Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Élni akart... fórum

Élni akart... (beszélgetés)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Élni akart...

1 2
2016. máj. 15. 20:53
Kedves Hozzászólók! Köszönöm a jókívánságokat! Nagy lány már a pici babám, 8,5 éves. Az óvoda és iskola is segített, a mágnesre odafigyeltek. A tanulás is jól megy. A kezelőorvos 1,5-2 évente változik. Csak évente kell kontrollra mennünk és eddig nem volt műtét a shunt vezeték csere miatt. Viszont az amerikai úti idegsebészeten nem mindig van ellenőrző készükék, mert csak 1 van és az az osztályon is kell, nem csak az ambulancián. Így felvettem a kapcsolatot a gyártóval, akitől vettünk egyet. Nem volt olcsó. De itt tartunk 2016ban, hogy a kontrollra én viszem az orvosi segédeszközt. Egyébként teljesen jól van Adri, jelenleg harcművésznek készül és jujutsura jár.
2010. okt. 16. 20:33
ÉN IS TUDOM MIN MEHETÉL ÁT AZ ÉN FIAM ASZMÁS DE NAGYON ROSZ ASZMÁS!ÉS NEM SOKON MULT HOGY MI IS ELVESZITETÜ!DE NAGYON GRATULÁLOK HOGY ENYI KITARTÁSOD VAN ÉS GYÖNYÖRÜ A FIAD!ÉS SOK ERÖT ÉS BOLDOGSÁGOT NEKI!
42. Bekomi
2010. ápr. 2. 13:27
Sok örömöt kívánok nektek a kislányotok felneveléséhez.
41. Bekomi (válaszként erre: 40. - Flyer32)
2010. ápr. 2. 13:26

Hát igen, nincs annál szőrnyűbb, ha meghal a gyemekünk, pláne, ha nem is egyet veszítünk el hanem hármat.

"Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,

Nem tudja, mi az igazi fájdalom"

40. flyer32 (válaszként erre: 39. - Bekomi)
2010. márc. 20. 09:44

Szia!


Köszönöm, hogy időt szántál ránk! Sajnálom, ami veled történt, nincs annál szörnyűbb, mint mikor a szülő veszti el gyermekét. Biztos nehéz volt és még most is az. Sok erőt a továbbiakhoz!

39. Bekomi
2010. márc. 10. 10:27

Szia! Örülök, hogy hogy jól van a kicsi lányotok. Végig sírtam a cikkedet, nagyon megható ez a történet. Másrészt eszembe jutott az én kislányom aki most lesz pár nap múlva 7 éve hogy meghalt(más miatt)esélyt sem adva neki az orvos az életre.

Szívből örülök, hogy a te tündérkéd, egészséges. Sok erőt kívánok,és kitartaást az életetekhez.

2010. márc. 10. 00:19

Drága kicsi Hercegnő!

Ugyan ekkora erőt, kitartást kívánok Neked és Szüleidnek a következő 100évedhez, mint az első időkben! Csodálatos vagy :-)

37. flyer32 (válaszként erre: 35. - Mariannka80)
2010. márc. 7. 08:28
Szia! eddig nem ismertem, de körülnézek rajta. Köszi!!
2010. márc. 6. 18:42

minden elismerésem a tiétek, biztos nagyon nehéz volt!!!


kívánom hogy csak jó dolgok várjanak rátok az életben!!

2010. márc. 6. 18:16

Szia!

Ismered ezt a fórumot?

[link]

2010. márc. 6. 07:10
Mindenkinek köszönöm, hogy elolvassa a történetünket és köszönöm a jókívánságokat!!! Andrea
2010. márc. 5. 15:21

Gratulálok Neked, Nektek!

Borzalmas, ám mégis szép történet.

Megmutatja a mai világ mi-voltát.

A leányzód igazi harcos csemete, akinek mindig lesz miért erősnek lennie.

Ahogy Neked is.

Talán furcsán hangzik,de büszkeség tölt el,ha Rá, Rátok gondolok.

Megcsináltátok.

Kellett hozzá Ő...De kellettél hozzá Te is.

Még nagyon sok boldog évet kívánok, örömkönnyeket...

És szeretetet.

Látjátok? És tényleg meglehet csinálni...

:)

2010. márc. 5. 14:36
Szívből kívánok nektek sok boldogságot és egészséget!Puszi nektek?
2010. márc. 5. 14:14
Végig sírtam - sok boldogságot - hidd el, az ima segített!!
2010. márc. 5. 14:14

Szia,

gratulálok a kislányodhoz, és a lelki erődhöz. Érzékenyen érint a téma enegm is, sajnos többszörösen is... A bátyám kislányának is hidrocefalusa volt, neki nem kellett shunt, helyreállt az agyvízkeringés, egyszer leszivatták az agyvizet, ha jól tudom. Neki is szüksége volt Dévény tornára, de ma már egy 2,5 éves rosszcsont kislány, a korának megfeleően fejlődik. Láttam Őt a kórházban amikor beteg volt, szívszorongató volt, de szerencsére már rendben van nála is minden.

Egyébként én azt hallottam, hogy előfordult már, hogy később a shunt-öt kivették, ki tudja mit hoz a jövő, az lényeg, hogy minden jóra fordult!

Sok boldogságot az egész családnak!

2010. márc. 5. 14:10

Minden elismerésem az erődhöz de ilyen 1 igazi anya küzd a gyermekéért és nem adja fel a reményt

Jó egészséget kívánok nektek.

2010. márc. 5. 14:07
Én is végigsírtam. Csak azt tudom kívánni hogy mindez csak a múlt emlékeként maradjon meg, és nagyon sok egészséget és boldogságot kívánok az egész családotoknak!!! Minden elismerésem. Isten áldása kísérjen továbbra is! Ami az orvosokat illeti, néha nem értem miért választják ezt a szakmát ha nincs bennünk egy csepp emberség.
2010. márc. 5. 14:02

Ismerem a betegséget, az unokatestvérem fia ugyanezzel született, bár nála csak 3 hósan derült ki! Ő is átesett jópár műtéten, 3 évesen tanult meg járni, gyógytornára kell járnia, valószínűleg élete végéig! DE: egy kicsi járáshibán kívül kutya baja, nagyon okos, egyetemre jár, már elmúlt 20 éves!:-)

Gratulálok a kitartásotokhoz, további erőt, egészséget kívánok a gyönyörű kislánynak!

2010. márc. 5. 13:56
megkonnyezve olvastam a tortenetet erosek voltatok es vagytok kivanok minden jot es oromet ami feldteti veletek ezeket az idoket.isten aldasa legyen rajtatok tovabbra is
2010. márc. 5. 13:33
Sok boldogságot nektek!
2010. márc. 5. 13:23

Gratulálok a gyógyulásotokhoz és szivemmel szoritok értetek.

Mi is Monorierdőn laktunk még 2 éve és vágyok vissza:-)

2010. márc. 5. 12:40

A barátnőm kislányának is ugyanez a problémája,csak ő még koraszülött is volt:30.hétre született nagyon picike,és gyenge volt.Velük is együtt sírtam,mikor kiderült a probléma,és most a cikk olvasásakor ismét.Láttam mennyire nehéz...De már az ő kislányuk is elmúlt egy éves,bár a mozgásában le van egy picit maradva,de gyönyörűen fejlődik,és egy boldog kiegyensúlyozott kislány!

Kívánok nektek sok-sok boldogságot,és egészséget!!

Amit még nekik is kívántam:A diplomaosztólyán Nagy-nagy bulit!!!

2010. márc. 5. 11:51

Nem bírom az ilyen történeteket könnyek nélkül olvasni! Ilyenkor eszembe jut az állandó rettegésem a terhességem alatt, hogy minden rendben legyen...! Szerencsés vagyok, hogy egészséges babám lett, de Te is szerencsés vagy, hisz él a kicsi lányod és gyönyörű!! (Volt nem is olyan rég itt köztünk olyan, aki már nem volta sajnos ilyen szerencsés!) :(

Gratulálok a lányodhoz! (Meg természetesen a nagyfiadhoz!) Egészségben gazdag, hosszú, zavartalan életet kívánok mindannyiótoknak!

21. v.kler
2010. márc. 5. 11:29

Akaratlanul is folytak a könnyeim a történet olvasása közben! Adri egy gyönyörű, aranyos, és végtelenül erős kislány! Gratulálok hozzá! És minden elismerésem az anyukáé! Szörnyű lehetett ezeken a dolgokon átmenni...

Minden jót, sok boldogságot, és ami a legfontosabb: EGÉSZSÉGET kívánok!!!!!

20. dzsigg
2010. márc. 5. 11:24

Milyen nagy fajdalom ha egy gyermek beteg.Az enyem ha csak lazas mar görcsölök ,sirni tudnek.

Nagyon erös nö vagy,nagyon erös gyermekkel.Kivanom hogy nagyon boldog eveket tölthessetek el együtt,es karpotolva legyetek minden fajdalom miatt.

A legnagyobb egeszseget nektek

19. Sirga
2010. márc. 5. 11:22
Megkönnyeztem a történetedet. Hihetetlen, hogy mennyi mindenen mentetek keresztül - és az is, amilyen csodálatosan írsz erről a drámáról. Gratulálok a kislányodhoz! Remek emberke! Jó egészséget, minden jót kívánok Nektek! :)
2010. márc. 5. 11:12
Végigzokogtam a cikket, még most is potyognak a könnyeim! az én kisfiam 1 éves, és egyszer voltunk csak kórházban (3 napig), de az is szörnyű volt, pedig végig vele lehettem. el sem tudom képzelni, hogy mit tettem volna, ha nem engednek befeküdni vele! a szívem szakadt volna meg! Minden csodálatom a Tiéd és a kislányodé, hogy kilábaltatok ebből!csodaszép lányka lett! Gratulálok hozzá! Remélem ennyi szenvedés után már csupa jó dolog történik veletek és nagyon boldog életetek lesz! Minden jót, sok boldogságot!!!Vigyázzatok nagyon magatokra!
2010. márc. 5. 11:05
Kedves első hozzászóló elolvastam a cikkedet germeked élni akarásáról és azt, hogy mennyi mindenen keresztül mentetek, és vele együtt küzdöttél az életben maradásért, hiszen se éjjeled, se nappalod nem volt emiatt. Egyes orvosokról csak annyit mondhatok, ha az ő gyerekének lett volna olyan baja, ne félj ő is ugyanugy kétségbeesett volna és talán jobban átérezte volna a te problémádat. Azokban a nehéz időkben a jóisten veletek volt nem hagyott benneteket magatokra nem csak az orvosoknak, hanem neki is köszönheted, hogy sikerült végül is meggyógyitani ezért kemény áldozatokat hoztál, de nem volt hiába való. Tiszta szivemből örülök a felépülésének és kivánok neked további jóegészséget és boldogságot. Üdv.Ágnes
2010. márc. 5. 10:57

Minden együttérzésem a Tiétek,Én is második lánykám születésekor hasonló helyzetbe kerültem igaz más betegség miatt.

Délután fél ötkor született,ete a 9 órási szoptatáskor már furcsa volt,mert csak aludt és furcsán vette a levegőt,vissza vitték a megörzőbe és mondták neagódjak kifáradt.11 óra tájt sikerült kimennem pisilni elsőre és akkor furcsa érzésem támadt,leültem az ágyamra és azon járt az agyam hogy megnézem őt.Nem kellett elindulnom,mert már érkezett is a nővérke,Én szólaltam meg elsőre,csak annyit kérdeztem,hogy :Ugye nem kap levegőt a babám??Igen volt a válasz s mondta,hogy menjek beszéljek a gyermek orvossal mert viszik az intenzívre.Ilyen az anyai megérzés!!!!3 napig nem tudták mi baja,csak kisérleteztek a gyógyszerekkel.Ő 2 hétig volt intenzíven,és csövek lógtak belőle mindenhol.Rettenetes volt akkor átélni az egészet,míg mentem hozzá a kórházba minden ismerős gratulált az utcán,és elsem tudták képzelni,hogy mért zokogom olyan keservesen-elmondani ezt lehetetlen volt,mert a fájdalom ami mardosta a lelkem egyszerűen nem engedte.

Senkinek sem kívánom,hogy a gyermekét ilyen állapotban keljen látnia.

2010. márc. 5. 10:50

Szia!

Ahogy olvastam a cikked, folyamatosan azok a képek villantak be nekem is, amiket sajnos nekünk is meg kellett tapasztalni. Még ma is fáj, ahogy velünk viselkedtek. Sosem bocsájtom meg nekik!

Nekünk más jellegű problémáink voltak, de már minden rendben van velünk is.


Sok erőt kívánok! Valamint a csöppségnek nagyon boldog, gondtalan életet! nagyon hosszú egészséges, életet!

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook