Elmentél... (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Elmentél...
Édesanyukám 2011. április 25-én, feltámadás napján hajnalban elhunyt. Ébren volt. Feladta. Már ő sincs nekem :'(
Ezt én is elmondhatnám, mint a cikkíró az én anyósommal nagyon jó viszonyunk volt szeretett engemet és jó kapcsolatban voltunk egymással, ha valami konfliktus volt azt csak az anyukám rossz alaptermészete okozta. Különben, ha elmentünk hozzájuk olyan jó hangulatban töltöttük el azt a néhány órát láttam rajta jól esett neki. Ő pont 23.éve hunyt el és teljesen ki voltam borulva az a törékeny nő emlőrákban halt meg olyan marad az emléke mint egy kislány, aki számomra kortalan marad. Együttérzek veled és megtudlak érteni. Üdv.Ágnes
Nagyon köszönöm, remélem, Erzsi is így gondolta. Sajnos már soha nem tudom meg.
Nem tudom, mit mondjak. Megrökönyödve olvasom a mondataidat. Nem igaz, hogy nem tudnak gyógymódot találni erre az átkozott betegségre! Ne veszítsd el a reményt és az élni akarásodat! Anyukámon ez segít. Augusztusra is programja van: Áronommal iskolatáskát vesznek :) Remélem, a ballagásán is ott lesz 8 év múlva és még tovább...
Véletlen találtam ide...., megkönnyeztem fájdalmadat. Nem ismerlek, de az írásodból, ítélve drágább ember vagy, mint ami kijutott.
Kívánom, hogy szebb jövő jöjjön Rád! kitartást és szeretetet! A fiad a legfontosabb, legerősebb kapocs, Rá vigyázz a legjobban, el ne kallódjon!
Cetcápa
Nagyon megrendített az írásod. Engem különösen, hiszen daganatom van,gyógyíthatatlan beteg vagyok. Ráadásul még kis , nevelendő gyermekeim is vannak. Folyton arra gondolok, mi lesz velük, ha én már nem leszek. ...Most is beteg a kisfiam. Egész éjjel nem aludtam ,vigyáztam az álmát, figyeltem a légzését, mert kruppja van. A legszörnyűbb az egészben a gyerekekért való aggódás, hiszen aki ilyen helyzetben van, sajnos már beletörődik a saját halálába, de a gyerekekért való aggódás mindent megnehezít.
Nem az unokák születése volt teher az életében, hiszen nagyon-nagyon szerette mindkettőt. Inkább az volt a teher, hogy igyekezett mindig mindent megadni nekik és úgy érezte, ha nem teszi ezt meg, akkor nem jó nagymama. Pedig az egyik legjobb volt a földön. Még ma hajnalban is ébredés után rá gondoltam és azon töprengtem, mit kellett volna másképp csinálni.
Nagyon szépen leírtad, remélem kicsit megkönnyebbültél tőle....
Jó olyat hallani, hogy valaki szereti az anyósát, kár, hogy sokan csak akkor jönnek rá, amikor már nincs.
Nagyon szép írás! Jó, hogy ezt leírtad! Én is meghatódtam.
Remélem nem gondoltad teljesen komolyan, hogy az unokák születése teher volt az életében. Gondolj inkább arra, hogy milyen jó, hogy a kisfiad már élt és már elég idős volt a mama halálakor ahhoz, hogy majd felnőttként is legyenek emlékei róla.
Köszönöm a gondolataitokat. Rettenetesen nehéz még mindig feldolgoznom a történteket. Tegnap a kisfiam mesélte, hogy épp a nagymamáknak szóló verseket tanulták anyák napjára, de ő szólt az óvónéniknek, hogy az ő mamája már meghalt, nem tud neki verset mondani. Emlékeztettem, hogy nagyi (így szólítja anyukámat) még él (bár ő is hét éve küzd a rákkal, egyre nehezebben), mire azt felelte: de nekem nagy szükségem van a Mamára :'(
Megkönnyeztem... Sajnálom, hogy mindezt át kellett élned.. Légy erős!!
Teljes szívemből megértelek.
Újra átéltem szeretett anyóssom elvesztését.
Részvétem Neked!
Nagyon szépen megfogalmaztad az érzéseidet, gondolataidat. Nekem is nagyon jó a viszonyom a Párom anyukájával, remélem így is marad.
Kitartást neked! Emlékezz mindig szeretettel!
Az idő mindent begyógyít.
Maradj mindig ilyen és el nyered érte a jutalmadat.
Nagyon jó Ember vagy,maradj ilyen.
Megrendítőek voltak a soraid, nekem sajna nincs anyósom nem is ismerhettem, pedig hogy szeretném elmondani neki, milyen egy csodás fia van aki a minden napjaimat megédesíti, velem szívvel lélekkel, nem is értem, hogy van benne ennyi jóság..
Biztosan nagyon jó ember volt, és jó anyós. Bárcsak az én anyósommal is ilyen jó lenne a kapcsolatunk!
Nagyon szép-szomorú gondolatok.
5 nappal volt fiatalabb nálam...
Nyugodjék békében.
Általában az anyós-meny viszonyok nem problémamentesek. Én viszont nagyon, nagyon jó kapcsolatban voltam az anyósommal, egészen a 2011. január 20-án bekövetkezett haláláig. A hiányát soha nem fogom tudni feldolgozni, ezt a cikket is egy hónappal később tudtam megírni.
Ugrás a teljes írásra:
Elmentél...