye!

"Nő vagyok egyáltalán?" Ezt a kérdést Te tetted fel Magadnak!! Miért szerinted mi vagy? Egy nő nem attól nő,hogy van méhe vagy nincs,szül e gyereket vagy nem!! hanem attól nő,hogy ad magára,kecses,kedves és,ha elesik,akkor feláll és tovább halad az élet rögös útjain. Hidd el,hogy nem azért nevezne senki nőnek,mert életet adsz egy gyermeknek.Nézz csak körül! mennyi nő dobja el a kicsit,miután megszülte. És mégis nők maradnak. És az igazán NŐ Te vagy,hogy ezt végig tudtad csinálni! Én azt mondom,hogy emeld fel a fejed és nézz előre! Ne félj! Leszel még nagyon boldog az életben! :)

Pont erre gondoltam én is.

Én 4 babát veszítettem el. De most olyan "egyszerűnek" tűnik az én gondom egy ilyen borzalmas történet olvasása után...

Neked, Annye pedig lesz egy babád akiből csodálatos embert fogsz nevelni, aki talán már most arra készül odafent, hogy jöhessen HOZZÁTOK!

Ez tényleg nagyon szörnyű ami veled történt.És valahol az orvos hibája hogy nem vette észre a betegséged.De legyen benned az hogy amit az úr elvesz az egyik oldalról visszaadja a másikon.

Van egy olyan férfi melletted aki tényleg "jóban-rosszban" veled van.És vár rátok egy pici gyermek akinek megadhatsz mindent amit az igazi anyukája nem akart.Veled az az úr szándéka hogy segíts máson.Hidd el így is nagyon boldogok lesztek!!!

Remélem minden könnyen fog menni és egy angyalka érkezik hozzátok!!!

Rettenetes ami veled történt.....belegondolni is félelmetes.Remélem hogy minnél hamarabb rendbejössz lelkileg és testileg is .......és ha már felkészűltetek akkor mihamarabb lesz egy kis angyalkátok.Sosem az a a lényeg hogy ki szüli a gyermeket hanem ki neveli,védi,félti,óvja....és SZERETI.

Szorítok értetek,hogy boldog életetek legyen!

Nem bírom abbahagyni a sírást. Az jutott eszembe, minden csak nézópont kérdése. Amikor elveszítettem a 2 babámat, azt hittem belehalok. Ma is nagyon fáj, pedig már van 2 gyönyörű gyermekem. De mi ez, a te sorsodhoz képest.

Biztos vagyok benne, hogy semmi nem történik véletlenül. Van valahol egy kicsi lélek, aki csak arra vár, hogy Te rátalálj. Hogy igazi, szerető anyukát kapjon személyedben. És hogy az elhagyott gyerekek szomorú sorsa helyett, meleg otthonban és szerető családban nőhessen fel. Hogy Te lehess az ö drága anyukája!

Tiszta szívből szorítok értetek! Kérem majd a Jóistent, mihamarabb egymásra találhassatok! :)

Eggyüttérzek veled nagyon sajnálom, hogy ilyen gyötrelmeken kellett keresztül menned.

Mi szerencsések vagyunk mert megadatott, hogy gyermekünk lehessen, de mivel nehezen estem teherbe már beszéltünk -önmagunk nyugatásaként-, hogyha nem menne akkor örökbefogaunk. Nemrég volt a tv-ben egy pár akinek egy végzetes orvosi hiba miatt a méhét a doktor eltávolította és nem lehetett saját gyermeke, az egyik forumon összetalálkozott egy nővel aki a 3. gyermekét szerette volna nyíltan örökbe adni. Nem ástam magam bele a dolgoba ez hogyan működik, de talán van módja annak, hogy ne keljen hosszú évekig várni egy kisbabára akit én hiszem, hogy ugyanúgy fogtok szeretni mintha vérszerinti gyermeketek lenne. Őszintén kívánom, hogy végre igazán boldogok lehessetek!