Élet, gyerek, változás (beszélgetés)

Nincs is az csak úgy mindenkinek. De zenét hallgatni tényleg simán lehet fülessel.

Szóval eddig is a nővéredé volt az a szoba, csak bejártál üldögélni. Ezután üldögélhetsz másutt, és fülessel.

Ez még nem az élettel összeegyezhetetlen.

Valamennyire meg tudlak érteni, hogy nehezen tudsz alkalmazkodni a változásokhoz, hogy kissé gyenge az idegrendszered. Van ilyen. De arra vigyázz, hogy ne dobálózz szíre-szóra az "öngyilkos leszek" kifejezéssel, mert nagyon gyerekes, és nem vívsz ki vele tiszteletet a környezetedben.

Sajnos az élet sokkal nagyobb megpróbáltatásokat is hozhat, arra törekedj inkább, hogy legyen önbecsülésed leküzdeni az akadályokat.

Azt írod, az a bizonyos szoba amolyan nappali. Eszerint aludni más helyiséget tudsz használni.

Életem során csak rövid ideig volt külön nappalim. Ez nem feltétlenül szükséges, és különösen semmi köze nincs a boldogsághoz.

Hogy nem hallgathatsz zenét egymagad egy külön szobában, hangosan - hát pech. Még azt is el tudom képzelni, hogy a család nehezen tolerálta, hogy csak a privát, és esetleg zavaróan hangos zenehallgatásod kedvéért ne tudják a ház/lakás egyik helyiségét használni. Teljesen logikus, hogy a lányuk, ha babát vár, megkapja ezt a helyiséget.

Emeld fel a fényes (úgy értem, fényesre nyalt) hátsódat, és élj ember módjára.

Keress segítséget. Semmi okod ennyire sötéten látni a dolgokat. Egy új kis élet boldogságot kellene, hogy jelentsen. Ő nem tehet semmiről.

Bár ha tesód otthon kényszerül élni akkor gondolom valami nincs rendben...

Ha ez tényleg igaz,akkor segítségre van szükséged.

Hívd a 116-123-at.

Nem viccként írtam le ezeket.

Sajnos ezeket halál komolyan írtam :(

Én 19 a tesóm pedig 22 éves.

Remélem ez valami kamu mert ha nem akkor sürgősen segítségre van szükséged.

Bennem az merült fel, hogy a babát váró testvéred ugyan miért otthon él? Mennyi idősek vagytok?

Jót mosolyogtam, nagyon unatkoztál tegnap 22:30-kor?:)

Az egyebeket leírták a többiek.

Ez lenne a világon a legnagyobb bajom, sem jutna eszembe az öngyilkosság, mint inkább az, hogy egy picinyke emberi élettel oszthatom meg azt, ami eddig csak az enyém volt.

Gondolj csak bele, mikor te megszülettél és te hozzád is így viszonyultak/iszonyultak volna....

Tanácsom, hogy vegyél egy fülest, dugd a füledbe, mert a nem-zenehallgatás lesz a legkisebb problémád hamarosan:-)))

Megértelek. Az, hogy eztán nem lesz önálló zeneszobád, abszolút indok az öngyilkosságra. Tényleg értelmetlenné vált az életed.

Az nem megoldás esetleg, hogy a csecsemőt kirakjátok a fészerbe, és akkor neked megmarad a zenehallgatásra használt nappalid?

Nagyon kétségbe vagyok esve, mert a tesóm várandós és a szüleimmel élünk, és ha megszületik a gyerek, akkor minden megváltozik, semmi sem lesz már olyan mint régen :(

Ráadásul a gyerek abban a szobában lesz, amikben én és a testvérem szoktunk lenni, amolyan nappali nekem az a szoba, és abban szoktam zenét hallgatni hangosan, minden este, de most annak is vége lesz.

Eddig is elég értelmetlen, rossz volt az életem, most pedig úgy érzem nincs miért élnem tovább mostmár.

Öngyilkosságon gondolkodok, mert vége lesz mindennek. :(

Mit tehetnék most?