Egyre nehezebb...

22 éves vagyok, asztmás, allergiás, pajzsmirigy alulműködéses és túlsúlyos. A 170 centimhez 105 kiló társul. Mielőtt beteg lettem, 75 kiló voltam, és tánctanár. Mikor megbetegedtem, mindenem oda lett. Az életkedvem, a barátaim, a munkám... mindenem!

Novemberben, amikor 107 kiló voltam, életmódot változtattam, nem diétázok már többé, szimplán életmódot változtattam. Lecseréltem a lisztet teljes kiőrlésűre, az olajat extra szűz olívára, a cukrot nyírfa cukorra, de olykor hagyományos édesítőt használok.

Rengeteg zöldséget, gyümölcsöt eszek, kerülöm a csokit, a péksütiket, a krumplit, mindent amiben sok a kalória. Minimum 2 liter vizet iszok 1 nap, és emellett 1 liter zöld teát. Napi 1200 kalóriát próbálom tartani, van, hogy kevesebb jön össze, van hogy kicsivel több, de 1400 kalória fölé nem megyek. Ha húsról van szó, csak csirkemell, néha csirkeszárny.

Ezek a dolgok tudom, hogy egészségesek, de piszok drágák, és le kellett mondjak a kedvenc ételeimról. Úgy megennék már egy jó kis mákos kiflit, de nem teszem! Ha édességre vágyom, csinálok egy fél csomag pudingporból, és zsírszegény tejből pudingot, persze édesítővel.

Mivel olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell dolgoznom, csak a háztartást viszem a vállamon, így nem kell mutatkoznom emberek között, max. ha boltba megyek.

A párom itthonról dolgozik, és csak 1 számítógépre van szüksége, így ő mellettem van, és ha elszomorodnék, megnevetett, és minden nap elmondja, mennyire szeret, és hogy neki így is tetszem. De ennek a hátulütője, hogy semmit se mozgok. Így beiktattam minden napra a Rubint Réka féle tornát. Napi 20 percet tornáztam eleinte, mert a nagy túlsúly miatt nem bírtam és az asztmámnak köszönhetően mindig fulladási roham tört rám. Eltelt azóta pár hét és ma már 2x20 percet szoktam edzeni, hétfőtől péntekig, szombaton pedig 40 perc jóga. Vasárnap a pihenő nap, olyankor elmegyünk sétálni egy nagyot.

Soha életemben nem figyeltem oda arra, hogy mikor mit ettem és mennyit. Most minden étkezéskor végig kell gondolnom, kiszámolni a kalóriát, kimérni mérleggel a porciókat, és ezt utálom! Sírni tudnék! A mérleg novemberben 107 kilót mutatott, ma már csak 105-öt. 4 hónap alatt 2 kiló. Borzasztó! Teljesen elvesztettem a lelkesedésemet! Most hogy jön a tavasz a jó idő, nem merek kimozdulni itthonról, mert szégyellem, ahogy kinézek. És kezdem úgy érezni, hogy én rontok el valamit, de mit? A TSH-m kereken 5 egész, 4 egységet javult mióta kiderült, hogy beteg vagyok, és sokan mondják, ha az helyrejön, könnyebb lesz fogyni, és addig se adjam fel.

Könnyű ezt mondani 50 kilósan. Úgy érzem, mindent megteszek, de még se használ. Ez egy ördögi kör, és nem tudok kiszabadulni belőle. Félek, mert párommal szeretnénk babát is, de ilyen túlsúllyal nem vágok bele! Tudom, hogy mindenkinek vannak gondjai, és örülnöm kéne, hogy nekünk legalább anyagi gondjaink nincsenek, de az egészséget nem tudom megvásárolni...

Csak jól szeretném megint érezni magamat a bőrömben, de nem hiszem, hogy valaha is sikerülni fog...