Elítélik e azokat a nőket akik nem vágynak gyerekre? (beszélgetés)

Civilizaltak, ennyi :). Nem illik, nem teszik, es mellesleg jegyeztem meg, hogy akar rendort is hivhat az, akit megbamultak foleg, ha egy pasi egy not...

De ettol fuggetlenul egy ilyen alkalommal sem talalkoztam, meg a kolykos sem bamulnak meg senkit.

Hát, legalább ebből is megtudtam valami újat :) Felvettem a szótáramba a fenyegetések közé az "úgy megbámullak, hogy belezavarodsz"-t is a "mindjárt kupáncsaplak" és a "kapsz egy taslit" mellé, most, hogy már tudom, hogy ez is ilyen félelmetes dolog :) Várom az alkalmat, hogy mondhassam valakinek :)

Mondjuk nem tudom, milyen országról van szó, de azért szerintem minden népnek más a mentalitása. A magyarok "bámulósak", máshol meg lehet, hogy szabályozás nélkül sem teszik az emberek.

Olvasd el meg egyszer mit irtam... AKAR HIVHATJA! nem azt, amit te irsz le, ne sarkits...

De segitek, hatha megegyszer elolvasva mar szamodra is vilagos, mit irtam le:

"Mindenki tudja, hogy 5 mp-nel tovabbi bamulasnal, az illeto, akit megbamultak, akar hivhatja a rendorseget is zaklatasert."

Lenyegtelen hol, de a legtobb magyar ide vagyik... :) hat hajra...

Nem szeretnék arról vitát nyitni, hogy egy kisgyereknél mennyire természetes az, hogy "bámul", ha valami újdonságként éri, mert látom, nem szeretnéd megérteni. Csak azt jegyezném meg, hogy ahogy a felnőttek másságát el kell(ene) fogadni, úgy a gyerekekét is, azt, hogy életkorukból adódóan tapasztalatlanok, és a szülők előre nem tudják őket MINDEN lehetséges helyzetre felkészíteni.

Nem tudom hol laksz, de azt már kissé nevetségesnek tartom, hogy az 5 másodpercnél hosszabb nézés egy bizonyos személyre már zaklatásnak számít. Mi ez, szemmel verés? :D Mindig is nevetségesnek tartottam, ha valahol az illem és a törvény egy kategóriába esik. Esetleg ha valaki nem köszön, azért is lehet rendőrt hívni? Bunkóságnak épp úgy bunkóság, de az írott szabályok be nem tartását a törvény bünteti, az íratlanok be nem tartását pedig a társadalom, a maga módján (pl. az illemet be nem tartók ignorálásával). Legalább is jobb esetben.

"egyszerűen nincs hozzászokva a látványához" - elhiheted ez azert csak a szulo reszerol elfogadhato, az erintett mozgasserult reszerol, aki egymagas egy gyerekkel nem igazan vigasztalo dolog...

Nem igazan erdekel, hogy miert bamul, az vicc, hogy MINDEN gyerek, es a felnottek 50%-a megteszi Mo-on. Egy civilizalt ember tudja, es az elso pillanattol erre neveli a gyereket (ahogy anyamek is tettek, bar ahogy megtudhattam egy vadidegentol, anyam emlekezetevel bajok vannak...), hogy nem bamulunk meg senkit, es semmit.

Nekem is ez volt a termeszetes, megha irritalt is a neveletlenseg, de mindenki ezt csinalta, igy mar fel sem tunt, hogy mekkora bunkokkal van az ember korulveve. De elkoltoztem masik orszagba, itt nem bamulnak a gyerekek, felnottek senkit. Mindenki tudja, hogy 5 mp-nel tovabbi bamulasnal, az illeto, akit megbamultak, akar hivhatja a rendorseget is zaklatasert. Ugyhogy itt a par eves gyerektol kezdve senki nem bamul senkit.

Pontosan erre gondoltam én is. Ez nagyon igaz.

Pl. az oviban a down-os, autista, stb... gyerekeket nagyon nagy szeretettel veszik körül a többiek és felnőtteket megszégyenítő módon törődnek velük és segítik őket.

Láttam valamelyik ismeretterjesztő csatornán egy műsort egy kislányról, aki arc nélkül született. Az iskolában rengeteg barátja volt, és mondták a tanárok, hogy bár az elején a gyerekek megnézték és furcsának találták (de nem csúfolták és nem bántották), nagyon hamar túltették magukat a dolgon és befogadták, sőt nagyon kedvelik, és sokkal hamarabb feldolgozták a másságát, mint a felnőttek.

Később pedig a szülőnek kell példát mutatni és megtanítani a másság kezelését pont úgy, ahogy te tetted.

Ha egy gyerek megbámul egy számára furcsa embert, vagy megkérdezi az anyját, hogy miért olyan, amilyen, az nem az empátia hiánya, ez egyszerű kíváncsiság. A gyerek épp így megbámulja a vonatot is, ha életében először látja, de még másodjára, harmadjára is rácsodálkozik. Egy kisgyerek nem fog tapintatosan másfelé nézni, vagy nem észrevenni a másságot, viszont pont hogy el tudja fogadni, ha rendszeresen találkozik a mássággal, legyen az bármiféle másság.

Gyerekkoromban én is megbámultam azt, aki vagy ami furcsa volt, de nem azért, mert rögtön leírtam magamban, hanem mert nem tudtam, hogy ilyen van. Emlékszem, amikor életemben először láttam színes bőrű embert, és anyukámtól hangosan megkérdeztem, hogy "anyaaa az a néni egy NÉGER??" Ovis lehettem kb. és se akkor, se most semmi bajom a színes bőrű emberekkel, de korábban ilyet csak tévében láttam, és fogalmam sem volt róla, hogy ezt nem illik kimondani.

Mint ahogy a 3 éves fiam is megnézte elég rendesen az utcában lakó tolószékes nénit, akinek csak egy lába van. Meg is kérdezte, hogy miért, én pedig normálisan elmagyaráztam neki, hogy miért azzal közlekedik a néni. Egyszer odaszalad hozzá és megkérdezte, hogy fáj-e neki, én meg aggódtam, hogy talán rossz néven veszi, de csak mosolygott, és mondta, hogy nem fáj. Ennyi, azóta nem is téma nálunk, megértette, hogy a néninek csak egy lába van, ezért nem tud menni, és semmi szokatlant nem talál már benne, ha más ilyen embert lát.

Erre a mondatodra gondoltam...

"Én magasról teszek rá, ki akar gyereket és ki nem, de az én gyerekemet ne merje senki kritizálni és ne alkosson véleményt se róla, se rólam csak azért, mert hisztizik."

Lehet nem nekem irtad, de nekem valaszoltal...

Ó, basszus, a 2 hónapos szabi miatt lesz valaki tanár... Hát persze...

Egyetlen szóval sem írtam, hogy engem bíráltál volna vagy a gyerekemet, és én sem rád értettem, amit írtam, hanem azokra, akik ezt teszik. Még egyszer mondom, olvass vissza!

Nem akarok megkerdezni senkit foleg nem olyan embereket, akik a 2 honapos szabadsag miatt szakmakent lesznek ovonok, tanarok...

Tapasztalatot irtam le, amit alapnak tudok venni, ugyanis 12 eves koromtol egeszen 34 eves koromig folyamatosan eljartam a mozgassertul baratnommel mindenhova, tehat nem 10'-es benyomasrol van szo, hanem 22 eves tapasztalatrol. Egyetlenegy egy gyereket nem lattam az utcan, aki ne bamult volna, mintha minima UFO-t latott volna, vagy ne kezdett volna csufolodni, ne kerdezte volna meg az anyjat ujjal mutogatva, hogy "a neni miert bena?". Egyetlen egyet sem!

Az empatia kapcsan hoztam fel, es mast is akartam irni a gyerekek viselkedesere, de meggondoltam magam es nem irtam le. Viszont ha valoban nulla empatiam lenne (pusztan mert nem viselem el a hisztit akarkitol sem, egy gyerektol sem), akkor nemhogy 22 evet nem maradok a baratnom mellett, hanem nem is leszunk baratnok.

Nem kell megkerdezned, hogy mi szakitotta felbe a baratsagot. Semmi, csak nem jarunk el egyutt azota, hogy otthagytam Mo-ot. Ettol meg napi kapcsolatban vagyok vele, csak onnantol nem szamit bele a tapasztalati evekbe :).

Empatikus vagyok azokhoz a lenyekhez, akik megerdemlik. Emberekhez is, felteve, ha megerdemlik es nem hisztiznek. De nem tudom am mit kepzelsz rolam?! :) Nekiallok talan az anyukaval veszekedni, ha hisztizik a gyereke?

Na jo sugok, ha hisztit tapasztalok, akkor azonnal felveszem a nyulcipot es olyan messzire megyek, hogy ne halljam a hisztit. Igy elkerulom az attrocitast es meg csak fel sem idegesit a dolog.

De varom am azokat a sorokat, mondatokat, amikor is biraltalak, vagy megjegyzest tettem rad, gyerekedre vagy a szellemi kepessegeitekre :)). Mert ezen porogtel be alitolag, de mar magad sem tudod, hogy mi is volt az. Szerintem meg pusztan az idegesitett fel, hogy nem tartom termeszetesnek a hisztit, akarki csinalja, es hatvanyozottan idegesit, ha nem marad abba azonnal, amit altalaban a gyerekek kovetnek el.

Csak az utolsó bekezdésre reagálnék,a többire már nincs energiám, ha akarod, úgyis félreérted és kiforgatod a szavaimat.

Az empátia nem vica-versa működik. Nem akkor vagyok empatikus, ha mások is azok.

Nincs olyan, hogy "egy gyerek", minden gyerek más. És igen, a gyerekek kicsi korukban abszolút elfogadják a másságot, sokkal toleránsabbak, mint bárki más. Megkérdezhetsz erről óvónőket vagy tanítónőket.

Dolgoztam én is mozgássérült és szellemi fogyatékos emberekkel is (és a rokonságban is van sajnos ilyen), nekik nem volt ilyen sok negatív tapasztalatuk, pláne nem gyerekekkel kapcsolatban.

Természetesen a szülő felelőssége is, hogy a gyerekét hogyan neveli és megtanítsa neki elfogadni és kezelni a másságot.

Nem értem, miért hoztad fel ezt a példát és mi köze ennek az egészhez.

Azért, mert vannak bunkó felnőttek és neveletlen gyerekek, jogod van nem empatikusnak lenned a gyerekekkel szemben, vagy hogy van ez?

Kozvetlen nem is irtal... csak kozvetve, amikor peldanak azt hoztam fel, hogy egy kezemen meg tudom szamolna hanyszor hisztiztem gyerekkent, akkor kozolted, hogy az a gyerek, aki nem hisztizik, annak baj van a fejlodesevel... tehat nem kozvetlenul, de kozvetve.

Ket mondat volt, egyiket anyamra mondtad, masikat ram, amikor is egyetlenegyszer sem irtam rad, vagy a gyerekedre semmi sertot, de azert azt adtad elo, hogyha a gyerekedet, vagy teged minositenek, azt nem hagyod :).

Olvasd megint el, mint irtam a hisztire... de sugok: ha gyerek, ha felnott csinalja nem tudom toleralni. Kulso szemlelokent nem fogok analizalni senkit, foleg nem egy gyereket, hogy netan beteg, ezert hisztizik, igyekszem eltunni a helyszinrol, mert idegesit a hiszti, akarki csinalja. (amugy nem sarkitottam beteg gyerekre...)

De nem is megyek ovonenek, vagy tanarnak vagy akarmi masnak, akinek gyerekekkel kell foglalkoznia, nem ugy a mai ovonenik, bolcsis dadusok, tanarok...

Ellenben a helyi allat- vedoknel / mentoknel dolgozom fel allasban (nem a penzert, mert abbol fixen ehenhalnek), ennyit az empatiahianyomrol :).

Egy gyerek empatikus az emberekkel szemben? Mert gondolom nem kell elmagyaraznom, hogy vica-versa mukodik az empatia csak... Pl.: A baratnom mozgasserult, ugy 125 cm magas (megis egyetlen baratja voltam gyerekkorunkban - ennyit az empatiamrol) es nincs olyan gyerek az utcan vagy barhol, ahova mentunk, aki ne kezdene el csufolni, vagy ne kezdene el ujjal mutogatni. Egyetlen egy gyerek nem volt, aki egyenerteku emberkent kezelte volna. Ok empatikusak a masik emberrel szemben? Vagy a szuleik, akiknek szinten a foldet surolta az alla a baratnom lattan? Es nem egy eltorzult lenyrol beszelunk, csak egy nagyon alacsony, kicsit rosszul mozgo emberrol.

Ez az egyetlen mondat volt, ami személyes, és ez sem sértő. A többit direkt általánosítva fogalmaztam, pl. a te szellemi fejlődésedről egyetlen szót sem írtam. Olvass vissza még egyszer.

Valamint a nulla empátiát is rád értettem, aki egy beteg gyerek hisztijét nem képes tolerálni, annál az empátia bizony hiányzik.