Első baba (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Nekünk is húzós ez az időszak.4 napot volt itthon párom, amikor aludt a yerek mi is aludtunk, de nem volt túl alvós .Most 8 hetes most sem az ,csak rajtam alszik, éjszaka tudjuk ágyba rakni(21.00-6-ig,két-háromszori ébredéssel).Most néha már elvabn egyedül 10-15 perceket egyébként társasági lény kell neki a közelségem. Irigylem a nyugodt alvó babák anyukáit.Nálunk babakocsiban-autóban sincs alvás .Mindenkinek kitartást az első hetekhez!!!:))
Csatlakozom Tanchee-hez, meg a többiekhez.
Az első pár hét-hónap csak akkor marad meg emléknek, ha leírod a nap eseményeit.
Különben később semmire nem fogsz emlékezni.
Szinte egybefolynak a szopik, büfik, alvások,takarítgatások . mindig mindenhova rohantam sosem értem utol magam.
Előszedtem az első gyerekem születésekor írt sorokat és akkor döbbentem meg, hogy uaz történik velem másodjára is.
Kb. 2-2,5 hónapos volt a kicsi, mikor már élveztem, úgy igazán a napokat.
Mi az első két hetet a kórházban töltöttük. A fürdetésen kívül mindent nekem kellett csinálnom éjjel-nappal az első pillanattól kezdve. Bár a szoptatásban próbáltak a csecsemősök segíteni, de magunktól kellett rájönnünk a nyitjára. Az a két hét nagyon hosszú és fárasztó volt. 2szer 2 órát aludtam naponta.
Amikor hazajöttünk a párom 1,5 hétig itthon volt, ő segített. Aztán egyedül babáztam napközben. A házimunkában a férjem segített és anyukám főzött pár hétig.
A lányom eleinte nem akart aludni napközben. Az nagyon kimerítő időszak volt. Úgy éreztem mást sem csinálok csak szoptatok, büfiztetek, fejek és kezdődik elölről. nagyon vártam, hogy a férjem hazaérjen és legalább a büfiztetést átvegye.
Szia!
Nagyon nehezek voltak az első hetek.Sokat szenvedtem a sebem miatt,a fejem is fájt,műtét közben elpárolgott az agyvizem,ennek következtében hetekig magamról is alig tudtam gondoskodni,a babáról meg csak alig.Párommal külön élünk és szenvedtem,hogy nincs mellettem,érzelmileg padlón voltam,de a baba gondozását a fájdalmammal leszámítva el tudtam látni,hisz hasonló volt a munkaköröm,csak idősebbek voltak.Jó volt az első 6 hétben a segítség.Nekem a szoptatással és a kialvatlansággal voltak problémáim!
De mára megoldódtak.Hozzászoktam a korai keléshez meg a többihez!6 hónapos múlt a fiam,de életem legjobb döntése volt!
Szia!
Nekem az első hetekbe olyan érzelmi túltengésem volt hogy nem hittem volna ..... bármin eltudtam pityeredni.........ha néztem a kicsilányom csak potyogtak a könnyeim,közben a szopizás véget nem érő körforgása ,az aggodalom hogy legyen soksok tejcim .Az éjszakai szopiztatás akkor még naközbe főzz moss takaríts...........nagyon kemény,de aztán ahogy múltak a hetek úgy kezd belerázódni az ember.Bár bevallom őszitén én azt hittem ennek sosem lesz vége ,de jó pár hét elteltével rájöttem hogy napi 4-5 óra alvással is életben lehet maradni:0)) szóval kitarás minden kismamának.