Éjszakai szoptatás! (beszélgetés)

Szia

Az én kislányom is szopizott éjjel. Mikor már 8 hónapos volt, úgy döntöttem, hogy nem adok neki tovább éjjel. Kettő éjszakát sírt, akkor mondjuk nagyon. Elmondtam neki, hogy most nem kap cicit csak reggel és aludjon szépen, mert nem kell már neki ilyenkor enni. Többször kivettem a kiságyból, ringattam kicsit és visszatettem. Két éjszaka sírt nagyon, aztán már fel sem kelt.

Most 21 hónapos, egy hónapja alszik tőlünk külön szobában és nem kell hozzá egyszer sem kelnem.

Azelőtt is átaludta általában az éjszakát, de volt, hogy közöttünk kötött ki.

A kisfiad szerintem is az összebújásért kel és nem azért mert enni akar. Ha nem veszed magadhoz, hanem vízzel, cumival kínálod, akkor biztos nem kel fel érte. Eleinte sírni fog, de ez csak pár nap. Neked is jár a pihenés, megéri!

Kiskorunkban nővérem csak anyukánkkal volt hajlandó és tudott csak aludni, ezért nekem faterral kellett. Pedig én egyedül szerettem volna. Tesóm most 28 éves és fél egyedül aludni, ha nincs otthon a párja éjszaka, semmit nem alszik.

Ezért születése óta külön szobában alszik a kisfiam, sötétben.

Hogy az eredeti témához is hozzá szóljak, még mindig cicizik éjszaka is, minimum kétszer ébreszt, 13 hónapos, gyakorlatilag 21 hónapja nem aludtam át az éjszakát, mert terhesen meg pisilni jártam éjszakánként 2-3-szor. Még bírom, de már nagyon fáradt vagyok.

Sajnos sok olyat látnak, hallanak (és nem csak a tévében) ami nem nekik való:(

És igen, sokszor egymást ijesztgetik, és ők még nem fogják fel mekkora bajt okoznak vele. Ilyen kis gonosz manók mindig akadnak.

:-)))

Igen, amíg nem voltak gyerekeim nekem is voltak elveim, meg szabályaim, amit mindig minden esetben követni kell majd, ha lesz gyerekünk. Aztán lettek gyerekeim...

Tudom, hogy utáljátok, amikor azt monjkák nektek, hogy "majd megtudod, ha gyereked lesz".

Ez nemcsak a gyerekkel/gyerekneveléssel van így, amíg nem vagy abban a helyzetben, addig semmire sem lehet teljes rálátásod. Ahogy nekem se.

Persze, mi is néztünk, hallgattunk meséket anno. De a szüleim mindig elmagyarázták, hogy ez nem a valóság, csak mese, nem kell félni és ott vannak a szomszéd szobában.

Soha nem féltünk. Ha valami mégis nagyon megijesztett, akkor egy kis éjszakai fény égve maradhatott, vagy zenére aludtunk el.

És ez így volt jó. Nagyon önállóak voltunk már hamar és egyikünk sem lett anyuci szoknyája mögé bújó, félős kisgyerek.

El nem tudnám képzelni, hogy közel 2 évig külön aludjak a páromtól... Na ez biztos nem tenne jót a kapcsolatunknak.

Imádjuk a gyereket, de azért mi ketten elöbb voltunk egymásnak és a kapcsolatunkat is gondozni kell...

Nem szeretném, ha apuci félrelépne, megkeserednénk vagy egyszerűen csak elhidegülnénk egymástól.

A gyereknek akkor jó, ha a szülei is boldogok. Akkor nyugodt, akkor kiegyensúlyozott.

Szabályok meg mindenképp kellenek, hiszen az egész élet tele van szabályokkal. Nem (csak) az ösztönök irányítanak...

A gyerekeknek pedig nagyon fontos a rendszeresség, hogy tudják mikor mi fog következni. Ehhez szabályok kellenek. Ekkor nem fognak félni, nem érzik bizonytalanságban magukat.

Igen, ez is igaz..;DDDD

Majd télen megint hármasban leszünk, hogy spóroljunk a fűtésen..:)

Aztán jövőre tán már fiam egyedül a szobájában. De még a jövő titka.

Valszeg a mesék miatt képzelődik. Én is ilyen voltam. Ezt mindenki átéli szerintem...

Én akkor külön szobában aludtam, s mindig féltem.

Volt, hogy sokat virrasztottam is. Jobb lett volna a szüleimnél aludni, de most már mindegy! Túléltem.

Szerintem sem jó a gyereket a félelmeivel egyedül hagyni. A szülöknek erre figyelni kell, s a legjobb tudásuk szerint kell eljárni.

Szép dolog együttaludni. Régesrégi időkben 10-12-en is aludtak 1 szobában, mégsem lett senkinek semmi ferde hajlama, semmi baja.

Mi is majd télen hármasban alszunk 1 szobában. Így a fűtésen tudunk spórolni.

Most még én a kicsivel a kisszobában alszom(szokja meg a szobáját), férjem a hálóban.

Szabályok kellenek,legalábbis az én felfogásom szerint.

Nekem pl.gyerekként azt diktálták az ösztöneim,hogy ne egyek semmi mást,csak csokit. Akkor most anyukám rosszul tette,hogy csak 1 nap egyszer adott? Az ösztönöket is kordában kell tartani,ezért vagyunk emberek.De nem akarlak meggyőzni.

Néz a gyerekem nem neki való meséket???

Nem. Csak a bölcsiben, oviban találkozik más gyerekekkel, akik viszont néznek, akik zsákos emberrel "fenyegetik".

Majdnem 2 hetes nemalvás volt egy kisfiú gonoszkodása miatt, miszerint mi nem megyünk érte többet az oviba.

A gyerekek nem csak a tv-ben találkoznak gonoszsággal.

Igen nalunk is ez volt,hogy kulon szoba kulon agy aztan az elejen mukodott is de persze nem ugy alakult ahogy en azt elkepzeltem...:)

A rosszat almodasrol meg annyit szeretnek,hogy en is almodtam nagyon sokszor rosszat amikor kicsi voltam es akkor meg nem voltak ezek a mesek.A masik meg,hogy ezek a kicsik latnak sokmindent amit mi nem es azert,mert mi nem latjuk az nem biztos,hogy nincs is ott...

Ahogy a 48-ban íram, mi 6 és 3 éves korunkig egy szobában aludtunk a szüleinkkel. Akkor külön szobába költöztünk és nagyon büszkék voltunk, hogy már olyan nagylányok vagyunk, hogy külön alszunk.

Kinél mi, hogyan működik. Sokfélék vagyunk. Nincs bombabiztos, mindenkinél működő módszer.

Nekünk is nagyon sokminden tervben volt: saját kiságyában alszik, külön szobában.

És az élet hozta, hogy totál másképp alakult. Ha már ott lesz a babád a kezedben, akivel non-stop együtt leszel, lehet, hogy másképp látod majd a dolgokat...

Nekem 18 hónapos a fiam, de felkel éjjelente 1-2-szer(nem minden éjjel, de gyakran), bár én nem szoptatom akkor, hanem cumisüvegből iszik teát. S vissza is alszik.

Én már csak lefekvéskor szoptatom (délutáni és esti alvás előtt).

Délután aztán egyedül alszik az ágyában (már nem kiságyban alszik), estére viszont még melléfekszem.

Szinte elképzelhetetlen nekem, hogy egyszer majd már nem alszunk együtt..;D Olyan jó hallani a szuszogását, s jó, mikor álmában olyan édesen hozzámbújik, mikor kicsi talpacskája a lábamhoz ér a takaró alatt. Csodálatos érzés, hogy ő van nekem...♥

Tervben az van, hogy a mostani telet még együtt alukáljuk át, aztán talán már visszaköltözök a hálóba a férjemhez az ágyba..:)

Szerintem nem baj, ha vki a gyerekével alszik. Ki kell használni a szép pillanatokat, amit az együtt alvás is jelenthet(ha valaki ezt szeretné), hiszen rövid a kisgyerekkor, rövid az élet...

Én most várom az első gyerekemet, karácsonykor érkezik:) Amit már megbeszéltünk a párommal az az hogy a Picúr külön ágyban és külön szobában lesz, mert ez igy lesz jó mindenkinek.

Talán ha nem nézne a gyerek nem neki való meséket, filmeket, nem fantáziálna sárkányokról, meg egyebekről....

:-)

Amíg Csrnge "nem romlott el", azaz a saját ágyában aludt, én is úgy gondoltam, hogy ez így jó, így "helyes", a gyereknek a saját ágyában a helye, a gyerekszobában, aztán...

A kisgyerekek nagyrésze nem olvas a gyereknevelési irányzatokról, azt teszi, amit az ösztöne, a zsigerei diktálnak. Lehet erőszakkal lenyomni a torkukon mindenféle elveket, de akkor teszünk-e jót, ha elvek mentén idomítjuk a gyereket vagy akkor, ha az igényeihez alkalmazkodunk... Nehéz kérdés.

Biztos vagyok benne, hogy ha éjszakánként 5-6-szor ki kéne sétálnom a gyerekszobába sokkal kialvatlanabb lennék, mint így, hogy csak oldalra fordulok és felfektetem a csemetét a mellkasomra.

Mindegy! Nekünk így kényelmes, ez vált be. Tehát ez a jó. Nekünk. Másnak pedig más.

Hogy ennek mennyire semmi köze az eredeti témához! Bocsánat Kriszmasz, hogy "szétoffoljuk" a topikot.

Ja, elfelejtettem:

Mi, a hugommal, 6 ill. 3 éves korunkig a szüleinkkel egy szobában aludtunk. Talán ezért természetes nekem, hogy mi is a gyerekekkel alszunk.

Így van!

Csak azt ne feledd, hogy nekik az sem jó ha te vagy kialvatlan és persze neked sem...

Különbőzőek vagyunk. Különböző preferenciákkal.

Nálunk ez vált be. Így inkább én vagyok kialavatlan és a csemeték kiegyensúlyozottak, mint hogy a gyerekek legyenek kialvatlanok és én legyek kisimult.

Minden gyerek és szülő más és más és mások az igényeik is. Ettől egyik sem lesz jobb vagy rosszabb, csak más.

Én nem emlékszem rá, hogy az öcsémmel bármikor féltünk volna a sötétben, pedig mindig külön szobában aludtunk anyuéktól. Igaz, nem is néztünk idióta rajzfilmeket anno, Scooby Doo és társai, tele csontvázakkal, szellemekkel...

Szerintem a ygereknek is az az egészséges, ha saját közege van, ahol nem ébred meg anyáékra vagy a tesóra.

Hanem nyugodtan aludhat a saját kis szuszogásában.

És megmondom őszíntén engem zavarna, ha a gyerek ott van amikor összebújunk az apjával.

Nálunk nagyon bevállt a külön alvás, mélyen alszik és csak egyszer kell. Nekem ez elég bizonyíték arra, hogy szereti a helyét.

:-)

Miért baj, ha természetesnek veszi az együttalvást? 9 hónapig hallgatta a szíved dobbanásait. Miért kéne megvonni tőle "csak azért", mert megszületett.

Mellesleg Csenge 1,5 éves koráig magától elaludt az ágyában, utána állandó esti sírás volt, hiába beszéltem hozzá, hiába simogattam. Ahogy átkerület az ágyunkba rögtön elaludt. Viszont amikor elindultam vele a szobájába rögtön ébredt. Tehát maradt az ágyunkban. Egy 1,5 évest nem stresszel az ember. Csongornál az első pár hétben ment a szopi után visszaviszem a helyére, aztán ő sem aludt jól az ágyában. Tehát ő is bekerült hozzánk. :-)

Majd eljön az ideje, amikor igénye/igük lesz a külön ágyra, szobára. Akkor majd azt kapják meg.

Szerintem.