Elfogadni a válást gyerek szemmel (beszélgetés)

A férjemet tudnám , ha másképp nem,akkor elzárkózom teljesen., de itt van a lányom kérdése.

Ettől függetlenül köszi,megpróbálom ,igazad van!

Időnként nekem is.,de már az a fontos,hogy nyugiban élünk,bár így is "köztünk van", és gondot okoz., de itt tök más.,hárman tök jó.,nem piszkál, nem kér számon...és a kedvessel is ki tudom beszélni,jó értelemben,segít.Anyám pl. hálás neki,,hogy nem omlottam össze teljesen,és még állok a lábamon.

Na meg a kollegáim.,ők is mellettem álltak.

Ki kell simulnod kicsit... sok ez azt hiszem... és nem tudod elvonatkoztatni a két dolgot, terhel érzelmileg, lelkileg a másik is, hiába mondod, hogy nem...

Pihenj... csinálj egy kádfürdőt, gyertyával, illatokkal... és lazulj... hagyd, hogy jöjjenek a gondolatok... talán...

Fáradok,és most ez teljesen padlóra tett tegnap óta.

Nincs kedvem szólni sem hozzá,pedig a gyerekem.

nálunk volt vizsgálat, d e ő úgy játszik az emberrel,mit a macska az egérrel.

Megállapították,hogy alkalmas a gyereknevelésre.. bár a jellemzése tök ennek az ellentéte .

Még nem olvastuk végig,de nagyjából ez jön ki belőle.

Bocs,még mielőtt hülyének néznétek, összekevertem a nickemet a másikkal.

Most látom..ennyire nem lehetek hülye!! pedig igen!

hehe.... az én férjem se jött el a tárgyalásra, felhívtam telefonon, és megmondtam, hogy 5 perc múlva nincs ott, pszichológiai vizsgálatot kérek, és asszem utána tuti nem találkozhat a gyerekeivel. Blöfföltem, mert ugyan gáz volt a pasi, de nem annyira beteg, hogy a gyerekeket el lehessen tiltani, hozzáteszem nem is akartam. Lényeg, 5 perc múlva ott volt, és közös megegyezéssel elváltunk. Előtte egy héttel még el akarta vágni a torkom, ha el merek válni tőle.

Utána még néhány hónapig tisztultak a dolgok, kellett hogy lássa, hogy nem tiltom a gyerekeket, nem beszélek róla negatívan, partner vagyok abban, hogy minél többet együtt legyenek... ez lecsengett, azóta pedig mint apa és anya teljesen korrekt a kapcsolatunk.

Szóval a válás mindenhol fájdalmas, ezt nem lehet megúszni, de ha az ember eldönti, hogy válik, akkor végig kell csinálni... igen, az idő alatt mindenki sír, ez van. De vagy sírok félévig/egyévig vagy egy életen keresztül, ezt kell eldönteni.

ő ez volt akkoriban is, csak nem vettem észre,aki figyelmeztetett, azzal csúnyán összevesztem.

Tudom,hogy igazuk volt. Majd 20 év telt el.

Nem akarok utálkozni sem, ezért volt az,hogy ha normális volt,beszéltem vele,nem az a célom,hogy köpjünk egymásra,de kár volt,mert ő is egy lehetőségnek vette,a lányom pedig tényleg összezavarodhatott,hogy most akkor mi is van?

Pedig mindíg azt mondtam,ez nem azt jelenti,hogy meggondoltam magam!

Milyen sorsok vannak:(

Fel nem foghatom, hogy jutnak el odáig emberek, akik szerették egymást (nem is kicsit), hogy verekedés és egyéb dolgok (zaklatás, gyerekuszítás stb.) megtörténjenek.

Erről mit gondoltok? Ekkorát változna az egyik fél? Akibe szeretett bele a nő, az a pasi hol van, mi lett vele? Vagy a nő nem követ el hibát sosem?

Minden mindennel összefügg! ;))

Figyi, ha elváltok, utána egy félév alatt általában beáll a normális kerékvágás, de ilyenkor még hadakozás, harc van. Gyorsan le kell bonyolítani, ha már így döntöttetek, aztán utána normalizálni a kapcsolatot. Felnőtt, értelmesnek mondható embereknél ez működőképes..... szerintem. :)

Ő meg is mondta,hogy nem kéri a gyereket.A lányomat még igen-de a kicsit nem,mert nincs esélye.- csak közben betöltötte a 18-at.,és nem is élne vele., de mégsem tud tőle szabadulni.

Persze,normális esetben az a jó,ha jó a kapcsolat,és szeretném is,de vele nem lehet.Sajnos.

A Te őrlődésed, bizonytalanságod talán átragad a gyerekekre is... főleg még ha jól emlékszem nem túl kiegyensúlyozott párkapcsolatod se.

Neked kellene rendbe rakni az életed...hm... bocsánat. És ezért vagy bizonytalan is, mert nem vagy rendben... szeeeeeeeeeeeeeeeeeeeerintem!

Nem tudom,miért őrlődik ennyire szerintem már nem olyna kicsi.,hogy ne értené meg,miről van szó.

Anyagi előnye nincs a kapcsolattartásból, sőt világosan megmondta az apja, nem támogatja a tanulmányait.

Közben meg szégyenli is, pl, nem akarja,hogy bemenjen a suliba az apja,inkább megcsinálta ő,amit az apjának kellett volna.

Tart is tőle,és inkább beszél vele,mert nem akar úgy járni,mint én és a testvére,hogy mászkál utánunk.

Tudnék mesélni..

Miért venné el?

Az én férjem is közölte, hogy az egyik gyereket akarta.... mondtam, hogy ha a bíróság neki itéli, akkor nem az egyiket, de mindkettőt megkapja, mert elég trauma a gyerekeknek, hogy elválunk, nem hogy még őket is elszakítjuk. Tudtam, hogy esélye nincs... ahhoz minimum azt kellett volna bebizonyítania, hogy alkoholista vagyok vagy kurva. De tisztességet munkahelyem volt, fizetésem, és jó anya voltam... vagyok... :) Így aztán, amire a bíróság elé értünk, meg se próbálta, hogy nála legyenek.

Érdekes, a fiam 10 éves. Ő ,ha meglátja az apját az utcán, szorítja a kezemet, és elfordítja a fejét.

Az arckifejezéséből mindent leolvas.

A lányom pedig csak kérdezi tőle,hogy miért,milyen volt,hogy nézett?

Ő nem érzékeli, vagy nem tudom.

Mások,idegenek riasztónak tartják,látszik rajta valami zavartság., harag.

Nem jutott szembe ,hogy meggondoljam magam.

Sőt, van kapcsolatom. Semmi kontaktus nincs köztük,mondanom sem kell,utálja., ki sem néz a szobájából,ha nálunk van.Na ez sem tántorít el.

Azt sem értem,felém nincs együtt érzés, pedig tini lány korom óta éltem vele,és azóta terrorizált lelkileg.,és ezt ő nagyon jl tudja.

Nem zavarta,hogy folyamatosan követett az apja, zaklatott...a rendőrségre jártam,tehetetlen voltam.folyton jelen volt.Én nem számítok.

Szia!

Én 17 voltam, amikor a szüleim váltak. Apám alkoholista, és gyakorlatilag úgy viselkedett, ahogyan azt te leírtad :( Csak még hozzá jött, hogy üldözött, és vert. Nekem megkönnyebbülés volt, szó szerint azt éreztem, hogy végre megszabadultam tőle. Azóta sem tartom vele a kapcsolatot, nem volt az esküvőmön, és az unokáját sem ismeri. Ez az én döntésem volt, anyukám ebbe nem szólt bele. A testvérem akkor 11 éves volt, ő egy darabig járt láthatásra (ajádékkal, pénzzel csalta, persze mindig becsapta, és egész idő alatt anyumat szídta), de már több, mint 2,5 éve ő sem megy.

Ha te válni akarsz, akkor tedd meg, a lányod már elég nagy ahhoz, hogy megértse, ha az apja nem változik, akkor nincs semmi értelme az egésznek. Rámenni szerintem nem fog a lányod, egyszerűen csak ugyan úgy mint a testvéremnek, felnyílik a szeme. Senkit nem lehet a végtelenségig hülyíteni.

Talán az is baj,hogy időnként tudtunk normálisan beszélni, és reménykedett.

Amúgy a férjem taktikát váltott,most nem mocskol,hanem szépen beszél rólam,küldene apró ajándékokat, vagy amikor beszéltünk nem győzött ömlengeni,hogy mennyire aranyos vagyok,és ez neki mennyire jól esett..a lányom ilynekor látja,hogy elcsillan az apja szeme. Szerintem azt akarja elérni,hogy a gyerek elhiggye, ő még szeret engem,és én vagyok a lókötő,mert én már nem akarok vele élni.

pedig pontosan tudja,miért nem.

Azt nem mondhatom,hogy nem mehet az apjához,ahoz már jogilag is "nagy". De mégsem tud jól dönteni.

Ő azt,hogy az apja követ engem este az utcán hazafelé a szeretet megnyilvánulásának tartja.

Mért menne utánad ha nem szeret?-kérdezi-

Szerintem ez félelemkeltés.

Egyébként ügyvédi tanácsra csak nyilvános helyen találkoznak-ha találkoznak- a kiszámíthatatlan viselkedése miatt.

nekem a szüleim mikor váltak 19éves voltam a hugom 17.

nekem könnyen ment mert megértettem hogy anyukám megunta apukám viselkedését és az éllando veszekedéseket amikben néha verekedések is voltak a szüleim között amibe néha nekem kellett beavatkozni hogy nehogy baj legyen.

de a hugomnak ez nehezen ment ö is igy állt a dologhoz mint a lányod.

nem tudom hogy milyen tanácsot lehetne neked adni mert ez egy nehéz helyzet.

ha ráhagyod akkor azon örlödsz hogy a férjed manipulálja.

viszont ha meg megprobálod öt meggyözni hogy az apja csak manipulálja akkor lehet a te és a lányod közötti kapcsolaton rontasz,rontod el.

Kedves fórumozók!

Kérném a véleményeteket.

Több mint egy éve válófélben vagyok, külön élünk, van 2 gyerekünk. A nagyobb 18 elmúlt,lány,és nem tudja megérteni,ami körülötte zajlik.

Érti,tudja,de mégsem.

Ő családot szeretne,négyesben, a régi lakásban, szépen ,kultúráltan,veszekedések nélkül.

Belátja az apja hibáit, tudja,miatta lehetetlen az együtt élés.

Két aggyal gondolkodik: egyzser nem érti,hogy tudtam ennyi ideig vele élni,szeretni,látja tudja mennyi szenvedtem mellette.,a másikkal pedig titok azt reméli,egyszer még meglátok valamit az apja szemében, és bele szeretek újra.

Ezért imádkozik is,és nem éri,mért nem segít neki az ima?

Az apjával a kapcsolata nem volt túl jó, a barátait tanárait sorra lenézte"hol jöhet az hozzám? " címszóval, sértegette a lányomat,fürdés közben rányitotta az ablakot,mert soká fürdik,nem tudott tőle tanulni,mert állandóan járkált... .

rengeteg mindent tudnák még sorolni, többször elzavart minket...

Nagy dilemmában vagyok,és a gyerek is a kapcsolattartás miatt. Én eddig rábíztam,és ritka is volt,mert a férjem folyamatosan zaklatott engem,járkált utánam, leselkedett,munkahelyemre beküldött embereket,akik utánam érdeklődtek,figyeltetett, és emiatt tartottak tőle.

Időnként viszont normális ,ilyenkor csak szeretné,ha találkozhatna vele.

Fogalmam nincs mit tegyek, ketté szaggatja a férjem a kiszámíthatatlan viselkedésével a gyerekeket.

A kicsit annyira nem érdekli, ő jobban átérzi.,nem hiányolja.

A lányom,aki majdnem felnőtt,nem tud mit kezdeni a helyzettel.Nem veszi észre,manipulálja a férjem. félek,rá fog menni.

Tud valaki segíteni?