Együtt - egyedül (beszélgetés)

Ne aggódj,a miénk se beszél még, csak babanyelven.

Bőven raernek még :)

A beszéddel még bőven ráér. És úgy tudom a kétnyelvű gyerekek még később szoktak.

Nálunk van egy kislány, elmúlt 2,5 éves, csak bavanyelven beszélt. Elkezdte az ovit, 3 hét eltelt, ma összefutottunk és nagyon meglepődtem, mert sok szót használt.

Hú hát én pisilni se tudok nélküle,azonnal sírva szalad utánam.

A lányom viszont pont olyan volt kicsikent mint amiket írtál

Ti nem beszéltek németül vele?

Mi itthon magyarul beszélünk hozzá,bárhol máshol németül.

Illetve mesét is csak németül néz.

Pont a bölcsi ovi miatt alakítottuk így.

Most kb ugyanannyit ért németül mint magyarul

Én néha meg állítanám az időt,hogy minden maradjon úgy ahogy van örökre,ilyen pici aranyos,de nem lehet sajnos..

Kicsi korától ilyen mindenki felé nyitott,kedves. Remélem így marad. Nálunk nem volt szeparácios szorongás sem,hogy sírt volna,ha kimegyek a szobából vagy ilyenek. Szerencsére..Mondjuk az utcán ha sétálni megyünk és ahol lehet elengedem,nem figyel rám,nem jön oda,nagyon önálló...szoktam az csinálni ,hogy mondom neki szia megyek és megfordulok akkor szalad utánnam,de aztán megunja és futás én meg utánna:)

Itthon nézhetném mi történik vele...attól is féltem,hogy mit fog enni,inni,na és hogyan? Nem tud még enni egyedül,csak inni cumisüvegből.. aludni csak úgy ha berakom az ágyába és én is lefekszem a miénkre,míg elalszik. Volt egy idő míg csak úgy aludt el,hogy fogtam feküdtünk együtt a nagy ágyunkon és mikor elaludt akkor raktam be a kis ágyba. Gondolom lesz sírás a bölcsiben,míg mindent megszokik...

A másik,ugye németül beszélnek majd hozzá,ettől is félek...

De jó nektek :)

A mi kisfiunk egyáltalán nem barátkozik,a játszótéren sem érdekli senki,ha idegen emberrel találkozunk, akkor vagy sírva fakad,vagy jobb esetben elforditja a fejét,becsukja a szemét és úgy lesi,hogy mikor megy már el az illető.

Senkitől semmit nem fogad el,csak tőlünk,idegen helyen pedig kizárólag ölben van el.

Elég kemény lesz a bölcsibe szoktatás, nekem van még egy kis időm,most 19 hónapos, majd csak jövő szeptemberben szeretném ha menne,vagy inkább majd csak oviba, meglatjuk.

Jó lenne dolgozni is,mert meg tudnék sokszor buggyanni az itthoni lettől,ugyanakkor onnantól kezdve megszunik az én pici babámnak lenni :(

Az biztos!

Az első heteket végigsírod. Aztán mindent tudni akarsz: kivel játszik, mit játszik, mit csinál, mennyit eszik, hogy alszik és fogalmad sincs miért nincs egyáltalán bekamerázva a bölcsi? 😃

Amúgy hatalmas lépés ez.. mert eddig az ő kis életének 100%-ban részese voltál. És most megkezdődik a leválás, lesz az életének egy olyan része, amiben te már nem vagy. Nekem ezt volt nehéz feldolgozni. És szerintem az anyának nehezebb ez, mint a gyereknek.

Amúgy milyen kisfiú? Közvetlen, barátkozós?

Ha túllesztek a beszoktatáson, hidd el jobb lesz.

Neked is, mert kimozdulsz, dolgozol, újra lesz értelmes munkád, nem csak házvezetőnő leszel.

A kisfiadnak is jó lesz. Saját korabeliekkel lesz, kitárul neki a világ, máshogy fog fejlődni ott és tartalmasabb lesz az együtt töltött idő, sokkal jobb lesz a játék, nem mellesleg egy kiegyensúlyozottabb anyukát kap majd.

Szóval kitartást!

Ma már sírtam,mondtam nem viszem novemberben. Azt mondja a párom csak jót akart,hogy mondta vegyék be minnél hamarabb.. így felhívtuk a bölcsit,hogy egy hónap múlva megy csak..

Sajnos csak 20 hónap gyesem van. Januárban jár le. 30 hónapost is lehetett volna választani,de sokkal kevesebb pénzt adnak akkor,meg a munkahelyen se jó pont...

Nálam a kicsi 14 hós volt, mikor bölcsis lett..

Egyrészt utáltam magam miatta, mert míg nem voltak gyerekeim, azt mondtam, h.egy gyereknek 3 éves koráig otthon a helye.

Most is azt mondom, hogy legalább 2 éves korig.

De teljesen gyerekfüggő. Az enyém szerette a bölcsit. Nincs még 3 éves, de oviba jár. Imádja.. mikor nem ment (mert időközben visszajöttem gyesre), akkor sírt reggelente, hogy menni akar ő is a tesóval.

A nagyobbal megkínlódtuk viszont a beszoktatást, szó szerint 2 hetet végigsírtam én is, ő is.

Próbálj meg nem rágörcsölni, mert azt ő is érzi..

Igen..Most csak Anya meg Apa van..és a kicsi a "főnök":)

Teljesen megváltozott minden,az eddigi életünk,az egymáshoz való viszonyunk,mindenki fáradt...Én ki vagyok,közben meg boldog mert úgy imádom a kisfiam,hogy elmondani nem lehet..Sajnos én is megváltoztam,minden bajom lett..Most nem írom már sok helyen leírtam..

Sokszor én is azt érzem egyedül vagyok az egész mindennel, a gyerekkel,a gondokkal. Segítség semmi..

Nálunk most változás lesz,lassan bölcsibe megy a kicsi,december elején kezdjük a beszoktatást,januárban már dolgoznom kell menni. Mehetne már novemberben is de nem akarom még,kicsike:) féltem ,félek ott hagyni:(

Igen, ez így van.

Az emberek elképzelik a babapúder illatú rózsaszín felhőt, közben meg a valóság teljesen más.

Egy időre megszűnik a MI. Csak ANYA és APA lesz. És nem könnyű újra egymásra találni a nagy változások közepette.

Hú hát nekem ez meg se fordult a fejemben,hogy nem mindketten ugyanúgy akarják.

Arról szólt volna inkább a mondandóm,hogy olyan "problémákkal" kell majd megkuzdeni együtt, amik gyerek nélkül sosem merülnek fel,tehát a kapcsolatot teljesen más módon teszi próbára a gyermekszuletes mint bármi más.

És valami mindig lesz, születhet az a baba legnagyobb szerelemben és egyetértésben élő parhoz,akkor is megvaltoznak átmenetileg a dolgok amiket sok beszélgetéssel,türelemmel, tisztelettel és szeretettel át kell hidalni.

Hidd el, könnyebb lesz ahogy 2-3 éves lesz a kicsi.

Az a rossz az egészben, h.nem történik semmi inger veled, ugyanaz a monotonitás: öltöztetés, etetés, pakolás, mosás, etetés, altatás, pakolás és pelenkázás, pelenkázás, pelenkázás.

Mondanám, h.keress vmi babaklubbot, de nekem az nem jött be. Ott is ugyanaz ment.

Keress vkit, akivel eljárhatsz futni pl. A szomszédasszonyomnál 3 kicsi van. Egy időben eljártunk futni.. vagy ha szar napunk volt, gyorsgyalogolni és kibeszéltük az egészet.

Nálunk az is egy fontos szabály most, h.havi egyszer csináljunk a férjemmel vmi közös programot kettesben.

Kitartást!

Mennyire fogadná jól a férjed, ha előre megterveznéd a programot?

Lefoglalnál egy éjszakát valahol, egy fürdőben, egy jó kirándulóhely közelében.

Az lehet, hogy te nem értesz egyet, de te másról

(feladatokról) beszélsz, míg én arról, hogy egy gyereket mindkét félnek: Anyának és Apának IS akarni kell!

De ha csak az egyik akarta azt a gyereket és

mégis megszületett akkor máris ott az ellentét

kettejük között :(

(Pl. ha Anya úgy szült, hogy Apa nem akarta, akkor máris magára maradt a házasságban)

Miénk is utazik első perctől, minden nap autozunk, ennek ellenére ki nem állja.

Amúgy is egy rendkívül akaratos, igazi két emberes kisfiú.

Erről beszélek, hogy nem könnyű, de nem lehetetlen.

Ahogy nő a gyerek,könnyebb lesz ez a része, de addig ki kell tartani.

Mi pl nem is tudunk menni sehová ami 5 perces autózástol messzebb van,mert a kicsi utál autózni és ordít végig.

Kitartás

Igen sajnos mi se úgy vagyunk mint a kicsi érkezése előtt. 17 hónapos. 18 éve vagyunk már együtt...nincs idő ketten lenni neki csak a munka,nekem a házi munka gyerek...estére fáradtak vagyunk,nincs segítség aki vigyázna rá ,hogy ketten legyünk kicsit..

imádom imadjuk a kisfiúnkat de az óriási szerelem elcsitult...minden nap ugyanaz..és nem jó így..

Nálunk pont ugyanez van,mmint a külföldi lét meg az uncsi ugyanolyan hétköznapokat tekintve.

Az enyém még nem jár bölcsibe,non-stop együtt vagyunk,bevásárlás meg mindent együtt csinálunk, nincs segítség nem tudom hová tenni.

Én is szeretnék valami felnottes dolgot csinálni,de hát most egy ideig ez van.Abszolút megertelek.Bár mi nem éltünk sose szinte társasági életet,jól elvagyunk,de néha nekem is hiányzik a felnőtt társaság a férjemen kívül. Nem nélküle, csak legyen ott más is :)

Ezzel nagyon nem értek egyet.

Egy gyerek olyan feladatokat hoz,amikkel egy pár soha nem találkozna,ha nem vállaltak volna gyereket.

Igen, a gyerek a harmadik. Mind a ketten akartuk, és természetesen mindennél jobban szeretjük. Az se mondható hogy unalmamban generalom ezt a problémát. Külföldön élünk, sokat vagyok a kislányunkal, amikor oviban van (2,5ora) bevasarolok, hazimunka meg ami ebbe a kis időbe belefer, hobbi szeruen futok ami sokat segít... Szóval nem igen hagyok magamnak időt az unatkozasra. Este 5 után vagyunk már együtt 3an, vacsi, egy kis játék, gyerek alszik, mi meg filmezunk. Ez minden nap ugyanígy van. Már beszéltünk róla régebben is hogy ez nagyon kevés így. Javasoltam hogy baratkozzunk más családokkal. Van kert, lehetne grillezni pl. de neki nem szimpi itt senki. (ok. Hát mit tegyek, ha nem kedvel valakit az ember azt nem is lehet erőltetni... ) Menjünk valamerre néha: nem jó az idő, meg hétvégén dolgozni kell! (nem kötelező, vállalkozó szoval akkor dolgozik amikor akar). De nem is kell mindig-mondtam- havi 1 vasárnap v szombat és családi napozunk. Erre megigerte hogy oké így lesz.................. Semmi.

Nem vitazunk (csak a szokásos viták vannak de semmi komoly).

Már több ötletet is elé tartam, (most nem írtam le mindent) de semmi sem valtozott/változik.

Mikor osszejottunk (7eve)sokat mesélt arról hogy ő valójában milyen társasági lény volt, de ahogy teltek az évek most már egyáltalán ki se mozdul. Ha otthon van is délben pihen 2 órát, délután laptopozik, el van egyedül, max közös programként elmegyunk bevasarolni.

Én már nagyon unom ezt. Mindig vidám, tettrekesz ember voltam. De úgy érzem nagyon visszahuz engem.

Végső tanacstalansagombol írtam most ide. A szakítás meg sem fordul a fejemben amíg azt nem gondolom hogy tényleg mindent kiprobaltam. x