Életem Ausztriában 9. – Ó, az a peteérés… (beszélgetés)

Most olvastam el a történetedet és rögtn magamra ismertem benne. Sajnos az első terhességem 9.héten vetéléssel végződött. Aztán a következő nagy nehezen 13hónapra sikerült. Egy gyönyörű kisfiam született aki immár három éves. Terveztük a kistesót aki 10hónap próbálkozás után megadta az első jelet magáról de ismét a 9.héten elveszítettük.

Most én is ott tartok hogy minden gondolatomat körbe lengi a terhesség és a vágy. A legjobb barátnőm egy hónappal hamarabb szűl és az unokahugommal egy napra voltunk kiírva. Mind a kettőjüknek kislánya lesz amire én is úgy vágytam! Nagyon nehéz lelkileg erősnek maradni, szinte lehetetlen. Mikor elcsendesül a ház bevonulok a fürdőbe és ott zokogom ki magam. Azok az anyák akik szülés után megölik a babájukat miért nem vetélnek el? Vagy azok a nők akik nagy pocakkal kéregetnek az utcán? Igazságtalan az élet!

@>-'-,-

Ez egy virtuális virág akar lenni!

Babsziszi: még nem, de most hogy mondod... :-)

Amúgy már csak három cikk van hátra, utána nem borzolom itt többet a kedélyeket! Csak azt nem értem, hogy aki három bekezdésben írja le pl a szülését, azt pedig azért piszkáljátok, hogy túl tömör. Na mindegy, majd a többi lány ír szebbet és jobbat :-)

Én is mindig várom a folytatást, hogy mi lesz :)

Akinek nem tetszik, hogy folytatásos az ne olvassa el és kész, nem kötelező.