Elhagyott életem szerelme. Vissza jöhet még? (beszélgetés)

Ma telefonáltunk. Megbeszéltük,hogy egy hétig nyugiban hagyjuk egymást,aztán majd felhív megint. Megpróbáljuk szép lassan felépíteni,és vagy újra együtt leszünk a végén,vagy nem.Azt mondta viszont,hogy ő most nem érzi azt a szerelmet amit kellene :(( Amit igazából megértek,mert az elmúlt időszakban sok volt a könyörgés részemről (tudom,hogy nem kellett volna :( ),és sok rossz dolog történt.

Most viszont tényleg magamra koncentrálok,meg a sulira,és hagyom hogy alakuljanak a dolgok,vagy így,vagy úgy..

Most szörnyen szenvedsz, és nagyon borzasztó időszakodat éled. Ez érthető és szerintem normális is.

Viszont, nem ő életed szerelme. Persze még lehet, hogy lesz köztetek valami, de szinte biztos, hogy nem ő a végállomás. Mondjuk szerintem jobban is jártok mindketten, hiszen tapasztalni és élni kell ilyen fiatalon, nem lehorgonyozni! Legalábbis szerintem.

Neeee neee gondolkozzál még gyerekvállaláson. Se vele, se más pasival. ÉLJ! Nagyon sok időd van még erre. :) Anno én is sokat sírtam idióta kapcsolatok miatt.... Ma már fejbe nyomnám magamat hátulról, ha visszamehetnék az időbe.

Köszönöm hogy ennyien írtatok! Ma bementem órákra, és jobb volt így,elterelődött a figyelmem kicsit. Eddig kétségbeesésemben már azon gondolkodtam hogy passziváltatom magam, és megpróbálok kicsit magamra figyelni, de ezt már el is vetettem.

Tegnap beszéltünk egyébként, és azt mondta jobb lenne mindkettőnknek ha egy darabig nem beszélnénk. Megkérdeztem meddig, és azt mondta csak egy hét,és jövőhéten kedden írni fog. Nem igazán tudom ezt hova tenni,nem tudom egy hét múlva miért szeretne beszélni. Nekem akarhat jót ezzel,hogy még tartsuk a kapcsolatot, vagy ő sem tud elengedni?

Mindenesetre én tudom hogy sokszor hibáztam,sokszor reagáltam túl a dolgokat. Ezen már nem tudok változtatni, de ha lesz még egy esélyünk akkor már jobban figyelnék.

Én meg soha! 😂

Semmin nem változtat, csak megfájdul tőle az ember feje!

20 évesen sok csalódás? Na ne.

Tanulj, ismerkedj. Aki elment, menjen.

Nagyon rossz most neked, szerintem sokan éltünk át hasonlót. Nem is akarom elbagatellizálni, de ha az én barátnőm vagy lányom lennél, úgy rúgnálak hátsón, ha emiatt az egyetemet hanyagolnád huzamosabb ideig, hogy a kihagyott szemináriumodig szállnál.

Terveket, sulit, állást, barátságot, állatot stb.. sosem adunk föl egyetlen krapek (sőt senki) kedvéért sem.

Fájjon, sírj, szűkölj a sarokban, tombolj buliban, menj a haverjaid agyára a sirámaiddal, de ne hagyd el magad.

Ha pedig magad is úgy látod, sárkány voltál, tanulj belőle, és a legközelebbi kapcsolatodban ne játszd el a hétfejűt. :)

Minden lehetséges és mindennek az ellenkezője is.

Nélküle nem megy???? DEHOGYNEM!

Nem szeretem, ha egy nő egy pasitól függ. Légy önálló, még a gondolataidban is!

Az egyetemet semmiképp ne hagyd elúszni, én is voltam kb. 20 évesen szinte pont ugyanilyen helyzetben, és teljesen lesz*rtam azt a félévet, és csomót csúsztam is miatta (a fiúval viszont újra összejöttünk fél év után, és még kb 7 évig együtt is voltunk :)) te ne kövesd el ezt a hibát. Később örülni fogsz, hogy kikeltél az ágyból és bementél meg tanultál, és nem azzal töltötted az időt hogy egy fiú után sírtál.

És tudom hogy idegesítő ezt hallani de nagyon fiatal vagy még, valószínűleg sok ilyen lesz és most lehet hogy nem így tűnik de túl tudod magad tenni rajta. Nem szeretem az ilyen kliséket de "ha úgy kell lennie" akkor úgyis összejöttök még. Ha meg nem, akkor annak is oka van, és majd találsz mást akivel még jobban összeilletek. :)

Persze, hogy visszajöhet.

De minek?

20 éves vagy, eddig volt 3.5 év tartós kapcsolatod, meg SOK csalódásod? Mikor?

Hagyd ezt inkább, és élj, tanulj, lazíts.

Butaság összetörni. Élj! Pasizz! Szerezz új barátokat!

Nem szabad pasi miatt bánkódni. Függetlenül sokkal jobb megélni az egyetemi éveket!