Életünk első csodája

Az első kisbabánk 11 hetesen angyalka lett.

Nagyon vártuk már a következő kisembert. 2001. szeptemberében pozitív lett a terhességi teszt, nagyon boldogok voltunk. :)

És itt kezdődött a kálváriánk. Cukorbeteg lettem a terhesség alatt. Folyamatos diéta, állandó kontroll. Majd az AFP eredmény nagyon rossz lett. Szegedre kellett menni genetikai tanácsadásra és UH-ra. Előre meg kellett párommal beszélni, mik azok a fejlődési rendellenességek, amikkel bevállaljuk a kicsit. Senkinek nem kívánom azt az éjszakát...

Másnap az ultrahangon kiderült, hogy minden RENDBEN van! :) Láttam a 7 mm-es fülecskéjét, láttam szopizza a kicsi ujját, láttam, ahogy grimaszol. Felejthetetlen élmény volt. Ott tudtuk meg, fiú lesz.

Sokáig nem lehettünk felhőtlenül boldogok. 24 hetesen megállapították, hogy beszűkült a köldökzsinórban az ér, nem fejlődik rendesen. Befektettek a kórházba, kaptam értágítót, de azt mondták, ha 2 hét alatt semmit nem javul a helyzet, meg kell szülni. :(

Ismét izgalom, rettegés, imádság. De a következő ultrahangon már látszódott, akaratos a kisember, már fejlődik. Szoros megfigyelés, majd 30 hetesen kiengedtek, elvileg minden rendben. 2 nap múlva begyulladt a vesém, görcsölt is. Visszamentünk a kórházba, doki megvizsgál: beindult a szülés! Mondtam neki az lehetetlen és csak a vesémet érzem, hogy görcsöl, ott alul semmit. De sajnos ő jól látta :( Gyorsan infúzió, megfigyelés a vajúdóban, antibiotikum a vesémre.

Sikerült is megállítani a kisembert, de innentől kezdve 4 hét úgy telt, hogy minden másnap vajúdóban voltam. Csak ki akart jönni a kincsünk. Infúzióval, injekcióval visszatartották, hiszen még nagyon messze voltunk a kiírt időtől.

34 hetesen befulladtam az asztmámmal, azonnal meg kellet császározni.

2002.04.04. 15:45-kor megszületett drága Danikánk 2700 grammal és 49 cm-rel.

Még itt sem ért végett a megpróbáltatásunk. Azért akart a kis drágánk mindenképpen kibújni, mert a vesémtől vérmérgezést és tüdőgyulladást kapott. Intenzív osztályra vitték. Lélegeztetőgépre került. Igen rossz állapotban volt. Azt mondták az orvosok, ha egy nappal később születik, már biztos nem tudnak segíteni.

Menttünk a kis drágámhoz 3 óránként (mert akkor volt "láthatás"). Bátorítottunk, biztattuk. Sajnos lett egy ptx-e is(kilyukadt a tüdeje), majd rászokott a lélegeztetőgépre. Amíg ott álltunk mellette és beszéltünk hozzá, szuszogott egy párat, de amikor már az ajtóból visszanéztünk láttuk, teljesen "ráfekszik" a lélegeztetőgépre... Teljesen el voltunk keseredve.

Majd egy pénteki napon (akkor már 8 napos volt) délután a 1/2 5-ös "láthatásnál" egy óriási csattanás, áramszünet. Leállt a lélegeztető gép. Szalad a nővér az ambuval, leejti, szalad másikért... Az egész nem volt 2 perc, de nekünk nagyon hosszú időnek tűnt.

Kincsünk a nagy csattanásra kinyitotta a szemét és a száján keresztül (az orrában volt a lélegeztető gép csöve) gyönyörűen vette a levegőt :)) Hatalmas volt a boldogság! Mikor a doki megnézte, azt mondta, ne is tegyék vissza a gépre, tud ő egyedül is lélegezni.

Innentől kezdve gyors javulás következett, hamar hazavihettük.

Fejlődésében nem volt semmi baj :)

Most 11 éves. Kitűnővel végezte az 5. osztályt. Élsportoló, karatézik. Nyert Diákolimpiát kétszer, Magyar Bajnokságot, Zempléni Kupát, Európa Kupát és a Világ Kupán 4. lett.

Igazi harcos! A mi hősünk és életünk első csodája :)

Majd a következő cikkemben a következő csodánkról írok.

Köszönöm, hogy szántál rám időt és elolvastad a kis történetünket.