Elvesztettem a keresztfiam (beszélgetés)

Én ezt nem így látom,csak hozzáállás kérdése.

Ha előtte nagyon jóban voltak,akkor most miért ne lehetnének.

Persze,mi nem tudhatjuk pontosan,hogy is történtek a dolgok,meg ugye a csalódott fiú is telebeszélhette a testvére fejét.

Így még inkább érthető, miért ragaszkodsz annyira a keresztfiadhoz.

Én sem tudnék okosabbat tanácsolni, mint szafaripók (45.). Bár nem lesz könnyű, mert jó pár év eltelhet, mire át tudod adni annak bizonyítékait, hogy mennyit gondoltál rá, s jó kis büntetés lenne, ha a gyerek számon kérné az anyját.

Vagy történik valami csoda (esetleg a te óvatos közeledésed hatására), és a korlátolt anyja észhez tér.

Két dolog jutott eszembe az írásodról, annak ellenére hogy a lényegi mondanivalóddal maximálisan egyetértek.

Egyrészt a ruhára és egyebekre való pénz megkeresése bár a szülő feladata, ez a gondozás-ellátás része, nem kifejezetten nevelés a szó szoros értelmében, míg a közös programok már inkább ebbe a kategóriba tartoznak (nem azt mondom természetesen, hogy ez egyenlő azzal, hogy néhanapján valaki levisz egy kisgyereket magával a boltba.)

Másrészt sokaknak furcsa lehet, de van olyan, hogy egy szakítás után a volt párunk családjával megmarad a jó viszony, akár a barátság. Én a mai napig is tartom a kapcslatot egy volt barátom nővérével, sőt, szüleivel is, míg a volt barttal nem. Ott voltunk egymás esküvőjén, stb. Nem állítom, hogy nem furcsa, de nálunk valahogy természetes volt, hogy attól, hogy az öccsével eltávoldtunk egymástól, a mi kapcsolatunk még nem kell, hogy változzon. Igaz, a legnagyobb békében szakítottunk, semmiféle sárdobálás, egyéb fel sem merült.

Nos hát nehéz de ha hivatalosan is te vagy van jogod hozzá.Esetleg beszélj egy ügyvéddel kérd ki tanácsát.Lehet azt mondja állj le de lehet tudna valami okosat mondani.

Nekem a keresztanyámat a saját unokájától tiltották el.És mivel joga van láthatásra megítélte a bíróság is.Persze hosszú idő volt.Ki nem állhattak egymást a nővel most meg már tök jóban vannak.Szóval idő kell és kitartás.Ne add fel én sem adnám semmi esetre sem.

Fiatal vagy írod hogy nem lehet saját gyereked lehet azért is ragaszkodsz hozzá ennyire.De tudom mit érzel:-(

Én is imádom a gyerekeket.Saját gyerek méhed az van lombikkal lehetne babád nem (nem a te petédből )?

Remélem mielőbb dűlőre juttok.

szociálpedagógus vagyok-csaldádsegítőben dolgozom.

sajnos nem lehet saját gyerekem...kivették a petefészkeimet :(

mikor történt ez, várj türelmesen pár hetet, majd beszélj a pappal ha nem enyhülnek, hátha van ötlete

vagy/és új párt keress akivel jöhetnének a saját gyerekek

mi a szakmád? gyerekekkel kéne foglalkoznod:)

Hát, sajnálom, hogy a másik fél ennyire képtelen az orránál tovább látni...:(

Talán idővel változik a helyzet.

Talán Neked is írni kéne egy levelet. Indulat, vádaskodás nélkül - talán akkor elgondolkodna...

Ha nem, minden születés és névnapján, gyereknapon, karácsonykor, mikuláskor, húsvétkor, stb. írj egy levelet a gyereknek. Meg tegyél félre minden alkalommal pénzt (mintha ajándékot vettél volna)

Idővel oda tudod adni neki, ha még mindig fontos lesz, amit gondolok, hogy igen. És legalább a gyerek fel fogja fogni, hgoy nem a te hibád, hogy nem lehettél vele...

És mégse tudjátok megbeszélni felnőtt emberek módjára? Legalább a kisgyerek kedvéért???

Nem indulatból, hanem nyugodtan...???

NAgyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél.

Én azt gondolom, hogy ez hatalmas hülyeség a gyerkőc szüleinek a részéről.

Esély sincs rá, hogy békét teremtsetek egymás között? hiszen nekik is fel kéne ismerni, hogy ha az exed elfogadta, akkor nekik sincs okuk haragudni.

Korábban jóban voltatok a majdnemsógornőddel? mármint az exedtől függetlenül?

hivvatalosan is-volt keresztelő mikor egy éves lett.

nem szépen váltunk el-hála az anyának,mármint az anyós jelöltömnek. Az exemmel nem volt gond-amikor úgy döntöttem nekem itt a vége a kpcsolatunknak, ő elfogadta. Megbeszéltük, hogy mi lesz az enyém mi marad meg neki-hisz 3 év alatt sok dolgot vettünk közösen. Aztán mikor az anya megtudta jött cirkuszolni, hogy nehogy elmerjek vinni bármit is a lakásból-elég csűnyán összvesztem az anyávval-talán ezért is nem vagyok szívesen látott személy a családnál.

"Hivatalosan" is a keresztanyja vagy? Mármint volt keresztelő, és ott te lettél a keresztanya? Mert ha igen, továbbra is van keresnivalód az életében.

Ha nem, akkor az exed belátására vagy sajnos utalva - gondolom nem szépen váltatok el, ha így alakult...

én elfoadom az anya döntését-ha nem akarják, hogy a pci életének részese leszek, akkor nem zaklatom őket. A szívem megszakad,és szmomra ez egy örök seb marad, de Áron még pici lassan elfelejt, főleg , ha nem lát.

Csak fáj..azért is indítottam el a forumot, hogy kibeszéljem magamból.

Volt aki bántot, volt aki megértette mit érzek-de alényeg, hogy kkibeszélhetem magamból.

Attól még, hogy nem láthatom minden nap gondolok majd rá, és soha nem felejtem el.

szerinted akkor mennyi az az ido, amikor tarthatjak a kapcsolatot? ket ev kapcsolat meg nem elegendo, de 3 mar igen?! lehet ezt egyaltalan igy merni?!

sosem ertettem az ilyen hozzaallast, ha egy par szakit, akkor miert kell az egesz csaladnak a volt par ellen fordulnia? ha tegnap joban voltam a sogornommel, ma szakitanak, akkor holnaptol mar utalnom kellene?

a neveles meg nem ott kezdodik, hogy veszel pelenkat a gyereknek, remelem ezt te sem gondoltad komolyan :S

A volt párod sem tud hatni rájuk?

Teljesen megértelek, voltam hasonló érzelmi helyzetben egy szomszéd kislánnyal,nem volt tiltás sem, csak külföldre mentek hosszú időre és így szakadtunk el egymástól de most már szerencsére itthon vannak és akkor látom amikor időnk engedi.Megviselt az elszakadás és nehezen dolgoznám fel ha többé már nem láthatnám, pedig aztán semmi közöm nem volt hozzá mert csak egy szomszéd kislány volt de érzelmileg teljesen összenőttünk mert szinte én neveltem.

Drukkolok neked, hogy minden jól alakuljon!