ÉLETIGENLŐ oldal - segítség a bajban (beszélgetés)

A lehetetlen méltatlan az emberhez

Külön világ minden ember.

Ami összeköt bennünket - az az emberség.

Aki képes bölcsen dönteni, mindent egynek lát: a szeretet igazsága magába olvasztja a türelem, a figyelem, az odaadás az együttérzés, a magasba vágyódás, a felemelkedés képességét és a felemelés erényét.

A lehetetlen - méltatlan az emberhez.

Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei mellett.

Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük.

Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet.

(Tatiosz)

A NAGY KIVÁNSÁG

Siet haza. Fáradt a lépte.

A kopott ajtót már elérte.

Ott hallgatódzik egy parányit,

aztán a kis családra rányit.

Az öt kicsinyt az asszony éppen

most fekteti le sorra szépen.

Vidám, meglepett ujjongás a

fáradt apa fogadtatása.

Leül a székre, hosszan hallgat.

Örül az öt csicsergő hangnak.

Est imájuk, amint mondják,

mintha levennék minden gondját.

Ha ők hordozzák az imákat,

van dolga most az angyalkáknak.

Karácsonyeste nincs már messze,

s ki mit kívánna, mit szeretne,

elsorolgatja kérő szóval,

úgy beszélget a Megváltóval.

Egyiknek sincsen nagy igénye.

Szegény gyermek mi sokat kérne?

Karácsonyfát, cukrot a fára,

égő gyertyákat zöld ágára.

Pénzt apukának tüzelőre,

új talpat a lyukas cipőre.

A kis Annus csak várja békén,

míg rá is sor kerül a végén,

s kicsi kezét imára téve,

kitekint a csillagos éjbe:

„Édes Úr Jézus, kérlek szépen,

Hozz karácsonyra babát nékem.

Beszélőt, alvót, aranyhajút.

Az égtől ide úgyse nagy út.

S a ragyogó csillagboltokban

Teneked bizonyosan nagyon sok van.”

A bízva mondott kis imádság

után a fáradt szempillácskák

lecsukódnak, s az édes álom

öt gyermeket hord szelíd szárnyon.

Hallgatagon, szomorú szemmel

tekint az asszonyra az ember.

Úgy fölment mindennek az ára,

dehogy telik alvó babára.

Kicsi Annus, nagyot kívántál.

Ha szüleid szívébe látnál,

s tudnád, hogy ott marcangol, éget,

vissza is vonnád a kérésed.

Vagy mosolyognál bízva, szépen:

„Hiszen én az Úr Jézustól kértem!”?

Telnek a napok gyorsan, frissen.

Nem lelnek tétlenül senkit sem.

Annuska is dolgozik, fárad.

Kér anyukától rongyocskákat.

Kisimítgatja, összerakja…

„Minek, kislányom?” – kérd’ az apja.

S hittel felel a gyermek szája:

„Ez mind az új babám ruhája.”

Elérkezik a szívrepesve,

csengve várt karácsonyeste.

Cukrot raknak a fenyőfára,

égő gyertyát zöld ágára.

S egy olcsó kis baba is vár a

nevetőszemű Annuskára.

Jaj, ha majd sír: „Nem ilyet kértem.”

Miért is tud beszélni? Miért nem?

– Valaki zörget. Beeresztik.

Megkérdik nyájasan, mi tetszik.

Csomagot hoz a szomszéd házból,

egy szomszéd édesanyától.

Ő küldi szeretete jelét,

meghalt kislánya játékszerét,

hogy így áldozzék emlékének.

A szülők csak ámulnak, néznek.

A bízva mondott kis imádság

Kibontják… Ó, csodák csodája,

Ott az Annuska nagy babája!

„Mama!” – sír a szó a szájárul.

Nagy kék szeme csukódik, zárul.

Láttán ennek a szép csodának,

Mozdulatlan, mély csendben állnak.

S kis Annuskával kéz a kézbe’,

közéjük mintha Jézus lépne.

Szelíd szemrehányással szólva,

„Hát van, amit a hit nem nyer meg?!

Miért nem hisztek, miként e gyermek?”

Túrmezei Erzsébet

Földgömb az utazási irodában.

Szép, nagy, kerek.

Forgatni is lehet.

Ragyogó szemmel nézi egy gyerek.

S míg édesanyja sorra

intéz ügyeket, jegyeket,

Ő is bekalandozna

Tengereket és hegyeket.

De anyai szem ilyet

Szó nélkül hogyan nézne!

„Kisfiam, ne nyúlj hozzá,

mert ha leejted, vége!”

Elkapja kis kezét,

S csodálja mozdulatlan.

Kimennek. Elvegyülnek

Az utcaforgatagban.

Tűnődik. Hiába hívja

Kirakatok szépsége.

„Ha a jó Isten ejti le,

Anyu, akkor is vége?”

„Minek, kisfiam?” „Hát a Földnek!

Azt mondtad, Ő tartja kezében.

De ha elfárad a keze?

Ha leejti valamiképpen?”

„Kisfiam, attól sose félj!

Ha leejtené, nagy baj lenne.

De Isten keze oly erős,

A Föld biztosan pihen benne.”

S a fényes, tiszta gyerekszemben

Felragyog a csoda titka:

„Ugy-e, ha az egyik elfárad,

akkor átveszi a másikba?!”

Túrmezei Erzsébet

Dicséretek

A Szív vagy Istenem,

Átlüktetsz mindenen;

Át sok-sok kis dalon,

S a csillagtáboron.

Te vagy Uram, a Csend,

A halhatatlan Rend.

Elzúg a harc zaja,

Örök a csend dala.

Te vagy Uram, a Szentség,

Szeplőtlen, tiszta Fenség.

Én füstös lámpafény,

Bűnöknek éjjelén.

Te vagy, Uram, a jóság,

Kezedbe nyílnak rózsák.

Ha orcád rám ragyog,

Zengő tavasz vagyok.

. Szakíts magadnak egy kis időt,hogy elolvasd ezeket az üzeneteket,lehet,hogy fontosak!...

Volt egyszer egy kisfiú,akinek igen nehéz természete volt.Az apja adott neki egy zacskó szöget,hogy mindannyiszor,amikor elveszti türelmét,vagy veszekszik valakivel,üssön be egy szöget,az udvar végében lévő kerítésbe.Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe.Az elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán és a kerítésbe beütött szögek száma napról-napra csökkent:felfedezte,sokkal könyebb uralkodni magán,mint a szögeket beütni a kerítésbe.Végül elérkezett a nap,amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött bele a kerítésbe.Ekkor megkereste apját,és elmesélte neki,hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie.Ekkor apja azt mondta neki,hogy minden nap,amikor megőrzi nyugalmát,és nem kerül veszekedésbe senkivel sem,húzzon ki egy szöget a kerítésből.A napok teltek,amikor egy nap a fiú közölte apjával,hogy már egy szög sincs a kerítésben.Az apja elkísérte fiát a kerítéshez,és így szólt:-"Édes fiam,te igen becsületre méltóan viselkedtél,de nézd csak,milyen sok lyuk van a kerítésen!Ez már sosem lesz olyan,mint azelőtt!Amikor összeveszel valakivel,és amikor egy gonosz dolgot mondassz neki,ugyanolyan sérüléseket hagysz benne,mint ezek itt a kerítésen.Belemárhatsz egy kést egy emberbe,majd kihúzhatod azt,de a seb örökre ott marad.Mindegy hányszor kérsz bocsánatot,a sérülés ott marad.A szavakkal okozott seb is olyan,mint egy fizikai seb.A barátok nagyon ritka ékszerek,megnevettetnek és bátorítanak.Ők mindig készek téged meghallgatni mindannyiszor,amikor neked arra szükséged van,támogatnak,kitárják előtted szívüket.Mutasd meg barátaidnak,mennyire szereted őket."

És végezetül:"A barátság öröme azt jelenti,hogy valaki rád bízott egy titkot."

A MAGYAR FA

Ha egy fára ragyog a nap fénye,

hogyne lenne életre reménye!

Meleg a fény, fakad a rügy tőle,

zöld levélke bújuk ki belőle.

Sok kis virág, fehér kelyhű, tiszta.

A kék égre úgy mosolyog vissza.

S ha lehullik mindenik virága,

gyümölcsöktől hajlik a fa ága:

Ha egy fára ragyog a nap fénye,

hogyne lenne életre reménye!

Mért látom hát kopáran a fámat,

az én szegény, szomorú hazámat?

Hiszen Isten kegyelmének napja

sugarát rá bőséggel hullatja.

Mért mered hát csupaszon az ága?

Miért nem fakad rügye és virága?

Kis rügyecskék, ti talán tudjátok.

Hívogatón, ha letekint rátok,

talán ti nem engedtek szavának,

kis rügyei a nagy magyar fának!

Tavaszt csak nap melege adhat.

Tavaszt csak az Úr Jézus fakaszthat.

De hogy a fa virágba boruljon,

kis rügyecske kell, hogy kiviruljon,

engedjen a napfény melegének,

Megváltója nagy szeretetének.

Rügyszívecske nyílj meg valahára!

Meleg árad le a magyar fára:

az Úr Jézus kegyelmének fénye.

Hogyne lenne életre reménye!

Túrmezei Erzsébet

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:

- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.

- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú

- És ezt soha nem is fogod megérteni ..........-válaszolta gyermekét átölelve az anya.

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.

- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?

- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.

- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?

Az Atya elgondolkozva válaszolt:

Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.

Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hog a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.

Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

Odaáll egy kicsi angyal

Úr Jézus elébe,

belenéz a jó Megváltó

szerető szemébe.

Lehajol a nagy Király, hogy

könnyítsen a dolgán.

Megkérdezi nyájas szóval:

„Mi baj, kicsi szolgám?

Jó-e, szép-e itt az égbe’,

hova szíved vágyott?”

„Ó, köszönöm, Uram Jézus,

ezt a boldogságot.

Nem vetekszik a sorsommal

még a királyé sem.

Mégis… mégis Uram Jézus,

volna egy kérésem.

Éhségnek és fájdalomnak

én színét se látom.

Hanem tudod, lenn a földön

van egy kis barátom.

Tudod, az a Vili, aki

Rólad beszélt nekem,

mikor ott a fehér ágyban

feküdtem betegen.

Uram Jézus, azt a Vilit

áldd meg nagyon, kérlek.

Add, hogy hozzád hű maradjon!

Minden rossztól védd meg!

Te adj neki meleg ruhát

kenyeret, ha éhes,

Te segítsd őt napról napra

közelebb az éghez!”

Mosolyog a jó Megváltó.

Tudom, meghallgatja.

meg is simogatja.

Kiterjeszti mentő kezét

Vili fölé áldva:

hadd jusson el ő is egyszer

fényes mennyországba.

Túrmezei Erzsébet

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.

Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy

ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen

ablakához közelebbi volt.

A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a

plafont bámulva.

Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a

katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.

Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor

felült, azzal töltötte az idot, hogy elkezdte közvetíteni a

másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik

ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes

beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt

minden változatosság az életében.

Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett.

Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak

távirányítós játékhajóikkal rajta.

Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig,

egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő

részletességgel írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő

behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.

Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon

átvonuló karneváli menetről beszélt.

Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé

képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján.

A napok és hetek teltek.

Egy reggel a betegeket fürdetni készülo nővér az ablak

melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben

elaludt örökre.

Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.

Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő

beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér

szívesen segített, kényelembe helyezve ott azon az ágyon, majd

magára hagyta.

Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és

megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz.

Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott

szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.

A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a

falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat,nem törődve

saját helyzetünkkel.

Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és

boldogságunkat osztjuk meg másokkal,megsokszorozzuk azt.

Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a

dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.

Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat,

melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges.

Jó néhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult...mindegyikük. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon.

A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet. Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott győzelem . Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

EGY GYERTYA SEM VESZÍT SEMMIT A LÁNGJÁBÓL, HA MEGGYÚJTUNK EGY MÁSIKAT.

Ezek a mondatok egyszerűek, maguktól értetődőek és nincs nagy jelentőségük, de néha-néha nem árt elolvasni őket, ha egyébként tisztában is vagyunk mindezzel. Gyakran túlságosan elmerülünk abba, amit csinálunk, és közben elfelejtjük, miért is csináljuk...

Tatiosz - Hinni kell...

Hinned kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog légy.

Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.

Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.

Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.

Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.

A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...

Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.

A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.

Te csak ragyogj tündéri szépségedben,

Míg én a szürkeségbe olvadok,

Míg egyre szebben, egyre ékesebben,

A te örök bájadtól ihletetten,

Fényt szórnak rád e lángoló dalok.

Juhász Gyula

Túrmezei Erzsébet: A fületlen bögre

Ma este elmosogattam éppen nyolcra.

Rakosgattam a bögréket fel a polcra.

Kettő van fületlen, de elölről szépek,

Egészen olyanok, mint a többi épek.

Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,

S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Most eszembe jutott sok felebarátom,

Hogyha képletesen fületlennek látom,

Úgy teszem-e őket életem polcára,

Hogy ne lássunk mindig arra a hibára?

Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,

Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)

Akkor tesz el az igazságos Isten

Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn

A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel

Hátrafelé az én letörött fülemmel.

Hiszek abban, hogy varázslatos életet élek. Szinte minden nap megköszönöm istennek, hogy egy újabb nappal ajándékozott meg, és arra gondolok, milyen érdekes események és kihívások várnak rám aznap. Megtanultam, hogy a harmonikus élet rengeteg olyan lehetőséget tartogat számomra, melyek megerősítik bennem a szeretetet és az életkedvet.

Victoria Moran

A kedvességről mint emberi tulajdonságról manapság alig beszélnek... Pedig még Charles Dickensnél is megtaláljuk e bájos kérdésfelvetést a David Copperfieldben:

- Kedves ember a bátyád? - érdeklődtem nagy előrelátással.

- De még milyen kedves! - kiáltott fel Peggotty.

Tegyék föl magukban ezt a kérdést barátaikkal, ismerőseikkel kapcsolatban, és meglepetéssel fogják tapasztalni, milyen ritkán tudnak Peggottyhoz hasonló választ adni.

Agatha Christie

“Kisgyermek koromban nem értettem, miért csak az emberekért kell imádkoznom. Miután édesanyám lefekvés előtt megpuszilt, magamban kiegészítettem az esti imát egy általam kiötölt fohásszal valamennyi élőlényért.”

Albert Schweitzer

„Senki sem tudhatja, hogy mi fog történni a következő percben, és az emberek mégis mennek előre. Mert bíznak. Mert van Hitük.”

Paulo Coelho

„Semmi sem fontos az emberi lélek betegségeinek kezelésénél, egyedül csak az, hogy a beteg higgyen. (...) És főként: higgyen a saját gyógyulásában. Abban, hogy célja és föladata van még az életben, amit el kell végeznie. Aki mindezt nyújtani tudja a betegnek, az gyógyít.”

Wass Albert

Ez nagyon szép!

Köszönöm, hogy leírtad!

Elküldöm egy kedves rokonomnak.

Igen, nagyon igaz!

Milyen jó, hogy idejöttem és kezdtem olvasgatni ezt a fórumot!

Szia!

Gratulálok a fórumhoz, nekem igen is a kedvencem lett! :)

Látom, szereted Richard Bachot... én is. Az egyik kedvencemet már olvastam is itt tőle, épp Te írtad, a búcsúzásról..

Van egy másik nagy kedvencem is, ez:

Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani azt.

Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.

A legkedvencebb könyvemből, ennél jobban csak A sirályt szeretem :D

Nagyon szép ez a fórum:)

Ezt találtam és megosztom Veletek:

"A Mai Nap egy különleges nap. A tegnap kicsúszott a kezedből, már nem kaphat más tartalmat, mint amit adtál neki.

A holnapra semmi ígéretet nem kaptál.

Ma örömet szerezhetsz magadnak vagy valakinek, ma élhetsz úgy, hogy talán este lesz valaki, aki megköszöni neked, hogy VAGY!

A Mai Nap egy jelentős nap!

A Mai Nap a Tiéd!"

Hű, ez szép!

Cserébe: Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél! ;-)