Élet az ablakon belül... (beszélgetés)

Éppen írni akartam, hogy lassan bekoszólik az ablakod, annyit állsz előtte, mert beliheged a boldogtalan sírásoddal.

Aztán venned kellene egy ablaktisztítót, alaposan áttörölni vele, meglátni, hogy milyen szépen süt a nap az ablakod előtt.

Kinyitni és egy nagyot, hatalmasat lélegezni.:)

Megszűnne a bezártság érzése, tele lennél fénnyel és a tavasz szépségével.

Hidd el, máris tudnád, kint a helyed, a világban, az ablak előtt és nem mögötte.

Abból elég volt gyermekként, azon is változtatni akartál, kicsit sikerült is, nem rajtad múllott, hogy a szüleid nem értették a lényeget.

De ez most IGEN!

Remélem azóta már minden rendben, hiszen elég régen írtad ezt a történetet.

Ennyi évesen is lehet még szeretni, mást, nem azt, aki így kihaszntált eddig.

Őt remélem már kívül tudod az ablakodon és Ő néz a te életedbe, vágyakozva, fájdalmasan.

Megérdemli.

Itt a húsvét :(.

Mikor lesz olyan ünnepem, amilyen lehetne.

El kellene hagynom, elengednem, mert addig nem tudok tovább lépni.

Már ki sem látok az ablakon :(

Befalazták.

Az is, lehet, hogy én falaztam be.

Nagyon jó mondás. :)

Fel is fogom használni.

Én ezt az idézetet tartom ideillőnek.

"Ha csak boldogok akarnánk lenni,

az könnyű dolog volna;

ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél,

s ez bizony csaknem mindig nehéz,

mert a többieket boldogabbnak véljük annál,

amilyenek valójában."

/Montesquieu/

Kemény lesz amit mondok,de igaz...

A sors nem kegyetlen!Mindenki azt kapja amivel dolga van,és bármilyen nehéz meg kell oldania,hogy teljes életet éljen.

A kezünkben van a kulcs,mindig a saját kezünkben,és csak mi tudunk változtatni ,hogy boldog életet élhessünk le,rajtunk kívül más nem.

Mi irányítjuk az életünket...a mi döntéseink alapján lesz olyan,amilyen.

Ne pucolj meg semmit...

Törd ki az üveget...

Sosem késő igazi saját életet élni...

Nem kell más boldogságát irigyelni...

Te is lehetsz boldog!!!

Megérdemled!!!!!

Fájdalmasan gyönyörű ez a cikk... Viszont ha így folytatod, a gyönyör elmúlik és marad csak a fájdalom.

Először is pucold meg azt az ablakot, hogy kiláss, aztán lépj is ki mögüle.

Tovább kellene lépned, és a gyerekkori múltat lezárnod.

Az életedet TE irányítod, és TE határozod meg, hogy az életed színpadán a főszereplő akarsz-e lenni, vagy a mellékszereplő.

Sosincs késő tovább lépni más irányba, más lehetőségek felé. Itt nem újrakezdésről van szó. Itt egy életforma váltás kell, hogy szóba jöjjön.

Ja, és nem másokért, hanem Önmagadért! :D

A gyerekkori ünnepek az dettó ilyen nálam is.

A szeretői "státuszod": keress magadnak egy olyan embert aki megbecsül és próbáld meg jól érzeni magad, örülj minden kis apró dolognak amennyire csak lehet. 45 évesen nem vagy kamasz, de nem is vagy öreg szóval próbáld meg, talán ez az "utolsó lehetőséged"!

Tudom, hogy nehéz, de próbáld meg!

Sajnálom, hogy a gyerekkori ünnepeid nem tudták a szüleid boldoggá tenni.

De 45 évesen igazán tudhatnád mivel jár, ha felvállalod a szerető szerepét.

Az a fórumod érdekes lehet ezt a cikked olvasva, aminek a címe valahogy így van: ...szakítani, borítani? Még nem látogattam oda, de sejtem a tartalmaát, célját...

Én 30 év házasság után jutottam hasonló helyzetbe... Hová vezet vajon az utam, ha most erre lódított a kegyetlen sors? Lesz-e erőm nem oda jutni, ahová Téged szorít még mindig a sorsod?

Mi vár rám?

Nem ismerem az előtörténetedet. De neked is jár egy esély, hogy saját családod legyen. És rajtad (is) múlik. Ha most "szerető vagy" és nézed a "kedvesed" családi életét akkor magadat zárod be az ablak mögé. Gyere ki onnan. Merd meglépni ezt az első lépést. Én is zártam már be magam kapcsolatba azt remélve, hogy majd idővel olyan lesz a kapcsolat mint másoké.

Először törj ki egyedül és találj egy igazi társat, aki nem zár oda be, mint az akivel most "együtt vagytok".