Életed legdrasztikusabb szakítása... (beszélgetés)
Nekem szerencsére nem volt még ilyen nagyon megrázó szakításom.
Többnyire én szakítottam a fiúkkal (nem tudtam beléjük szeretni), talán ezért nem rázott meg annyira egyik eset sem.
Bár 18 évesen sikerült összejönnöm a suli egyik leghelyesebb pasijával. Először barátságnak indult, aztán kicsit több lett. Tele voltam tervekkel, bíztam benne, hogy vele nem fogok 2 hónap után szakítani. Aztán miután suliba is együtt jártunk, és láttak minket, kicsit furcsa lett. Néhány nappal utána szakított velem. Azért, mert én a haverjai szerint nem voltam elég menő...(velük ellentétben én rendesen tanultam, és nem feküdtem le senkivel) Egy kicsit kiborultam, bár semmi értelme nem volt egy néhány napos "kapcsolatot" annyira megsiratni. Az önbecsülésemet mindenesetre a földbe taposta, ezért nekem ez a szakítás fájt a legjobban (még ha nem is szerettem őt annyira).
Egyébként a volt barátaim többségével a mai napig tartom a kapcsolatot emailen, telefonon keresztül.
Nekem is volt egy szakításom amit 33 év után sem tudtam elfelejteni.Még mindig időnként eszembe jut és akkor egy kicsit levagyok törve. Pedig jó férjem van és egy 10 éves kislányom,de még néha eszembe jut az akkor hit nagy ő.Nagyon helyes srág volt fülig belevoltam esve akkor voltam 18 éves most meg 52.Azóta sem találkoztunk de még a telefon számát sem tudom sehol megnézni pedig már mindenhol megnéztem,lehet hogy titkosított vagy már nem él az is meglehet.Szóval csak ennyit a nagy csalódásokról.
Van amit az idő sem tud elfelejtetni.Például nekem volt olyan szakításom amit még 33 év után sem tudtam elfelejteni pedig az nem most volt.
Igen fájdalmas tud lenni a szakitás, de az idő megoldja
Az igazi szerelem elvesztése szinte mindennél fájdalmasabb...
Egy szakítás,ha nem is csúnya, mindig fájdalmas akármilyen is.Ha minket hagynak ott,azért,ha mi hagyunk ott akkor meg azért.Ha valaki szerelemből van kapcsolatban valakivel,nem könnyű elengdeni,mégha az évek során az eszünkkel gyártunk egy csomo "így kell túllépni...stb teóriát)a lelkünk nem ennek engedelmeskedik.Egy veszteséget meg kell gyászolni.
Úgy van!!!
Most kapcsolom ki a gépet. Jó éjt!
Igen !Én is így látom. De azért remélem nem esünk bele még egyszer egy „csúnya”szakításba. :) Most már kemények vagyunk !! :)))))
Figyi, 20 éves korban teljesen más megélni egy nagy szerelmet, mint mondjuk 30 évesen. Sokkal tragikusabban fogjuk fel a dolgokat, ez így van mindenkinél szerintem.
Ha ma történne velem ugyanez felnőttebb fejjel már, biztos nem mennék úgy tönkre mint akkor. És én sem adnék már tanácsokat….Valószínű úgy vélekednék mint te.
Igen.És szerintem jobb is ha valaki keményebb mert nem jár úgy ahogy én jártam 20 éves. Igy visszagondolva nem szabadott volna úgy elhagynom magam. Semmi értelme!
Azt nem csodálom hogy megkeményedtél, sokan vagyunk így. A csalódások megedzik az embert.
Amúgy ma már nem vagyok ilyen jó természetű csajszi. Sőt talán kicsit meg keményedtem magánélet szempontjából .A párom csak úgy hív a Mini terrorista. :)))))
Nagyon szerettem!!Az első 2 év tömény depresszió volt.De már 10 év telt el azóta. És mint írtam azóta is ott vagyunk egymás életében valamilyen modon.Csak vele tartom a kapcsolatott az exeim közül.
Azon csodálkozom, hogy ha ennyire kiborított a dolog hogyan tudtál utána hozzá így viszonyulni. Nekem is volt csúnya szakításom, de én azóta se tartom a kapcsolatot az illetővel. Ha összefutunk köszönünk egymásnak de semmi több. Tanácsot meg tudod mikor adtam volna neki a válása kapcsán....Nagyon jó természetű csajszi lehetsz.
Nem.2 év múlva összeházasodtak ahogy a lány betöltötte a 18évét és rá1 évre már szét is mentek. Én úgy 2 évig nagyon szenvedtem. Szakításunk óta tartjuk a kapcsolatot, volt olyan hogy én vettem neki felsőt a randijához vagy ö csinálta a pasim kocsiját. Sokszor tőlem kért tanácsot amikor vált a „feleségétől”aki miatt szétmentünk. Valamilyért megmaradt köztünk egy kötelék. Szeretjük tudni hogy mi van a másikkal. És ha tudunk akkor segítünk .
Nem irigyellek. Nagyon durva.
Azóta is vele van?
Ő 18 éves volt és én voltam neki az első,1 év után össze is költöztünk. Időközben lett neki egy jó munkahelye. A negyedik éven húsvétkor mint az előző években elment locsolni este meg úgy jött haza ,hogy „nem tudom mi van vele és hogy jobb lesz ha szét válunk”.Egész este sírtam én is ö is és másnap haza költöztem a szüleimhez.1 hét után 42 kg lettem 52 böl. kórházba kerültem idegősszeomlásal. Minden nap bejött hozzám. Kiderült ,hogy az egyik munkatársa unokahúgával össze jött aki akkor 16 éves volt.
Neeem.
Mind megvan még most is.:D
Mert? Nem te szakítottál,hanem veled szakítottak?:-))
Én még nem szakítottam senkivel.:)
Megkérdezhetjük mi történt?
Sajna volt!Én tettem azzá 20 éves voltam 4 éves kapcsolatomnak lett vége 1 nap alatt és én úgy kibuktam ,hogy kórházba kerültem. Első szerelem volt.
Hogy törne el a keze!!!!!!
Hát, nekem egyszer azért volt drasztikus a szakítás, mert megvert a pasi. Mivel csak 19 éves voltam, még ma is van nyoma, pedig a mostani párom kimondhatatlanul boldoggá tesz!
További ajánlott fórumok: